Kereső toggle

A legfőbb ügyész védelmében

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Györgyi Kálmán legfőbb ügyészt "olajügybe keverték". Az akcióban részt
vett egy hat évvel ezelőtt nyugdíjazott főügyész, Szabó Lukács volt MIÉP-es,
jelenleg független képviselő, Orbán Viktor miniszterelnök és végül Horváth Béla,
a Független Kisgazdapárt frakcióvezető-helyettese, aki október 28-án lemondásra szólította
fel a legfőbb ügyészt. Az ízig vérig büntetőjogász, 60 esztendős főügyész, aki
tíz évvel ezelőtt az ELTE Jogi Kar dékáni székét cserélte fel a legfőbb ügyészi
pozícióval, magyarázkodásra kényszerül. Olyan hangulat teremtődött, amelyben a jogásznemzedékek
számára példát mutató, rendkívül magas szint? szakmai tudásáról és korrektségéről
híres jogásznak kellene bebizonyítania, hogy nem felelős az olajügyekért.

Márpedig az egy elsőéves joghallgató számára is egyértelm?: azt, hogy ha valaki
"nem csinált" valamit, nem lehet bizonyítani. A jog a bizonyítás terhét arra
helyezi, aki állít valamit. Nem úgy a mai közhangulat, ahol a vádlóknak a sajtóban
semmit sem kell bizonyítani, elég meglebegtetni gyanúba hozó lehetőségeket és a
politika már ki is mondja az ítéletet. A "Györgyi-ügy" sajnos szomorú látlelet
arról a helyzetről, ami Magyarországon az utóbbi hónapokban kialakult. A vádaskodások,
a rágalmazások, a besúgások, a feljelentések, a személyes bosszúk, a "besározások"
korszakát éljük.

Félreértések elkerülése végett leszögezem, kívánatos, hogy az "olajügyek"
szereplőit leleplezzék, a felelősöket megbüntessék. De milyen haszna származhat az
igazság keresésének abból, hogy mindenki úgy érzi, itt az idő, hogy a saját kis
vagonját hozzákapcsolja az egyre eszeveszettebbül száguldó "olajszerelvényhez"?

Mert mi is Györgyi Kálmán bűne Horváth Béla szerint? Az, hogy tíz éve ő a legfőbb
ügyész, "vezető beosztást tölt be a rendszerváltás kezdete óta". Igen, ez így
van. Györgyi Kálmánt 1990-ben Antall József javaslatára választották legfőbb ügyésznek.
Megválasztása előtt 26 esztendőn keresztül büntetőjogot oktatott a budapesti jogi
karon.

Szabó Lukács, a MIÉP-ből kivált független képviselő most azt állítja, hogy Györgyit
1990-ben azért választották meg, mert nem tudták, hogy párttitkár volt. Nos, aki az
elmúlt évtizedekben a jogi kar környékén járt, az tudhatja, hogy Györgyi Kálmán
rendkívül népszerű – a hallgatók által "a Kar kiváló oktatójának" megválasztott
– oktató volt. Akit éppen azért jelölt Antall József legfőbb ügyésznek, mert
vitathatatlan szakmai tekintélye és emberi értékei alapján egyedül ő tűnt
alkalmasnak a pártállam alatt teljesen szétzüllesztett, abszolút pártbefolyás alatt
álló ügyészség újrateremtésére.

Az akkori helyzetre mi sem jellemzőbb, minthogy 1990-ben, amikor Györgyi átvette a
hivatalát a Fővárosi Főügyészségre meghirdetett fogalmazói állásokra egyetlenegy
pályázó sem jelentkezett. Ma az ügyészi állásokra többszörös a túljelentkezés,
az ügyészek többsége negyven évnél fiatalabb szakember, a pálya – nagyrészt éppen
Györgyi Kálmán személyes példamutatásának köszönhetően – ismét vonzó, magas
presztízs? hivatássá vált. Ennek köszönhető, hogy 1996-ban, amikor első
hatesztendős mandátuma lejárt, az Országgyűlés több mint kétharmados többséggel
választotta újra legfőbb ügyésszé. Hasonlóan nagy támogatásban részesült mindkét
előző ciklusban, amikor a hozzá intézett interpellációkra adott válaszokról döntött
a Ház. Kétségtelen, hogy Györgyi ezek alkalmával nemegyszer szégyenítette meg
intellektuális fölényével az őt kérdező képviselőt – így a vele szemben most vádakat
hangoztató – Szabó Lukácsot is.

A mostani "ügy" azzal kezdődött, hogy október 25-én Orbán Viktor miniszterelnök
felkereste hivatalában a legfőbb ügyészt, és az olajszőkítési ügyek 1991-től történő
áttekintését kérte tőle. Másnap, 26-án egész oldalas írás jelent meg a Világgazdaság
cím? lapban, amelyben Szeszák Gyula, Hajdú-Bihar megye 1993-ban menesztett egykori főügyésze,
Györgyi Kálmán felelősségre vonását szorgalmazta, mert szerinte "felettesei akadályozták
az olajügyek felderítését". A cikk felvezetése és a cikket követő események a
legfőbb ügyészre lettek "kihegyezve", a hét közepén már csak az ő felelősségét
emlegették, holott Szeszák Pintér Sándor jelenlegi belügyminiszterre – az akkori
országos rendőrfőkapitányra –, valamint Boros Péter egykori belügyminiszterre
sokkal súlyosabb vádakat fogalmazott meg. (Külön sajátossága a helyzetnek, hogy a
cikk szerint Szeszák 1992 végén az adatokat "átadta a Nemzetbiztonsági Hivatal
(NBH) megyei kirendeltségének". A történetnek ez a szála a Világgazdaság cikkében
teljesen elvarratlan maradt.)

Miközben a Világgazdaság írása Pintért azzal vádolta, hogy aktívan akadályozta az
akkori Hajdú-Bihar megyei rendőrfőkapitány Papp Imre állítólagos olajügyeinek
felderítését, addig Györgyi Kálmánnak azt veti szemére, hogy Papp ügyének kivizsgálását
"a Legfőbb Ügyészség összeférhetetlenség miatt áthelyezte Csongrád megyébe".
További vádpont, hogy egy szintén a megyei főkapitányt gyanúba hozó olajügyben a
nyomozással a Szeszák által vezetett megyei ügyészség helyett a borsodiak vizsgálták
az ügyet, arra hivatkozva, hogy az ügy fő gyanúsítottja ott lakik. Később Szeszák
Gyula – a cikk szerint – olyan levelet kapott felettesétől, melyben leírták, hogy
megvizsgálták Papp szerepét az ügyben, de a vizsgálat nem támasztja alá Szeszák
gyanúját. Szeszákot 1993 októberében a legfőbb ügyész nyugdíjazta.

Mi a probléma ezekkel az állításokkal? Az első az, hogy Szeszák Gyula semmi esetre
sem tekinthető az ügyben elfogulatlan tanúnak. Korábbi megnyilatkozásaiból és a
mostani ügyből is az látszik, hogy a mai napig nem tudta megbocsátani Györgyi Kálmánnak
hat évvel ezelőtti menesztését. A legfőbb ügyész akkori döntése persze bíróság
előtt megtámadható lett volna. Nem tudom, hogy Szeszák Gyula élt-e ezzel a lehetőséggel,
de ha nem, akkor elég sajátos, hogy hat évvel később áll elő vádjaival, ha pedig
élt a lehetőséggel, csak a bíróság nem adott neki igazat, akkor a helyzet még sajátosabb.

A másik probléma, hogy a cikkben szereplő állítások egy részében Szeszák Gyulának
– legalábbis jogászok számára – nyilvánvalóan nincs igaza. A legfőbb ügyész
akkor sértette volna meg a törvényt, ha nem teszi át az ügyet más megyébe. Szeszák
abban is téved, hogy "szabálytalan volt" az a határozat, amely a terhelt lakóhelye
szerinti hatóságot bízta meg a nyomozással. A büntetőeljárási törvény lehetővé
teszi, hogy a hatóság eldöntse, hogy a cselekmény elkövetési helye szerinti, vagy a
terhelt lakóhelye szerinti hatóság járjon-e el.

Mint a büntető eljárási jogot másfél évtizede oktató jogász már ezen két elem
ismeretében is okkal kételkedem a Györgyi Kálmánnal szembeni vádak hitelt érdemlő
voltában. A vita azonban, amely ahelyett, hogy a bíróság előtt korrekt feltételek között
zajlana – a vádakat, gyanúsításokat esetleg rágalmakat irreálisan felnagyítva
jeleníti meg – szinte esélyt sem ad a megvádoltnak a védekezésre.

Az ügyben egészen különös a miniszterelnök által alkalmazott kettős mérce is. Orbán
Viktor két nappal a legfőbb ügyésznél tett látogatása után a Krónikának adott
szokásos szerda reggeli interjújában megvédte Pintér Sándor belügyminisztert.
Kijelentette, hogy a belügyminiszternek "rágalmazásokon, hírbehozási kísérleteken
túl, egyetlenegy bizonyítható ügyet sem tudtak a szemére hányni". Majd kifejtette,
hogy a belügyminiszter ártatlansága mellett a legfőbb bizonyíték, hogy ő – mármint
a miniszterelnök – "kellő körültekintéssel végezte el az ő személyének a kiválasztását".
Eddig tulajdonképpen rendben is van, ha a miniszterelnök nem hisz a vádaknak és nem
menti fel miniszterét, akkor nem is mondhat mást.

Ezt követően azonban a nyilatkozat sajátos fordulatot vett, és a miniszterelnök, hogy
képletesen szóljunk szavaival, hirtelen "hátbaszúrta" a legfőbb ügyészt, amikor
kijelentette, hogy "ott valóban más a helyzet", vagyis őérte a miniszterelnök nem
tud kezességet vállalni. Ha nem tekintjük az egész ügy összefüggéseit akkor önmagában
ez a ténymegállapítás is helytálló, hiszen a legfőbb ügyészt valóban nem a
miniszterelnök nevezi ki, hanem az Országgyűlés választja, azonban a konkrét esetben
a miniszterelnök akarva vagy akaratlanul azt sugallta, hogy a vádak, vagy ha tetszik "rágalmak
vagy hírbehozási kísérletek" a legfőbb ügyész esetében megalapozottak. Márpedig
nagyon nehezen magyarázható az az álláspont, amely egy személynek egy cikkben
megjelent vádjait a miniszterelnökhöz közelálló személyek vonatkozásában "rágalomnak
és hírbehozásnak", míg ugyanazon személynek ugyanott a kormánytól független legfőbb
ügyészt érintő részét pedig elfogadhatónak tartja.

Az pedig, hogy a miniszterelnök ehhez hozzátette, hogy a kormány szándéka szerint az
ügyészség már régen a kormány alárendeltségébe tartozna, és ha így lenne, akkor
ma már sokkal jobb lenne a helyzet, de az ellenzék nem járult hozzá a kétharmados törvénymódosításhoz,
nos ez már olyan mérv? "pragmatizmus", amin csak ámulni lehet.

Az elmúlt héten ugyanezen hasábokon a kormánytól független bíróságok védelmében
kellett szót emelni, most a szintén kormánytól független legfőbb ügyészt éri támadás,
a jövő héten ki lesz soron? És ha az összes intézményt sikerül majd lejáratni, mi
jön utána?

Olvasson tovább: