Kereső toggle

Diktatúra mint népakarat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vlagyimir Putyin ügyvezető orosz államfőt merénylet fenyegeti, s a veszély mögött
most nem egy elmebeteg, hanem egy szervezet áll. Szergej Gyevjatov, az orosz állami
vezetők biztonságáért felelős Szövetségi Védelmi Szolgálat szóvivője (FSZB) –
a Kommerszant Daily cím? moszkvai napilapnak nyilatkozva – megerősítette, hogy
Putyin szentpétervári látogatását "nemcsak példátlan, hanem a szabványos biztonsági
intézkedésektől gyökeresen eltérő" lépések kísérik majd.



Szigorú jövőkép    Fotó: MTI

Az ügyvezető államfő, Anatolij Szobcsak volt szentpétervári polgármester temetésén
vesz részt: Putyin hosszú éveken át dolgozott Szobcsak helyetteseként a Néva-parti városban.
Az orosz titkosszolgálatok szerint csecsen szervezetek fenyegetik Putyint, s 2,5 millió
dollár vérdíjat is kitűztek a fejére.

"Jól kiépített, nemzetközi, katonai szervezetről van szó, amely kitűnően
megszervezte finanszírozását és a terroristák kiképzését", s ezért bármi elképzelhető
részéről, még az ügyvezető államfő elleni merénylet is.

A csecsen hadműveletet leszámítva Putyin személye még mindig az újságírók és a
politikai szakértők figyelmének középpontjában áll. Igaz, maga a hadművelet is a
nevéhez kapcsolódik. Mindezek, és annak ellenére, hogy Putyin idestova két hónapja
ellátja az elnöki feladatokat, személye sokak számára mégis talányosnak tűnik.

A politikusok egyet azonban már észrevettek benne: ő egy igazán erőskez? és
birodalmi gondolkodású típus.

Az "erős állam az országban", illetve egy nagy és tisztelt birodalom újjászületésének
gondolata messze megelőzi világnézetének többi eszméjét. Ez nemcsak nyilatkozataiból
és tetteiből tűnik ki, hanem elismerik a Kreml fő ellenzékét képező kommunisták
is. Ez utóbbi jeles képviselői egyenesen azt állítják, hogy Oroszország jelenlegi
vezetése egyre jobban közelít az ő álláspontjukhoz; ők ugyanis mindig is sajátjuknak
érezték az erős kéz politikát és birodalmi eszmét. Pjotr Roman, a duma helyettes szóvivője
a frakció nevében azt nyilatkozta: "Készek vagyunk a keményvonal megvalósítására."

Az ilyesfajta kijelentések azt a lehetőséget is előrevetítik, hogy a kommunisták egy
része nem is Zjuganovra szavaz majd, mert esetleg sokkal vonzóbb lesz számukra a keményvonalas
Putyin. Talán innen ered Zjuganov harci kedve és az a törekvése, hogy szemtől szembe
kiálljon vele egy televíziós vitaműsorban. Zjuganov fő ellenlábasát látja
Putyinban, aki képes lenne elragadni tőle a fő kommunista nemzeti-hazafias ideát.

Egyet lehet érteni a Nyezaviszimaja Gazeta szerkesztőjével, aki szerint a legtöbb
politikus és tisztviselő jövővel kapcsolatos bizonytalanságérzete azzal magyarázható,
hogy nem tudják, személy szerint mi vár rájuk március 26-a, vagyis a választások után.

A legvalószín?bb előrejelzésnek az tűnik, hogy Putyin igyekszik majd minél hamarabb
megszabadulni a "Család és az oligarchák kötelékeitől". Ez utóbbiak egyik
legismertebbike, Borisz Berezovszkij ezzel kapcsolatosan úgy nyilatkozott, hogy ha Putyin
úgy ítéli, hogy elnöki pozíciója érdekében őt, Berezovszkijt hűvösre tegye,
akkor bizonyára meg is fogja tenni. Eközben mindenfajta hamis álszerénység nélkül
magát az Oroszországban zajló politikai és gazdasági folyamatok avatott analitikusaként
tünteti fel. Nos, ha előrejelzései beigazolódnak – akkor Putyin csak még népszerűbb
lesz. Az orosz nép már régóta vár arra, hogy legalább egy oligarchák vagy korrupt
tisztviselők ellen indított peres eljárás eljut a végrehajtásig – persze nem a
felmentő ítéletre kell itt gondolni…

Mind külföldön, mind Oroszhonban egyre több szó esik a vezető pozíciókba került
volt KGB-sekről. Ez megint csak Putyinra mutat vissza; tény, hogy voltak ilyesfajta, általa
kezdeményezett személyi változások, amelyek várhatóan csak sűrűsödnek majd egy győztes
választás után. Azonban logikus, hogy Putyin jobban bízik azokban, akikkel együtt
szolgált, mint a polgári tisztviselőkben; ez főleg annak fényében érthető, mikor látni,
hogy csinovnyikok tömegei vándorolnak át egyik pártból a másikba, gyakorlatilag elárulva
előző vezetőiket.

Talán nem is helyes Putyint azért hibáztatni, hogy militarizálja az államigazgatást
– Oroszország politikai fejlődése az utóbbi években ugyanis pontosan erre mutat. Már
Jelcin érezte a titkosszolgálatok és az erőstruktúrák támogatásának szükségességét,
a politikusok és a polgári bürokrácia korrumpálódása miatt. Az ő idejében iktatták
be Bordjuzsa tábornokot és Sztyepasin rendőrtábornokot. No meg az FSZB vezetőjét,
Putyin ezredest. Az, hogy Jelcin ráruházta az elnöki teendők végzését, nemcsak hűsége
miatt történt. Az egyenruhások felbukkanásának tendenciája nemcsak apparátusbeli
machinációkra alapozódik, fő oka a lakosság katonák iránti szimpátiája. Ennek
bizonyítéka, hogy több régióban is rendre tábornokok nyertek a választásokon a
polgári jelöltekkel szemben; így lett kormányzó, (vagy más nagyobb tisztség viselője)
Krasznojarszkban Lebegy, Dagesztánban Ajusev, Kurszkban Ruckoj, a Karacsajevo

Cserkesziában Szemjonov, a moszkvai körzetben Gromov tábornok. Nem is beszélve a duma
képviselői közé beválasztott tábornokokról és tisztekről…

Ezek után nem lehet nem elismerni, hogy volt titkosszolgálatosoknak kimondottan polgári
tisztségre való kinevezésével Putyin csak a Jelcin idejében elkezdett folyamatot
folytatja, amely pedig a liberalizmus időszakaként említhető. Ez az időszak (és talán
az elnevezés is) Jelcin távozásával lezárult.

Ha lehet hinni Putyin szavainak, az ő politikája mérsékelten liberális lesz. Hogy
mennyi liberalizmus marad benne és

mennyi mértékletesség, ezt ma, valószínűleg Putyin sem tudja. Lehetséges egy diktatúrába
való átfordulás? Nem kizárt. Egyet lehet érteni azokkal, akik azt mondják, hogy
Oroszországban még mindig nincsenek meg a diktatúrába való átmenet visszatartásához
szükséges intézmények. Az orosz nép "erős kézre" és kemény államrendre vár.
Ez a várakozás most erősödik az iszlám harcosok lehetséges terrorcselekményeitől
való állandó félelem miatt.

Moszkvában, Péterváron, de az egész országban is az erőszervezetek fokozott tempóban
dolgoznak. Putyin a terroristákkal szembeni kemény fellépést képviseli, és a lakosság
főleg ezért tiszteli őt. Ezért, ha neki kedve támad Oroszországban megalapítani egy
diktatúrához közelítő rendet, a többség valószínűleg megbocsát neki. Az emberek
nem kis része már ma kész lemondani az utóbbi években megnyert jogairól és szabadságáról.
Elsősorban a szólás- és az információval kapcsolatos szabadságáról. A legfényesebb
példa erre a pétervári állami egyetem tudóstanácsának nyilatkozata, amelyben azt követelik,
hogy távolítsák el a közismert Kukli (Bábuk) cím? adásból – amelyben ismert
oroszországi politikusokat parodizálnak – a Putyint jelképező bábut. Innen már
csak egy lépés egy-egy egész televízióadás vagy újság felfüggesztése. Azután
megjelenhetnek az állami vezetők bölcsességére árnyékot vető anekdoták betiltásáról
szóló rendeletek is…

És ami fő, a hatalom ezt megteheti, úgymond a "munkások kérésére", ahogy azt a
szovjet időkben szerették volt mondani a kommunista vezetők. A tudós férfiúk kérvénye
már előrevetíti ennek a lehetőségét is. Az "erős kéz" után való vágy és a
saját jogokról való lemondás készsége már önmagában elegendő arra, hogy
belesodorja Putyint abba a diktatúrába, melynek veszélyeiről ma annyi szó esik. Ezért
aztán, ha a régi KGB újból hatalomra jut, annak okait nemcsak a vezető személyes
adottságaiban kell keresni, hanem az egész társadalom hozzáállásában is. No meg
azokban a szociális-gazdasági tényezőkben, amelyek jellemzik napjaink Oroszországát.

Olvasson tovább: