Kezdődött azzal, hogy Simicska Lajos, az APEH sokat támadott elnöke a hétfői Napi
Magyarországban egy nyúlfarknyi, de címlapos cikkben kifakadt személyes családi tragédiája
miatt. A adóhatóság vezetője reagált Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő állításaira,
miszerint nem a Simicska Lajos vezette APEH-nek kellene kivizsgálnia az egykor Simicska
által jegyzett cégek – az ellenzék szerint biztosan kétes – ügyeit. Simicska
nyilatkozata szerint a több hónapja ellene folyó lejáratási kampány stressz alá
helyezte családját, és ennek tudja be, hogy édesapja és apósa a közelmúltban
meghalt. "Az elmúlt három hónapban megöltétek az apámat, az apósomat, az Úristen
irgalmazzon nektek!" – idézte az egyébként Simicska újságaként is számon
tartott Napi Magyarország magát Simicskát.
Az ellenzék fenyegetőnek nevezte ezt a nyilatkozatot, Eörsi pszichiátriát, egy neves
pszichiáter pedig klinikai kórképet emlegetett a kijelentés kapcsán. Kedden Simicska
Lajos lemondott, melyet viharos gyorsasággal, érdemei elismerése mellett elfogadtak főnökei:
Orbán Viktor és Járai Zsigmond. Mai napig vita tárgya, hogy mi áll igazából a "Fidesz
szürke eminenciásaként" is emlegetett bizalmi ember távozása mögött.
Egyes források lapunkat úgy tájékoztatták, hogy heves nézeteltérés támadt Orbán
és Simicska között. Hogy mi az oka, találgatják. Tény: kormányzati körökben
nagyon rossznak tartották Simicska Napi Magyarország-os nyilatkozatát. Ráadásul személye,
összekapcsolva az APEH-elnöki tiszttel, a közvélemény-kutatások eredményei szerint
negatív hozadékot jelentett a Fidesznek. A Hetek információi szerint a másik érv: az
APEH "elszegényedett", az adórendőrség felállítása (kiváló autópark és tárgyi
eszközök, kiemelt fizetés stb.), az elbocsátásokkal járó végkielégítések, a
soron kívüli adóhatósági akciók – a TV2 információi szerint legalább harminc
szocialistákhoz közelállónak nevezett cégnél végzett revízió – kimerítették
az intézmény költségvetését; napi pénzügyi gondok léptek fel. Mindeközben az
APEH-nek kellett volna "vinnie" az államháztartásba a – mindent összegezve – többletbevételeket,
ami rendre elmaradt.
A közzétett indoklás mindenesetre más volt: "Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési
Hivatal elnökévé történt 1998. augusztusi kinevezésem óta folyamatos és
megalapozatlan támadások kereszttüzébe kerültem. Sokáig abban reménykedtem, hogy a
méltatlan vádaskodások előbb-utóbb megszűnnek. Ez nem történt meg, sőt: az elmúlt
néhány hónapban az állandó támadásokat családi tragédiák tetézték. Mindezek következtében
benyújtottam lemondásomat" – olvasta fel Burillák Attila, az APEH szóvivője a
sebtében összehívott sajtótájékoztatón Simicska Lajos nyilatkozatát. Burillák a
sajtó képviselői előtt cáfolta, hogy a Napi Magyarország-beli nyilatkozatnak bármiféle
köze lenne a lemondáshoz, majd a történteket Simicska sajnálatosan legyengült idegállapotára
vezette vissza.
Simicskát ismerősei rendkívül jó eszű, már-már zseniális jogásznak írták le,
aki üzleti ügyekben hideg fejjel tudott érvelni, a tárgyalásokat vezetni. Bár mint
mondták, a hivatalos ügyeken túl hajlamos volt a "heveskedésre". Egy nézeteltérés
miatt például 1997-ben feldarabolta szomszédja kerítését. Mindenesetre – még a
ellenzéki Fidesz idején – aprólékos munkát végzett a "fiúk" gazdasági hátterének
megteremtésekor. Információink szerint APEH-elnöki pozíciójában már "lazább"
volt: előfordult, hogy napokig nem látták a székházban, az átszervezéseket, kitüntetéseket,
körleveleket helyettesei szervezték, intézték. Simicska feladatait helyettese, Vida
Judit – aki tulajdonképpen mindeddig vitte a hivatal ügyeit – vette át. Vida tíz
éve együtt dolgozik főnökével – ugyanahhoz a "vonalhoz" tartozik. Nem csoda hát,
hogy az ellenzék őt is bírálja.
Eörsi Mátyás szabaddemokrata képviselő a Heteknek elmondta: osztozik Simicska gyászában,
de szerinte egyetlen sebzett ember sem vesztheti el anynyira a realitásérzékét, hogy vérváddal
sújtsa politikai ellenfeleit. Mint elmondta: őt is akkor jelentette fel Antall József,
néhai miniszterelnök, amikor édesapját elvesztette, mégsem jutott eszébe, hogy a két
történést összemossa. Szerinte Simicska családi tragédiája ellenére sem szabad
megfeledkeznünk az APEH vezetésére alkalmatlan pártpolitikus – makulátlannak semmiképpen
sem
nevezhető – gazdasági hátteréről.
Eörsi furcsállja, hogy Orbánék az új APEH-elnök Vida Ildikó személyében ismét
olyan szakemberre akadtak, aki korábban Simicska mellett a Mahir Rt. jogtanácsosa volt.
"Talán a Mahir-es múlt biztosítja a részvénytársaság APEH-ellenőrzésének kitolódását"
– vélte a szabaddemokrata képviselő.
VIP-lista
A Világgazdaság cím? napilap – amely 52 százalékban Postabank tulajdon –
ugyancsak hétfőn nyilvánosságra hozott egy listát, amelyen az úgynevezett
VIP-hitelekhez jutott személyek nevei szerepelnek. Azoké, akik – többnyire színészek,
sportolók, újságírók, közhivatalnokok és pár politikus – kedvezményes, a piacinál
jóval alacsonyabb kamatozású hitelt vehettek fel a Postabanktól, illetve a piacinál jóval
magasabb kamatot kaptak a betétként elhelyezett pénzükért. Tulajdonképpen az derül
ki, hogy a Postabank-lapoknál dolgozók, vagy a bank által támogatott színházban játszók,
vagy a bank által finanszírozott sportegyesületnél versenyzők kvázi "munkáltatói"
kölcsönhöz jutottak. A lista egyébiránt "kőkemény" banktitok.
(Szomorú tény, hogy vezető színészeknek, sportolóknak, politikusoknak és újságíróknak
lakásvásárlásaikhoz – hiszen a megkérdezettek zöme ezért vett fel pár százezertől
általában 4-5 millió forintig terjedő, valójában alacsony összeget – hitelekre
van szükségük. Nyugat-Európában az ilyen kaliber? személyiségek nagyobb anyagi
megbecsülésnek örvendenek.)
"A sportolók és művészek kedvezményes kölcsönhöz juttatását szponzorálásnak
lehet tekinteni, de más elbírálás alá esnek azok a VIP-hitelesek, akik befolyással
lehettek a Postabank sorsára, amelyből az utóbbi években 150 milliárd forint tűnt el"
– válaszolta hallgatók kérdéseire Orbán Viktor a Magyar Rádió Krónika cím? műsorában.
A miniszterelnök úgy vélte: nemcsak a pénz eltüntetése, hanem az akció leplezése
is bonyolult feladat lehetett – utalt arra, hogy a listán újságírók, kormányzati
tisztviselők, politikusok is szerepelnek. Szerinte a VIP-hitelek ügye is azt bizonyítja,
hogy szabályozni kell a politika és az üzlet kapcsolatát. A kormányfő felkérte a
belügyminisztert: gyűjtsék össze egy évre visszamenőleg azokat az újsághíreket,
nyilatkozatokat, sajtótájékoztatókat, amelyekből banktitoksértésre lehet következtetni,
és alakítsanak ki egységes joggyakorlatot azok kezelésében.
A Postabank kapcsán Borókai Gábor kormányszóvivő már korábban bejelentette: a
titokgazda feloldotta a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (KEHI) Postabankkal kapcsolatos
jelentése azon részének titkosítását, amelynek nyilvánosságra hozatala nem sért
állam- vagy banktitkot. Hozzátette: Orbán Viktor miniszterelnök felkérte a KEHI vezetőjét,
hogy a jelentésből készüljön összefoglaló, amelyből mindenki számára érthetővé
válik: hogyan vándorolt el 150 milliárd forint a pénzintézetből.
A postabankos VIP-listával kapcsolatos kérdésre válaszolva Borókai Gábor kitért
arra, hogy Bogár László, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, aki Bártfai
Béla közigazgatási államtitkárhoz hasonlóan szerepel a listán, már korábban tájékoztatta
Stumpf Istvánt, a hivatalt vezető minisztert postabanki ügyletéről. Az államtitkárokat
a miniszter felszólította, hogy térítsék meg a Postabank számára a korábban igénybe
vett kedvezményt – tette hozzá, megjegyezve, hogy a visszafizetés folyamatban van.
A hétfőn nyilvánosságra hozott VIP-listák ügyében nyomozó rendőrség csütörtökön
házkutatást tartott a Világgazdaságnál. Bánki András főszerkesztő a szerkesztőség
előterében újságíróknak nyilatkozva elmondta: együttműködik a hatósággal, de a
listát, amelyet a rendőrség keres, már megsemmisítették. Hozzátette: meglepte a
rendőrség látogatása. Bánki András leszögezte, hogy a kedvezményezettek jegyzékének
megjelentetése előtt jogászokkal is konzultáltak. "Mérlegeltünk minden lehetőséget,
véleményünk szerint nem sértettünk banktitkot" – érvelt Bánki.
Nevek egyébként már korábban is szivárogtak ki – vélhetően időzítve az érintettek
politikai szerepléseihez – az ominózus listáról: Nagy Sándor és Csiha Judit
prominens szocialista képviselőké, illetve Herényi Károly MDF-es honatyáé. Ezt követően
mindhárman lemondtak pártbeli tisztükről.
A most nyilvánosságra hozott listán két jelentősebb, a jelenlegi politikai aréna középpontjában
lévő személyiség neve volt olvasható: Juszt László, az MTV-ből eltávolított médiaszemélyiség,
aki az elkövetkezendő hetekben kívánja kiadni Tonhauser László, az Országos Rendőr-főkapitányság
(ORFK) Szervezett Bűnözés Elleni Osztálya egykori vezetőjének visszaemlékezéseit.
A könyvtől sokan "nagy leleplezéseket" várnak. A másik "nagyvad" Keleti György,
az előző ciklus honvédelmi minisztere, a nemzetbiztonsági bizottság jelenlegi elnöke.
Mindketten vitatják és cáfolják a lista valóságtartalmát, mely tízmilliós nagyságrendben
tulajdonít nekik betéteket.
Keleti éppen a közelmúltban említette: "Amúgy meg Kövér tanúk előtt
kijelentette: megkezdődőtt a vadászati idény, s mi egyenként lövünk ki benneteket.
S valóban megkezdődőtt. Postabankos VIP-ügyben felröppentették a nevemet."
(Budapesti Lap, 1999. augusztus–szeptemberi szám)
Titkosszolgálati ügy
A volt honvédelmi miniszter szerdán robbantott. A Országgyűlés Nemzetbiztonsági
Bizottságának szerdai ülésén Keleti György, a bizottság elnöke meglepő
dokumentumot tett közzé. A titkosszolgálat egyik volt tisztje közérdek? bejelentést
juttatott el hozzá, amelyben beszámol egy olyan politikai indíttatású álmerényletről,
melynek célja a Horn-kormány idején fedőcégként funkcionáló Pinpoint Kft. gyanúba
keverése volt.
A kézzel írt, nem egészen húsz oldalas anyagot a Magyar Hírlap információi szerint
július végén juttatta el hozzá Lakatos Miklós azzal a kikötéssel, hogy leszerelése
után, 1999. augusztus 31-ével hozható nyilvánosságra. A beszámoló arról szól,
hogy idén tavasszal egy ismeretlen személy Kövér László titokminiszter személyi
titkárára hivatkozva felkérte egy önmaga ellen, megadott időben végrehajtandó álmerényletre,
mely után a gyanút az MSZP-kormányzat idején fedővállalkozásként működő
Pinpoint Kft.-re kellett terelnie. Az illető a Magyar Hírlap információi szerint azt
állította magáról, hogy "abban a szerencsés helyzetben van, hogy az ország
megtisztításában fontos szerepet tölthet be".
Lakatos az akcióért cserébe egy bebútorozott lakást kért, megsemmisítendő
Trabantja helyett pedig egy Lada Nivát. Az összekötő sokallta a tiszt igényeit, úgyhogy
a kocsi és a lakás együtt még egy lőtt sebébe is került volna a titkosügynöknek.
Az alku végére aztán maradt a gyújtogatás és a könny? égési sérülés, melyeket
nem sokkal a megállapodás után – a Népszabadság értesülései szerint –, május
második felében Lakatos végre is hajtott a Börzsönyben: Trabantját jobban, önmagát
kevésbé leöntötte benzinnel, majd meggyújtotta és közben lövéseket adott le. Égési
sérülései azonban olyan súlyosra sikeredtek, hogy a megbeszélt rejtekhelyről a
titkosszolgálatok központi ügyeletének munkatársai beszállították egy kórházba.
Miután az akciót sikertelennek ítélték megbízói, a megállapodásban garantált
javak elmaradtak, ezért Lakatos a nemzetbiztonsági bizottsághoz fordult.
Vancsik Zoltán, az MSZP frakcióigazgatója, a nemzetbiztonsági bizottság tagja szerint
Keleti korrektül járt el, amikor az anyagot megküldte Kövér Lászlónak és a legfőbb
ügyésznek is, hiszen ha úgymond a botránykeltés lett volna a célja, akkor a sajtóval
kezdte volna a sort.
Kövér László polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter
kabinetjéhez közel álló forrás a Heteket úgy tájékoztatta: a levél reakcióra
alkalmatlan, megbomlott elmére valló termék. Valószínűleg vizsgálat sem fogja követni,
mivel ami nincs, azt nem lehet vizsgálni. "Biztos nem volt beszámítható állapotban,
amikor felgyújtotta az autóját" – véli a Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársa,
aki szerint "beteg emberek beadványaiból el lehet torlaszolni a Parlament kapuját. Ezért
is tartja siralmasnak, hogy a nemzetbiztonsági bizottság vezetője a legfőbb ügyész
figyelmére érdemesnek ítélte az anyagot. A kabinet szerint Keleti célja az volt, hogy
életben tartsa a sajtóban hónapok óta tartó titkosszolgálati botránykrónikát.
Vancsik azonban meg van győződve, hogy az eset kimeríti a politikai banditizmus fogalmát.
"Egy gengszter már távozott, kettő még a helyén van" – mondta a politikus, aki
szerint az ügyben a tényeket (tűzoltók mentek ki helyszínre, kórházi jegyzőkönyv
van az égési sérülés ellátásáról, Lakatos találkozott azzal a személlyel, aki
az 1,5 milliós kazettavásárlást intézte Kövér Lászlónak stb.) nem lehet egy vállrándítással
elintézni. Kövér László nemrég – ellenzéki politikusokra irányozva –
kijelentette, hogy "elkezdődött a vadászidény". Vancsik úgy ítéli meg: ez
esetben a nyúl vitte a puskát. Egy polgári demokráciában ilyenkor illene lemondani
– állítja.
A nemzetbiztonsági bizottság egy további tagjáról is kompromittáló információk
jelentek meg. A már a Lockheed-botrányban is szereplő Szalai Annamáriáról, zalai
fideszes képviselőasszonyról kiderült, hogy 1991-ben – ha csak átmeneti ideig is
– egy szexújságnak volt a főszerkesztője. Utóbb, 1999-ben, már képviselőként a
Fidesz kongresszusán arról beszélt: a polgári kormánynak mindent meg kell tennie,
hogy a média terén is érvényesüljön a kigyensúlyozottság elve. Szalai "szenátorasszony"
a konzervatív média szükségessége mellett tört lándzsát. (Az sem elhanyagolható,
hogy a nyár folyamán egy másik fideszes nemzetbiztonsági bizottsági tag, Szabó
Attila randalírozott egy csopaki ABC-ben. Ügyét jelenleg a Fidesz etikai bizottsága
vizsgálja.)
Politikai elemzők szerint mindezek az ügyek együtt értelmezhetők. Hiszen Simicska is
része volt annak a megfigyelési ügynek, melyben az "öngyújtós" Lakatos volt az
egyik tanú, s melyben először a szocialista politikusok voltak megvádolva, majd
fordult a kocka: az ellenzék Kövér László, titkosszolgálati minisztert gyanúsította
meg, hogy titkosszolgálati magánhadsereget szervezett. Ezek az ügyek olyan őszi
politizálást vetítenek előre, amely további leleplezéseket sejtet. Folytatása következik?
Hazugság vagy őrült helyzetelemzés
Interjú Finkszler Géza kriminológussal, az Országos Kriminológiai és
Kriminalisztikai Intézet osztályvezetőjével, nyugalmazott rendőr ezredessel, aki
hosszabb ideig dolgozott a nemzetbiztonság területén.
– Mi lehet az önmerénylet-ügy mögött?
– Első hallásra, a valós tények ismerete nélkül azt tudom mondani: meggyőződésem,
hogy ennek az egykori kollégának a kálváriája, a Trabantban-égés sztorinak semmi köze
a tényleges titkosszolgálati munkához. Ilyen – azt kell mondanom – esztelenségeket
komoly szolgálatok felkészült szakemberei nem csinálnak. Hacsak nem valamilyen dél-amerikai
diktatúráról vagy őrült távolkeleti puccsistákról van szó. Ilyen civilizált jogállam
titkosszolgálata esetében fel sem merülhet. Ez a sziklaszilárd meggyőződésem, annak
a kevésnek alapján, amit az újságból olvastam. A nemzetbiztonsági munka közigazgatási
rendszerben törvényesen szabályozott szakmai tevékenység: ezt az állítást tehát
nem szabad komolyan venni.
– A Pinpoint Kft., amelyet szocialista-közeli vállalkozásnak mondanak – állítja
ez az úriember – lejáratására lett volna a célpont.
– Nem tudom megmagyarázni, hogy alakult ki ez a történet. Sok információra
lenne szükség, amivel nem rendelkezem és nem is fogok, mert nem vagyok abban a
helyzetben, de hiányos ismereteim mellett is mondom: ez abszurd. Egyben nagyon határozott
a véleményem: nem az az oka, amit az érintett mond – akit nagyon sajnálok, mert a
jelek szerint sikertelen szakmai útja elején valahol megbicsaklott. Nincs olyan "eszement"
politikai erő, és megbolondult szakmai szervezet, amely ilyen lépésre vetemedne.
– Ha mégis?
– Akkor fenntartom a jelzőket: eszement politikusok csinálnak ilyent.
– Európában van erre példa?
– Ilyen primitívre nincs. A titkosszolgálati tevékenységbe sok olyan akció
belefér, amit a hétköznapi életben alig tudunk elképzelni, de mindegyiknek van logikája,
szakmai szabályrendje, és ami a leglényegesebb: van helye és ideje. Amit nagyon kiélezett,
háborús, vagy belső feszültségektől terhes élethelyzetben megtesz egy titkosszolgálat,
azt kiegyensúlyozott társadalmi, politikai, gazdasági körülmények között eszébe
sem jut megcsinálni. Magyarországon nincs az említetthez hasonló, radikális élethelyzet.
Őrült helyzetelemzés kellene ahhoz, hogy valaki feltételezze: a titkosszolgálatnak úgy
kell viselkednie, mint egy dél-amerikai banánköztársaságban. (Hetek)
1999. 09. 04. (III/35)
