Kereső toggle

Békefenntartók két tűz között

Mérlegen a koszovói akció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A NATO békefenntartói lezárták és átkutatták a koszovói Mitrovica városát. A
tartomány északi részén fekvő város hetek óta a koszovói szerbek és albánok
egyre erősödő etnikai villongásainak színhelye. A NATO többnapos akciójának célja,
hogy felkutassa a bujtogató személyeket, és elkobozza az enklávékra osztott Mitrovicában
található fegyvereket. Az etnikai tisztogatás ma már elsősorban a nem albán etnikumúakat
kényszeríti Koszovó tartomány elhagyására. A mitrovicai akció újra a figyelem középpontjába
emelte a NATO tavaly Jugoszlávia ellen intézett légicsapásainak mérlegét és következményeit.

A KFOR-erőknek, a NATO rendfenntartó hadtestének elemi érdeke, hogy a szembenálló
felek fegyverkezését megakadályozzák; ehhez elsősorban a brit katonák észak-írországi
tapasztalataira hagyatkoznak. "Az Ulsterben töltött harminc évünk alatt megtanultuk,
hogyan kezeljük hatékonyan az ittenihez hasonló konfliktusokat" – nyilatkozta a
brit Daily Telegraphnak egy vezető brit katonatiszt a mitrovicai helyzetről.

A hétfő hajnalban megkezdett, eddig legnagyobb ilyen jelleg? NATO-akcióban több tucat
középületet lezártak és átkutattak. Tizenkét NATO-tag 2500 rendfenntartója francia
parancsnokság alatt hajtotta végre a műveletet, miután a néhány nappal korábban történt
zavargásoknak kilencen estek áldozatul. A radikális katonai lépésre azért szánták
el magukat a kilenc hónapja érkezett KFOR-erők, mivel attól tartanak, hogy a
konfliktus átterjedhet a tartomány más területeire is. Az ENSZ menekültekkel
foglalkozó ügynökségének becslése szerint az utóbbi hetekben legalább négyezer
koszovói albán kényszerült elhagyni Mitrovicát szerb atrocitások miatt.

Az egyre szélesedő etnikai konfliktusok jogosan vetik fel a kérdést, hogy valóban
elkerülhetetlen volt-e a szövetség légihadjárata Jugoszlávia ellen, illetve
mennyivel stabilabb ma a Balkán, mint volt a NATO-csapások előtt. A NATO katonai
kalandja nem múlt el következmények nélkül – véli a londoni Jane\'s stratégiai
kutatócsoporthoz tartozó Intelligence Digest cím? folyóirat elemzője. Ilyen következmény
például az a fordított etnikai tisztogatás, amely a tartományban maradt szerb,
illetve cigány kisebbségek ellen folyik, mióta a KFOR megkezdte működését a térségben.


Politikai baklövésnek bizonyult a NATO vezetői részéről, mikor azt gondolták, hogy
a visszafogottnak számító albán politikai erők képesek lesznek ellenőrzésük alatt
tartani a szerbek elleni bosszúakciókat. Az Ibrahim Rugova és Veton Surroi lapkiadó
nevével fémjelzett koszovói politikai vonulat nem akadályozta meg az etnikai
konfliktusok elmérgesedését, és nem volt képes garantálni a csaknem 250 ezer nem albán
nemzetiség? koszovói védelmét sem. A koszovói albánok bosszúja elől futó
nemzetiségiek Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában vagy éppen a KFOR által őrzött
mitrovicai, illetve goradevaci enklávékban kereshetnek menedéket.

Ma már ismert tények a szerb paramilitáris csapatok civilek ellen intézett brutális
atrocitásai a koszovói konfliktus ideje alatt. A főleg Pec térségben elkövetett bűncselekmények
tettesei azonban nem várták meg, míg a NATO rendfenntartói júniusban megérkeznek és
igazságot szolgáltatnak. A tartomány városaiból – Mitrovica és Pristina kivételével
– gyakorlatilag teljesen eltűnt a szerb lakosság még a KFOR megjelenése előtt, így
az árat most elsősorban azok a falusiak és nyugdíjasok fizetik meg, akiknek már nem
volt hova menni, vagy túl öregek voltak a meneküléshez. A tartomány északnyugati részén
fekvő Pec városában például 30 ezer fő nem albán nemzetiség? személy élt a háború
előtt – ma a városban az etnikai kisebbséget két idős asszony, illetve néhány apáca
jelenti, akiket olasz békefenntartók védelmeznek egy közeli kolostorban. Minden albán
vezető – beleértve az UCK volt fejét, Hasim Tacit is – időnként felszólal a
bosszúakciók ellen, a terror megállítására azonban nincs határozott politikai szándék.
Rugova elnök, a Koszovói Demokratikus Liga vezetője, különösen gyenge pozícióban
van az Egyesült Demokratikus Liga vezetője, Recep Kosja, illetve Hasim Taci mellett.
Politikai akarat hiányában azonban rendkívül nehéz dolga lesz a békefenntartóknak,
és félő, hogy további veszteségei is lesznek a két tűz között álló KFOR-nak,
vagy a szomáliaihoz hasonló helyzet áll elő, ahol maguk a békefenntartók váltak az
ellenséges felek céltáblájává.

Szintén nem csekély PR-munkát fog igényelni annak az ürügynek a megmagyarázása,
amelynek nevében a NATO Szerbiát bombázta. A katonai műveletet támogatók és ellenzők
között keser? számháború zajlik az albán áldozatok mérlegéről. A brit védelmi
minisztérium tavalyi becsléseit ugyanis, amely legalább tízezer albán áldozatról szólt,
nem látszanak igazolni az eddigi vizsgálatok. A feltárt nagyobb "tömegsírokban"
ugyanis – mint például a trepcai ólom- és cinkbányákban – egyetlen holttestet
sem találtak. A felismerés hatására a Jugoszlávia háborús bűntetteinek kivizsgálására
felállított Nemzetközi Büntető Törvényszék definiálta a "tömegsír" kifejezést,
miszerint annak egynél több holttestet kell tartalmaznia. A törvényszéki orvosszakértői
vizsgálatok eddig kétezer áldozatot találtak meg, a tetemek döntő többségéről
azonban megállapítható, hogy a NATO légicsapásai után gyilkolták meg őket. Bár még
távolról sem tekinthető befejezettnek a vizsgálat, és azt sem szabad elfelejteni,
hogy kétezer emberi életről van szó, felmerül a kérdés: elegendő igazolást szolgáltat
ez egy nemzetközi katonai fellépéshez? A világban jelenleg is zajló több tucat
konfliktus közül az összehasonlítás kedvéért vegyük például Srí Lankát. Az
ország húszéves belső konfliktusának ötvenezren estek áldozatul, de eddig még
senki nem állt elő olyan fenyegetéssel, hogy nemzetközi katonai összefogással
kellene fellépni Colombo ellen, amiért nem hajlandó autonómiát adni a tamiloknak.

A nemzetközi kapcsolatok alakítói közül egyre többen azon az állásponton vannak

– véli az Intelligence Digest –, hogy a humanitárius katasztrófa, amely rászakadt
Albániára, Montenegróra és Macedóniára tavaly márciusban, valójában nem az okozója
volt a NATO-csapásoknak, hanem a Milosevics-rezsim válasza volt az intervencióra. Az
sem elhanyagolandó, hogy a közvetlenül a bombázásoknak áldozatul esett szerbek és
albánok száma ezer és kétezer közé tehető. A közvélemény formálásában óriási
szerepet játszó nyugati sajtó sikeresen elérte, hogy sokan "boszniai típusú", százezres
tömegsírok létét kezdték feltételezni Koszovóban is. A BBC volt haditudósítójának,
Mark Laity-nek helyettes NATO-szóvivővé való kinevezése sem az angolszász média pártatlanságáról
tesz bizonyságot.

Bár a NATO bevetésének költségvonzatáról nincs hivatalos adat, jól informált szakértők
számításai alapján a katonai kiadások meghaladják a 2,5 milliárd angol fontot (1,1
billió forint). Ebből több mint 1,5 milliárd fontot állt az Egyesült Államok, 207
millió fontot Németország, 192 millió fontot Nagy-Britannia és 111 millió fontot
Franciaország. A humanitárius segély költsége szintén eléri a 2,5 milliárd fontot,
és 6 milliárd fontba kerül a 36 hónapig tartó békefenntartás. A megtépázott Balkán
helyreállítására szánt összeggel együtt a NATO hadjáratának összköltsége
meghaladja a 30 milliárd fontot, nem számolva az inflációval vagy az esetlegesen elhúzódó
békefenntartással.

A gazdasági költségeket meghaladhatja az az ár, amit politikai szinten kell a szövetségnek
fizetnie. A NATO Oroszországgal és Kínával való kapcsolata komoly károkat
szenvedett, amelyből Vlagyimir Putyin orosz elnök úgy próbál tőkét kovácsolni,
hogy egyre erélyesebb külpolitikát folytat. Rövid távon elképzelhető, hogy az USA a
légicsapások negatív következményeit enyhíteni próbálja a 46 ezer fős KFOR
amerikai egységeinek leépítésével, illetve a NATO és Oroszország közötti viszony
normalizálásával. Hosszabb távon Koszovó a nemzetközi problémák napirendjén
marad, ha nem sikerül megakadályozni az etnikai csoportok további összetűzését, ez
viszont a NATO bombázásai előtt sem volt másképp.

Olvasson tovább: