Kereső toggle

Vélemények az Emberi Jogok Határok Nélkül szervezet dokumentumáról

Pálos Miklós, az Antall-kormány egyházügyi államtitkára:

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Miután a dokumentum rövid idő alatt minden parlamenti képviselőhöz, egyházhoz
és jelentősebb társadalmi szervezethez eljutott, az érintettek reagálásaiból a már
korábban is jól elkülönülő két táborra asszociálhatunk.

"1993 májusában Budapesten Állam és egyház Európában címmel megrendezésre
került szimpóziumon már jeleztem, hogy Magyarországon egyik pillanatról a másikra
hatvan egyház szerveződött. Ezek egy része – mint utóbb kiderült – egyháznak álcázott
vállalkozások voltak, amelyek odaálltak baksisért tartani a markukat az államnak.
Kifogásoltam, hogy a bejegyzéskor nem követelmény az illető egyház istenképének
felvázolása, így az ügyészség valójában nem tudja, milyen szervezet működését
fogja engedélyezni.

Az 1990/IV. törvény azért rossz, mert nem szerepel benne az a feltétel, hogy mikor minősíthető
egy szervezet egyháznak és mikor nem. Az új törvénybe kerüljön bele, hogy a hitbéli
elkötelezettség mellett, az istenképről és a tevékenységről is nyilatkozzanak a
bejegyzés előtt állók. Az nem úgy van, hogy valaki egyszer Jehova tanúja, aztán másnap
Hites, majd aztán egyszer csak újra katolikus. Szükség van a törvénymódosításra,
mert a jelenlegi törvény uralhatatlan helyzetet teremt.

Mivel az egyház beleágyazódott a társadalomba, ezért az államnak kötelessége szabályozni
azzal való kapcsolatát. Valójában azonban mindent az dönt el, hogy egy egyháznak
mennyi követője van.

Egyetértek a 100 éves korhatárral és a 10 ezer fős taglétszám kritériumokkal. Nem
helyes, ha minden vallási közösségből egyház lehet. Ha egy Isten van, azt nem lehet
százféleképpen imádni. A vallásszabadság szabadsága nem egyenlő a szabadossággal.
Ez a különbség a konzervativizmus és a liberalizmus között."

Platthy Iván, a Horn-kormány egyházügyi államtitkára:

"Az 1990/IV. törvény módosítása száz évvel visszavetné az emberi jogi szemléletet
Magyarországon, és mindemellett sértené az állampolgárok emberi jogait is. Ma vallásszabadság
van Magyarországon, mivel az állam a 90/IV-es törvény elfogadásakor lemondott a főkegyúri
jogáról. Ezért nem kategorizálhat, mert ha megtenné megkülönböztetetté, megtűrtté
vagy tiltottá válna az állampolgárok nagy része. Ha pedig a független bíróságokra
testálja, hogy melyik állampolgári csoportot fogadja el, illetve melyiknek korlátozza
a működését, akkor ezzel azt mondja: ezt szeretem, ezt nem szeretem.

Ugyanakkor, ha módosítják a törvényt, akkor módosítani kell a finanszírozási,
tulajdonszerzési, oktatási stb. törvényeket is. Vagyis minden olyan rendelkezést,
amely az egyházakat úgy kezeli, mint társadalmi funkciókat ellátó szervezeteket. Ez
esetben viszont Magyarország nem lenne többé minta a világ más országai számára és
talán szerencsétlen negatívum lenne az uniós csatlakozásnál. Egy jogállamnak pedig
nincs szüksége arra, hogy mutogassanak rá.

Nem a törvényt kell megváltoztatni, hanem a bíróságoknak kell szakmai segítséget
adni, hogy például három független szakértő megkérdezése után döntsön egy
bejegyzésről. Finomítani esetleg lehet a törvényt, de csak akkor, ha az előbbre
visz, és nem sérül a vallásszabadság eszméje. De, ha a polgár nem döntheti el, kit
akar támogatni, akkor nem csak a vallásszabadság sérül, hanem a polgár alapvető
emberi joga is. Ekkor az állam visszamegy abba a monopolhelyzetbe, amely a diktatúra egy
formája.

Nincs olyan, hogy történelmi és nem történelmi egyház. Ha Európában gondolkodunk,
akkor ez egy olyan térség, ahol a kultúrák jönnek-mennek, mindenki azon a helyen
gyakorolja a vallását, ahol lakik. A rendszerváltás után el kellett dönteni, hogy a
Monarchia irányába megyünk, vagy egy teljesen új irány úttörői leszünk Európában.
Szerintem jól döntöttünk."

Kósáné Kovács Magda, az Emberi Jogi, Kisebbségi és Vallásügyi Bizottság elnöke:

"Az 1990/IV. törvényt nem kell módosítani. Alkotmányjogászokkal konzultálva bátran
kijelenthetem, hogy a törvénymódosítás jelentős visszalépés lenne a jelenlegi szabályozáshoz
képest. Nem helyes az egyház, illetve az egyesület közötti határvonalakkal játszani,
mert így nem valósul meg az egyházak autonómiája.

A HRWF-jelentés szellemével egyetértek és a kritikáival is. Az egyházak legyenek
egyenlőek. Valóban a bejegyzési procedúrát kell szigorítani, segítséget adni az ügyészségnek
és kiszűrni az esetleges vadhajtásokat. Meg kell szüntetni a deviáns túlkapásokat,
a magyar egyházak között ne legyenek deviáns szervezetek se társadalmi, se gazdasági
értelemben. Nem értek azonban egyet a jelentés vad antikatolicizmusával. Egy független
szervezet nem lehet annyira elfogult, hogy érvanyagként használja a katolikus papok
szexuális viszszaéléseit.

Érdekes, hogy a kormány nem kért tanácsot az MSZP-től a törvényjavaslat kidolgozásánál
annak ellenére, hogy egyrészt rendelkezünk némi tapasztalattal, másrészt pedig kétharmados
törvényről van szó. A mostani nyilatkozatokat figyelve úgy tűnik számomra, hogy az
egész törvénymódosítási koncepció elbizonytalanodott."

Tomka Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetének főmunkatársa:

"Nincs veszélyben a vallásszabadság. Az egyházakkal való kapcsolattartás
rendszere teszi szükségessé a jelenlegi törvénymódosítást, vagyis a jelenlegi törvényben
a megkülönböztetés hiánya az, ami nem jó. De ha már ilyen, akkor a közbéke
szempontjából nem szerencsés a módosítása. Erről a törvényről egyébként csak
úgy lehet gondolkodni, hogy másik 8-10-et is figyelembe veszünk. A kormány más úton
is el tudná érni a célját, de akkor politikailag az lenne az elfogadható, ha
egyeztetne az egyházak képviselőivel, hogy ők egyetértenek-e vele.

Ha az egyházak partnerei a kormánynak, akkor a támogatást is úgy kellene megoldani,
ahogyan a fociban van: a béna játékos kevesebb passzt kap. Persze az állam kötheti
feltételhez is a partnerséget: például azt mondja, hogy az az egyház kapjon támogatást,
amelyik szociális tevékenységet végez. Ekkor viszont száz aláírás nem garancia
arra, hogy ők egy kórházat fenn tudnak tartani.

Másrészt az egyház névvel való visszaélést szeretnék korlátozni. Például a
boszorkányszövetség léte jogosult, de egyházi státusza rontja a többi egyház hitelét.
Ausztriában, Belgiumban vagy Németországban például azt mondja az állam, hogy vannak
olyan vallási közösségek, amelyek különleges elbánásra tarthatnak igényt.

Az egyházak egyesületté való visszaminősítését átvitt értelemben lehetne csak
megoldani, mégpedig úgy, hogy egy új regisztráció előírásával újraminősítek
mindenkit. Ez nem tisztességes, de nehezen támadható megoldás.

A 100 éves múlt vagy a 10 ezer fős tagság olyan kritériumok, amelyekre csak azt tudom
mondani: Lehet diktatúrát csinálni, de Semjénnek nincs annyi katonája."

Donáth László evangélikus lelkész, szocialista parlamenti képviselő:

"Nincs szükség az 1990/IV. törvény megváltoztatására. Azt kell javítani, ami
rossz. Ez jó. A törvény kritikái a kritikusok személyes meggyőződésén alapulnak.
Azért mert XY-nak valamelyik felekezet nem tetszik, az még nem indokolja, hogy emiatt a
törvényt is megváltoztassák.

Ha egy felekezet elhiszi magáról, hogy államilag felszámolható, akkor ezzel együtt
azt is mondja, hogy nem Istentől van. Nem szabad úgy táncolni, ahogyan a csikós
pattogtat. Hadd pattogtasson. "

Dr. Csordás Eörs, az esztergomi prímási iroda igazgatója:

"Nincs veszélyben a vallásszabadság Magyarországon. A bejegyzés szabadsága és
a vallásszabadság két dolog. Két ember elég ahhoz, hogy gyakorolják vallásukat. Más
kérdés; hogy az állam bejegyzi, vagy sem. Az egyház és az egyesület vallási jogai
ugyanolyanok.

Ha az új törvény esetleg a bejegyzett egyházak akár nyolcvan százalékát egyesületté
minősíti vissza, akkor járják végig azt az utat, amit a katolikus egyház, és ha
ezek után érdemesek rá, akkor kapják meg az egyház nevet. Bizonyítsanak az újak,
hogy vannak olyanok, mint a régiek. Az egyház nevet ki kell érdemelni. Az állam nem az
egyházzal, hanem a társadalommal van összefonódva, és mivel az ország hetven százaléka
katolikus, az állam rosszul tenné, ha nem támogatná. Ehhez jön még húsz százalék
protestáns, úgyhogy ne a tíz százalék akarja megmondani, hogy mi a jó a kilencven százaléknak.
Ez a kilencven százalék még így is kisebbség Magyarországon, hiszen példának okáért
a katolikus egyház is a kisebbségi hivatalhoz van besorolva. Bocsánatot kérek, de mi
nem vagyunk kisebbség."

Olvasson tovább: