Kereső toggle

Húsipari helyzetkép Magyarországon

Egészségrontó profithajsza

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem azért élünk, hogy együnk, hanem azért eszünk, hogy éljünk – mondták a
régiek. Ők még nem hallottak a dioxinról és a kergemarhakórról, de valószínűleg
a manapság előszeretettel fogyasztott párizsi összetétele is meglepné őket. A
szakértők szerint van is gond, meg nincs is gond Magyarországon a húspiacon, ami
mindenkor az élelmiszeripar zászlóshajója. Mint mondják: előfordulnak
visszaélések, akadnak szélhámosok is, de ha nagyvonalakban tisztában vagyunk egy-két
aranyszabállyal, akkor megúszhatjuk az előzőekkel való találkozást.



Dioxin-vizsgálat megrendelésre. Mi kerül a parizerbe?   Fotók: MTI

Néhány éve történt egy sokkoló eset. Egy paksi vállalkozó húsárusításba
fogott: sonkát árult igen kedvező áron. A gond csak az volt, hogy mint kiderült: a
húst a közeli dögtemetőből szerezte, megfelelő eljárással szalon(na)képessé
tette, majd megpróbált túladni rajta. A rendőrséghez érkezett bejelentés után a
zsaruk elfogták a vállalkozó szellem? egyént, az ÁNTSZ munkatársai pedig a piacra
szánt húsokra fordítottak gondot: gázolajjal locsolták le, majd elégették azokat.
Köllő Imre rendőr alezredes, városi kapitány elmondta: a bíróság pénzbírságot
szabott ki az elkövetőre.

A közelmúltban éppen Torgyán József szakminiszter jelentett be egy másik
"horrorisztikus" esetet. Nevezetesen állateledelként importált húsból embereknek
szánt termékeket készítettek egy cégnél. Torgyán könyörtelen harcot indított az
ilyen cégekkel szemben.

Ilyen és ehhez hasonló hírek rendszeresen jelennek meg és kapnak szárnyra a
köznyelvben. Szakértők véleménye szerint hazánkban a húsipar területén a nem
regisztrált vágások, valamint az illegális kereskedelem jelenti a legnagyobb gondot.
Az évente levágott öt és fél millió hízó közül egymilliót vágnak
"feketén", vagyis állatorvosi ellenőrzés és a törvény szerint kötelező
vágás utáni minősítés nélkül.

"Sok fekete vágóhídon a legalapvetőbb higiéniai és minőségi követelményeknek
sem tudnak vagy akarnak megfelelni: sok helyen hűtés nélkül szállítják a húsokat,
a hasznosítani nem kívánt részeket általában elássák a környezetvédelmi
előírásokra mit sem ügyelve" – mondta a Heteknek Kapuvári József, a Húsipari
Dolgozók Szakszervezetének elnöke. A vágóhidakról persze az ellenőrizetlen húst
tovább kell adni, de vevőt nem nehéz találni, hiszen ez az áru az alacsonyabb
előállítási költség miatt sokkal olcsóbb mint a regisztrált vágóhidakról
érkező. A szakszervezeti vezető elmondta: Hiba lenne azt gondolni hogy minden hentes
belemegy az ilyen üzletbe, de az tény, hogy vannak közöttük olyanok, akik nem nézik
hogy honnan jön a sonka vagy az oldalas, a lényeg hogy olcsóbb, így többet hoz a
konyhára.

A legális vágóhidakon a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium által
foglalkoztatott hatósági állatorvosok és a vágás utáni minősítést
magánvállalkozóként végző szakemberek ellenőrzik és osztályozzák a hús
minőségét. Dr. Zádori László, a Vágóállat és Hústermék Tanács titkára
elárulta lapunknak: Előfordulhat, hogy a magánvállalkozóként működő minősítők
és a vágóhidak között "egészségtelen kapcsolatok" alakulnak ki. Külföldi
példára hivatkozva Zádori elmondta: Hollandiában nem szabadúszók, hanem az állam
alkalmazásában álló hivatalnokok végzik a minősítést, mégis félévenként más
vágóhídra kerülnek, így kisebb az esélye a korrupciónak. A titkár véleménye
szerint a kisebb–nagyobb magyar cégek versenye végeredményben javít a
húskészítmények minőségén, ugyanakkor – jegyezte meg – nem minden tökéletes a
húsipar háza táján. Ennek illusztrálására csak annyit mondott: én nem eszem
párizsit, mert tudom hogyan készül.



Selejtezik a dioxinnal fertőzött húst Belgiumban

A kulisszák mögött



A vágóhidakról nem csak a hentesekhez vándorol a hús: sokkal nagyobb felvásárlók a
nagyüzemek. Kérdés, hogy azok falain belül mi történik, a beérkező alapanyag a
továbbiakban milyen változásokon megy keresztül mire a boltokban kapható párizsi
vagy téliszalámi lesz belőle? Magyarországon mintegy tizenöt nagyobb húsipari cég
tevékenykedik. Ezek nagy részének saját, megbízható vágóhídja van és a többiek
is kényesen ügyelnek arra, milyen hús kerül hozzájuk – általában. Egy újabb
extrém eset: nemrégiben egy német vezetés alatt álló üzemben a dolgozók arra
lettek figyelmesek, hogy az Ausztráliából érkező új hússzállítmánynak furcsa
színe van és nyálkás. Mikor kiderült, hogy találgatásaikkal ellentétben nem
kenguruhúsról van szó, a dolgozók értesítették a szakszervezetet, de semmi nem
történt, mivel hivatalos feljelentést senki sem fogalmazott meg a céggel szemben. A
német vállalkozó már messze jár, a cég új tulajdonossal működik, próbálja
helyreállítani régi hírnevét.

Dr. Incze Kálmán az Országos Húsipari Kutatóintézet igazgatója szerint a
nagyüzemek mindig betartják az egyébként európai mércével mérve is szigorú
higiéniai, környezetvédelmi, és a húskészítmények összetételére vonatkozó,
törvényben lefektetett követelményeket. "Ezért a hazai húsipari üzemek külföldi
megítélése kifejezetten jó. A higiéniai viszonyoknak csodájára lehet járni, még
az USA-ban is ritka az ilyen" – véli a szakember, aki szerint viszont a feltörekvő
kis cégeknek erre nincs pénzük és a gyártás más fázisaiban is igyekszenek
"gazdaságosabban" termelni. És hogy mi kerül a szalámiba? Incze úr Zádori
Lászlóval ellentétben teljes lelki nyugalommal eszi a párizsit, aminek – mint mondta
– közel hetven százaléka víz, a többi része pedig szójából, tejfehérjéből,
adalékanyagokból, és némi marha- és disznóhúsból áll.

Magyarországon az adalékanyag-rendelet szigorúbb, mint az Európai Unióban. Ennek
értelmében csak olyan adalékanyagokat lehet használni amelyek az emberre nem
ártalmasak, még a felhasználtnál nagyobb koncentrátumban sem. Másrészt azok csak
olyan mennyiségben kerülhetnek a készítményekbe, ami még nem rontja a termék
minőségét. Harmadszor: az adalékokat a jó tulajdonságok fokozására, nem pedig
rosszak elkendőzésére lehet használni – magyarázta az igazgató. A
húsbotrányokról Incze doktor csak annyit mondott: a szigorú előírások ellenére
semmit sem lehet kizárni.



Vízevés késsel, villával



Olcsó húsnak híg a leve – tartja a mondás –, de vajon mindig minőségi-e a drága
termék? "Attól függ hol vásárolunk. A piacon is lehet drágán rossz, és a boltban
is lehet olcsón jó minőség? árut venni" – tudtuk meg Csajági Évától, a
Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség élelmezési osztályvezetőjétől. A fogyasztók
döntő többsége az alapján teszi le voksát egy bizonyos árucikk mellett, hogy
ízlik-e neki vagy sem. A magyar vásárlóknak általában nincsenek nagy igényeik a
minőség terén: számukra a lényeg, hogy a termék olcsó legyen. Egy közelmúltban
végzett felmérés szerint a vizsgált felvágottak húsz százalékában nem volt
elegendő a húsfehérje jelenléte, vagyis a gyártó cég spórolt a hússal. Csajági
szerint azonban nincs ok pánikra, hiszen a gyártók már régen megtanítottak
bennünket arra, hogyan kell késsel és villával vizet enni. A kispórolt hús helyét
ugyanis nem káros adalékanyagokkal, hanem egy korlátlan mennyiségben rendelkezésre
álló és igen olcsó természeti kinccsel: vízzel pótolják. Ettől persze nem lesz
laktatóbb a párizsi, de legalább az egészségre nem ártalmas.

Olvasson tovább: