Kereső toggle

Kiszabadított ereklye

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"A keresztény egyház feje által küldött korona tette I. Istvánt felkent királlyá,
és ez tette lehetővé az ország csatlakozását a keresztény Európához. Ez a korona
a mindenkori magyar állam élő szimbóluma, a nemzeti egység kifejezője." Röviden
öszszefoglalva ezekkel a szavakkal indokolta Orbán Viktor miniszterelnök azt, hogy miért
volt szükség szerintük a korona átköltöztetésére a Nemzeti Múzeumból a
Parlamentbe. Az ez alkalomból rendezett ünnepi ülésen elmondott miniszterelnöki beszéd
legalább olyan sok aggályt és értelmezési problémát vet fel, mint a múlt év egyik
utolsó jogszabályaként elfogadott törvény a korona történelmi jelentőségéről.

Azok közül, akik támogatták a korona szerepének megváltoztatását, nagyon sokan
erőteljes párhuzamot éreznek a két ezredforduló, az I. István korabeli és a
jelenlegi között.

Orbán Viktor szerint XX. századunk is a kalandozások kora volt, és országunk jelenleg
készen áll arra, hogy a formálódó új rendbe betagozódjon. Lehet-e ez a "keresztény
Európa" eszméje, mint azt a miniszterelnök által is kifejtett, az ezredfordulók közti
analógia sugallja? Mennyire élő ma Európában a keresztény eszmei közösség
gondolata, amire az elfogadott "koronatörvény" szövege is utal?

Takács Albert alkotmányjogász véleménye szerint, habár a kereszténység egyik eleme
az európai alkotmányos hagyományoknak, nem szerencsés ilyen kijelentést tenni. A
jelenlegi európai gyakorlatban ez a felfogás alkotmányjogilag túlhaladott.

Katona Tamás történész nem jogi oldalról közelíti meg a kérdést: a kereszténységet
kulturális integráló erőnek tartja, ami alkalmas lehet a nemzetek feletti Európa
kialakítására. Pelle János történész, újságíró azon a véleményen van, hogy
Magyarország keresztény kulturális közösséghez való ragaszkodása tapasztalható,
habár szerinte nem ez a legfontosabb kérdése az ezredfordulónak.

Halmai Gábor alkotmányjogász szerint teljesen felesleges volt ez a törvény; ha a
miniszterelnök történelmi véleményeket akar megjeleníteni, tartson olyan ünnepséget,
amilyet akar, de ezeket felesleges a jogrendbe beépíteni. "Vannak dolgok, amiket nem
tudunk csupán észérvekkel magyarázni" – indokolta a miniszterelnök az államalapításról
szóló törvény meghozatalát, a korona átköltöztetését. Halmai Gábor szerint
viszont az alkotmányosság nem viseli el az irracionális elemeket. Jogállamban nem szokás
ilyen törvényeket hozni, amiből hiányzik a normatív, az állampolgári magatartást
szabályozó rész. Ilyen törvényeket az ötvenes években hoztak, példának hozható
fel az a jogszabály, amelyik megemlékezett Sztálin történelmi nagyságáról.

Takács Albert szerint is nehezen indokolható ennek a törvénynek a szükségszerűsége.
Az 1918-tól 1944-ig terjedő időszakban, amelyet felidéz a jogszabály gondolatmenete,
a Szent Korona speciális helyzete tulajdonképpen alkotmányos pótlék volt, a
szuverenitás-kérdés eldöntetlenségét fejezte ki (a király nélküli királyság
dilemmáját). Jelenleg a nemzeti szuverenitást illető alkotmányos biztosítékok
megvannak, nincs szükség alternatív megoldásokra.

Halmai Gábor elmondta azt is, hogy mivel ez a törvény a köztársasági elnököt új
feladatkörrel, a koronaőri feladattal ruházza fel, ezért alkotmányossági probléma
lehet az, hogy ezt csak kétharmados többséggel lehetne meghozni, viszont ez a törvény
feles többséggel rendelkezik erről.

Úgy tűnik tehát, egyelőre igen kérdéses az, hogy a Szent Korona-tan felelevenítési
kísérlete összhangba hozható-e jelenlegi alkotmányos berendezkedésünkkel. Még
nehezebben megválaszolható kérdés az, hogy ezzel a törvénnyel és

a miniszterelnöki beszéddel mi a kormányzat valódi célja; hogy csak az ezredforduló
által megerősített pszichológiai-misztikus hatásokról van szó, ahogy Pelle János
gondolja, vagy a Szent István-i állameszme újjáélesztésének szándékáról is. Takács
Albert szerint, ha ez szóba is jöhet, akkor is legfeljebb a politikai tőkekovácsolás
szándékával, és úgy is eléggé idejétmúlt dolog. Katona Tamás Teleki László
1849-es, Kossuthnak írott levelére hivatkozva azt állítja, hogy a Szent István-i
Magyarország meghalt, és szerinte ma már senki nem foglalkozik ezzel a gondolattal.

Hogy a miniszterelnöki beszéd szellemi program, amely új árnyakat hoz mozgásba, vagy
tudatos kormányzati PR-munka politikai tőkekovácsolás érdekében, nehéz megmondani
– de az biztos, hogy egyik célját, a nemzeti egység létrehozását nem érte el. Az
SZDSZ távolmaradt az ünnepi ülésről. Magyar Bálint pártelnök szerint, akik úgy látják,
hogy a Nemzeti Múzeum nem méltó helye a magyar koronának, azok semmit sem tanultak a
magyar történelemből. Egyelőre úgy tűnik, hogy a korona jelenleg a nemzeti egység
kifejezője helyett a nemzet megosztásának szimbóluma lehet.

Olvasson tovább: