Egy szál deszka
Háromszéki Péternek háza van Tiszanánán. Még nem
láttam, csak a kulcsát. A kulcstartó egy muanyag mentoöv. Ha
horgászáskor a kulcs a folyóba esne, nem nyelné el a sötét
víz. Péter ellentmondásos viszonyban áll a házzal.
Környékét, szukebben nézve a Dinnyéshátat, hol
Disznóhátnak, hol Sárországnak, hol Szúnyogországnak
mondja. Dicsérni nyíltan sohasem szokta. Csak a szemén látni
néha odahaza, a Dunántúlon, hogy most már ideje lenne
elindulni. Nem érdekli, ha mínusz hat fok van éjjel, nem baj,
ha egy egész hétig szakad az eso, semmi sem baj. Háza egyetlen
szoba és egy terasz. Amikor legutóbb visszajött Nánáról,
becsöngetett és ezt mondta: "Ha valamit uram, akkor ezt
meg kell írni." Nem azt, ami a hírekben is szerepel,
vagyis: szám szerint mennyi ház bicsaklott össze, nem azt,
hogy mennyi hektárt borított el az iszapos víz, a sárral
telített oldat, hanem azt a nem mérheto, számokkal nem
kifejezheto "belso borítottságot" kéne látni és
láttatni, amit ez a katasztrófa egyetlen embernek, egyetlen
családnak, egyetlen falunak jelent. Teljes cikk
