Kereső toggle

Sztrájkélmény

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Békéscsaba vasútállomás; kedd reggel; a sztrájk 30. órája. Az állomáson nyüzsgés
van. Az elégséges szolgálat keretében a reggeli vonatok érkeznek a környékről.
Rajtuk az ingázók tömege. Az információs pultnál rengetegen várakoznak. Mikor
indul? Mikor érkezik? Egyáltalán megy-e ez a vonat? Ezek a leggyakoribb kérdések. A
pultnál ülő hölgyek igyekeznek mindenkit megnyugtatni: a sztrájk nem az utasok ellen
folyik, mindenki eljut mindenhova, csak késve. "Higgyék el – mondja az információs
– csak ezzel az egy eszközzel tudunk hatást gyakorolni a vasút vezetőire."



Menetrendszerűen, de mégis másként    Fotó: Vörös Szilárd

"Az utasok mindezt csak a saját szemszögükből értékelik – teszi hozzá
alkalmi kísérőnk, aki mellesleg mozdonyvezető. – A nevemet ne írd le – kéri –,
mert nem nyilatkozhat senki, csak a főnökök engedélyével. A tárgyalások két hónap
után szinte ugyanott tartanak, ezért nem volt más megoldás, csak a sztrájk. Úgy érzem,
hogy a kormány és a MÁV vezetői a televízió nyilvánosságán keresztül szándékosan
torzítják el a munkabeszüntetés valódi értelmét és céljait. Szinte minden riport,
amit a TV2-n láttam a témáról, csendben uszít a sztrájkolók ellen. Azt akarják elérni,
hogy a társadalom megvessen bennünket. Felháborító, ahogyan például szembeállították
az egyik adásban az ápolónőket és a vasutasokat. Bemutatták, hogy a vasutasok átlagbére
50-70 ezer forint, addig az ugyancsak éjjel-nappal, ünnepnapon dolgozó ápolók 20-30
ezer forint között visznek haza.

Nevetséges ez a szembeállítás – teszi hozzá –, nem a miénk a magas, hanem a többieké
iszonyúan kevés. Hol van ez a politikai ígérgetésekbe foglalt nyugati életszínvonalhoz?
Csak a példa kedvéért: Olaszországban alig két hónapja volt sztrájk, Franciaországban
rendszeresen ehhez az eszközhöz nyúlnak a közlekedésben dolgozók, pedig a mi bérünk
többszörösét viszik haza. Nem az lenne a normális, hogy egy szakképzett dolgozó
családi házban éljen, ne legyenek filléres gondjai, autója legyen, és évente
egyszer el tudjon menni nyaralni a családjával? Sajnos az a probléma, hogy Magyarországon
ezek a luxus-életkörülmények közé tartoznak.

Jómagam éjjel-nappal dolgozva, 12 órás műszakban átlagosan 150 ezer forint fizetést
kapok. Azonban az a döbbenetes, hogy ebből csupán 67 ezer forintot viszek haza nettóban.
Kérdezem, hol van még egy ilyen ország, ahol több mint 50 százalékát a jövedelmemnek
csak papíron látom?! A jelenlegi sztrájk ezért szerintem többről szól, mint a vasútról.
Ilyen arrogáns stílusban nem lehet érdekegyeztetést végezni. Itt nem a konszenzus, a
megegyezés a cél, hanem az erőfitogtatás, a kollektív szerződésről pedig ne is
beszéljünk – folytatja alkalmi szakértőnk. – 1995 és 1998 között hároméves
kollektív szerződés volt életben, ezért nem volt sztrájk. Ennek a létrehozásában
mindkét fél jelentős engedményeket tett, és tényleg a megegyezés volt a cél,
azonban ennek a kormánynak az időszaka alatt mindeddig ez nem tudott megvalósulni. És
nem is valószínű, hogy létrejönne."

"Valami nincs itt rendjén – kapcsolódik be beszélgetésünkbe H. Ferenc, aki Füzesgyarmatra
szeretne utazni. Véleménye szerint a sztrájk nem fair,

hiszen az országban egyedül a vasutasoknak van lehetőségük a munkavállalók közül
a sztrájk eszközéhez nyúlni. – Megbénul a közlekedés, ha a mozdonyvezetők nem
veszik fel a munkát. Meg aztán csak az állammal szemben lehet ezt megtenni, a vállalkozói
szférában nem." "Megteheti ezt mindenki" – válaszolják a vasutasok. Azért többes
számban, mert a beszélgetés közben néhány sztrájkoló csatlakozott hozzánk. "Dehogy
– mondja Ferenc – a közalkalmazottakat úgy kirúgják, mint a pinty, ha meg merik
tenni. Mennyi kár éri a vasutat, hiszen így is veszteséges! A három nap munkabeszüntetés
közel 400 millió forint forgalomkiesést okozott a felmérések szerint."

A vasút helyzete kényes… Aki gyakran utazik vasúton az országban, tapasztalja a néha
siralmas körülményeket. Különösen a tiszántúli régióban katasztrofális a pályák,
kocsik állapota, mely finoman szólva is csak a balkániakhoz mérhető. A menetidők az
ország méretéhez és az utazási távolságokhoz képest óriásiak.

A lehetséges megoldások között Katona Kálmán megjelölte a privatizációt, de
alkalmi beszélgetőpartnereim szerint ez légből kapott ötlet. "Miért?" – teszem
föl a kérdést. "A válasz pofonegyszer? – vágják rá a vasutasok. – A
teherforgalom és a kereskedelmi részleg nyereséget termel, azonban a személyszállítás
során keletkezett veszteségeket nem képesek pótolni." Hogy mi a veszteségek oka? Az
állam törvényileg írja elő a vasút számára a menetdíj-kedvezmények biztosítását
a különböző társadalmi csoportok számára. A kedvezmények által okozott bevételkiesést
azonban soha nem pótolta.

Olvasson tovább: