Kereső toggle

Az első vacsora

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Stadler József szabad. Az akasztói milliárdos pontosan tizennégy hónapot volt rács
mögött, ahol az elsőfokú ítélet szerint még további nyolc évet kellett volna eltöltenie,
többek között folytatólagosan elkövetett csalás és okirat-hamisítás miatt. Az ő
"számláját" gyarapította többek között az az emlékezetes ügy is, amikor a vállalkozó
egy fiktív ügylet keretében "papíron" több festménnyel együtt megvásárolta
Leonardo da Vinci Utolsó vacsora cím? festményét, majd viszszaigényelte annak áfáját.
A gondot csak az jelentette, hogy Leonardo műve egy freskó Milánóban. A Legfelsőbb Bíróság
a héten kihirdetett határozatával új eljárásra kötelezte az első fokon eljáró bíróságot,
Stadler pedig hazatérhetett Akasztóra, ahol régi barátai várták. Úgy tűnik, a
faluban mindenki örült Stadler József hazatérésének, kivéve talán azt a néhány hízót,
bárányt és marhát, amelyekből a nagy viszszatérés fejedelmi vacsorája készült.



Stadler újra az övéi között    Fotó: Vörös Szilárd

Merthogy vacsora volt – nem is akármilyen. A hétfői ítélethirdetésre autókkal,
buszokkal érkező akasztóiak a jó hír hallatán már mobilon értesítették az otthon
maradtakat: vághatják a jószágot, készülhet a lakoma. A Hetek stábja a hajnalig
tartó mulatozás másnapján kereste fel az akasztói pénzembert.

A faluba érve eltévedni sem lehet. A stadionhoz vezető utat tábla mutatja, és valóban,
az út végén, a préri közepén feltűnik előttünk úticélunk. Miután az épület
előtti hatalmas placcon leparkolunk, egy ideig portás vagy hasonló információhordozó
után kutatva magányosan bolyongunk. Még nem tudjuk, itt találjuk-e Stadler urat. A
stadion melletti, fészerszer? épülethez közeledve jófajta birkapörkölt illatát
hozza felénk a viharos szél: úgy tűnik, mégiscsak jó helyen járunk. A fészerben értékes
információhoz jutunk: "Józsi bá" épp most ment el, de tíz perc múlva újra
visszatér, akkor majd tudunk vele beszélni. "Meg aztán úgyis meghívja önöket
vacsorára" – biztatnak bennünket a barátságos akasztóiak.

Valóban úgy lesz, ahogy mondják, Stadler úr megérkezik, és bár elég fáradtnak látszik,
mégis szívélyesen fogad bennünket, és válaszol kérdéseinkre.

– Tegnap nagy buli volt? – kérdezzük a házigazdát, elnézve a néptelen folyosókat.

– Nem is aludtam, csak fél óra hosszát. Azért vagyok ilyen mosott, de hát a
sajtót azt fogadni kell, nem tehetem meg azt, hogy idefáradnak, és azt mondom, nem
nyilatkozom. Az olvasótábornak kell valamit nyújtani, kíváncsiak az emberek. Egyébként
lesz még nagyobb ünnepség is úgy tíz nap múlva, mikor a dolgok már visszakerülnek
a rendes kerékvágásba. A szűkebb baráti körrel megünnepeljük a születésnapomat
meg a névnapomat, amit az elmúlt egy évben nem lehetett…

– Mennyien lesznek azon a nagyobb ünnepségen?

– Olyan öt-hatszázan.

– Szűkebb baráti kör?

– Volna több is, de nem tudjuk őket fogadni, nem tudjuk hova ültetni az
embereket. Így majd egyszer egyik, másszor másik jön ünnepelni.

– Mennyire viselte meg az elmúlt tizennégy hónap?

– Hát megviselt, hiába mondanám, hogy nem. Akármennyire is kemény az ember, ez
azért sok. Ráadásul itt vannak a családi dolgok is…

– Hallottuk, hogy az élettársa az ön távollétében odébbállt egy másik férfival,
és még azért is pénzt kért, hogy a börtönben ön láthassa a gyermekeit. Igaz ez?

– Igen, ötezer forintot kért egy látogatásért. Úgyhogy ez még rátett egy
lapáttal. Aki az én helyzetemben azt mondaná, hogy nem viselte meg a dolog, az nem
mondana igazat. Meg aztán, amikor tudja az ember, hogy nem csinálta meg azokat a bűncselekményeket,
amikkel vádolják, akkor ez többszörös terhet jelent. Teljesen másképp telnek a
napok, ha tudja az ember, hogy megcsinálta, és ezért most X évet le kell ülni. Akkor
annak megvan a miértje. Ennek nincs meg a miértje. Óriási csalódás volt ez, hiszen
csak segítettem az embereken. Én a munkám során több tízezer munkahelyet
teremtettem. 93–94-ben az export szállítások révén kiürítettem a gyárakat. Azt
hiszem, ezek olyan produktumok, amik önmagukért beszélnek. És még valami: ezek az üzletek
mind dokumentálva vannak, a határkilépéstől, a vámtól kezdve addig, hogy megérkeztek
a célállomásra.

– A börtönben hogyan viszonyultak Önhöz?

– Megmondom őszintén, hogy nem is gondoltam, hogy azok a zsiványok ilyen nagy
felháborodással fogadják majd, hogy engem kilenc évre elítéltek. Szó szerint azt
mondták, hogy megértik, hogy ők kaptak éveket, hiszen megérdemelték, de az, hogy
engem elítéltek, azzal valami nincs rendben. Rögtön úgy kezdték, hogy Józsi bácsi,
téged jól megmértek, és tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen súlyú bűncselekményt
nem követhettél el, sokszor emberölésért nem adnak ennyit. És ez így is van. Például
azok közül, akik engem néhány éve elraboltak, az elsőrend? vádlott is csak hat évet
kapott. Pedig az ember életét végigkíséri egy ilyen emlék. Nem akarok ugyan
mindenben kitűnni, de egyébként ebben is én voltam az első Magyarországon.

– A focival hogy áll mostanában, követte az eseményeket?

– Időm volt rá. Tévén néztem a meccseket, meg járattam a Nemzeti Sportot.

– Lesz még focicsapat?

– Ez egyelőre nem aktuális, mert a fő hangsúly ennek az ügynek a befejezésén
van. Meg anyagilag sem tudnám ezt most finanszírozni. Az APEH jóvoltából a csapatot
is szétrobbantották, mint a vállalkozást. Felesleges volna a szélmalomharc,
pillanatnyilag nincsenek meg azok az emberek, akik partnerek lettek volna, akik beszálltak
volna a futballba.

– Úgy tudjuk, a stadiont lefoglalták. Hogyhogy mégis itt beszélgetünk?

– A stadion ügye elég kérdéses, ez nem egy egyszer? játszma. Pillanatnyilag
én vagyok a tulajdonos, gyakorlatilag felszámolás alatt áll. Van itt egy másik cég
is, aki beruházna, de elég komplikált az ügy, nem tudom, mi lesz a létesítmény
sorsa.

– Csalódott az emberekben?

– Megmondom őszintén, is-is. Van kellemes és keser? csalódásom is, mert azok
az emberek, akiken nem tudtam segíteni, csak egy-két szót váltottam velük, azok talán
sokkal jobban kitartottak mellettem, mint akik esetleg jól éltek belőlem. Az utóbbiak
közül többen elkönyvelték maguknak: na, most kilenc évet kihagy, aztán meg csak
lesz a vén bolonddal valami, nem érdemes már kiállni mellette.

– Mi inspirálta?

– Nem voltam soha pénzéhes pali, ha arra utaztam volna, nem stadiont építettem
volna, nem jótékonykodtam volna. Akkor a pénz kamatozhatott volna, de én más típusú
vagyok. Nem is volt időm a pénzt költeni, mert olyan nagyban dolgoztunk. Mikor az ember
naponta több száz vagon áruval dolgozik, akkor ott vannak a problémák, nem megy
minden olyan simán. És hogy mi inspirált? Megmondom őszintén, nagyon jóleső érzés
volt, mikor tudtam, hogy több tízezer ember léte függ tőlem, és hogy segíthettem
ezeknek az embereknek.

Ekkor megzavarják beszélgetésünket. Egy tagbaszakadt férfi jön oda hozzánk, "mindjárt
kész a kaja", közben jófajta pálinkával kínálja Stadler urat.

– Leszoktam a szeszről meg a nőkről – tiltakozik a főnök –, jól kitolt velem a
börtön. Az ital már nektek marad.

Így is lesz, mert ottlétünk folyamán Stadler József tényleg nem iszik egy kortyot
sem, bár sokan kínálják.

– Hova csináljátok az ételt? – kérdezi a házigazda.

– Sehova, vettem máma két birkát, aztán megfőzzük.

– Kettőt?

– Hát az egyiket krumplival, a másikat káposztával – mondja büszkén a ceremóniamester
szerepét betöltő férfi, majd a fészerbe invitál. Menet közben egy másik férfi is
"beúszik" a képbe: most jött biciklivel a több mint tíz kilométerre lévő Kiskőrösről,
csak azért, hogy gratuláljon a "mesternek" a szabaduláshoz. Kiderül: csak azért
nem jött autóval ebben a viharos időben, mert ma már "öblögetett" egy kicsit, és
mindig ügyel arra, hogy a törvényt betartsa, viszont Stadler urat mindenképp köszönteni
akarta. Mint mondja, a vállalkozóknak össze kell tartani. Stadler úr – bár
mosolyogva megjegyzi, ő bizony nem nagyon emlékszik erre a vállalkozóra –
gyakorlatba ülteti az elméletet: utasítást ad, hogy ez a jóember az ő számlájára
ihat a bárban amit akar, most az ő vendége.

A kis intermezzo után csak leérünk a birkapörkölthöz, amit a házigazda utasítása
szerint nekünk is meg kell kóstolnunk. Meg kell hagyni, az akasztóiak nagyon
szerethetik jótevőjüket, ha ilyen ételt készítenek a tiszteletére. A kóstoló után
az ünnepelt a vacsoráig kicsit visszavonul: telefonhívást vár gyermekeitől.

Vacsoráig mi sem tétlenkedünk, megkérdezzük a bogrács körül állókat, milyen
embernek ismerik Stadler Józsefet. Erre megerednek a nyelvek. Többen mondják, már
gyerekkora óta ismerik a "Józsit". "Szegény gyerek vót, juhászattal kezdte,
ezzel fejezte be, már úgy értem, ilyen nagy dolgokat ért el" – mondja a főszakács.
Szerinte biztos, hogy Stadlernek nem minden üzlete volt makulátlanul tiszta, de vannak nála
bűnösebb emberek is, nem érti, miért őt csukták le. "Erős ember ez a Józsi, kibírja
a megpróbáltatásokat, és biztos újra fogja majd kezdeni. Csak egy dolog van, ami érzelmileg
összetörheti: ha a családi dolgok nem rendeződnek" – jegyzik meg többen. A
falusiak szerint a focimecénás egyébként soha nem verte fogához a garast: akin csak
lehetett, segített, munkát biztosított az embereknek. Persze sokan viszsza is éltek
bizalmával. Volt, hogy az épülő stadionhoz érkező cement egy része a szorgos munkások
magánházainál kötött ki, illetve meg. De hát "Józsi bácsi" nem volt szűkkeblű.

Hallgathatnánk még sokáig a különféle véleményeket és a hűtlen barátokról szóló
történeteket, de már kész a vacsora, Stadler úr is visszatért körünkbe. A kitűnő
pörkölt után még készül néhány fotó, majd vendéglátónk lepihen, mi pedig útra
kelünk további minden jót kívánva. Az új per ez év őszén kezdődik…


A juhászból lett milliárdos vállalkozó sikertörténete egészen 1981-ig
nyúlik vissza. Stadler József ekkor alapította szállítmányozó cégét, mely az idők
során évi több milliárdot hozó vállalkozássá nőtte ki magát. A vállalkozó
kezei alatt aztán a kilencvenes években Akasztó is felvirágzott. Stadler milliárdjaiból
létrehozta a Stadler FC focicsapatot, a csapathoz stadiont építtetett, a stadionhoz
hotelt. Mindezek azonban egyáltalán nem oszlatták el az APEH gyanúját: áfacsalás és
egyéb bűncselekmények vádjával perbe fogták az akasztói mágnást. Többek szerint
az akkori hatalom példát akart statuálni az esettel. Másrészt sokan azt mondják:
kockázatos volt Stadlerral üzletelni, többször keresték fel fekete Mercedesszel érkező,
"rosszarcú" emberek. A most hatályon kívül helyezett elsőfokú ítélet szerint
Stadler cégei több mint kétmilliárd forinttal károsították meg az államot, mégpedig
úgy, hogy nem létező vagy már tönkrement magyar, orosz, ukrán és román cégektől
fiktív számlákat szerzett be, majd visszaigényelte azok áfáját. A Legfelsőbb Bíróság
az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az új eljárás lefolytatását
a Bács-Kiskun Megyei Bíróság határozatának helytelen tényállása, téves jogi következtetések
és megalapozatlanság miatt rendelte el. Ez – egy lapunknak nyilatkozó jogi szakértő
szerint – azt jelenti, hogy a Stadler József ellen megfogalmazott vádak nem nyertek
minden pontban teljes bizonyítást. Az ítélethirdetés során a bíró rámutatott:
Stadler József előzetes letartóztatását a Legfelsőbb Bíróság megszüntette, jóllehet
annak okai nem szűntek meg maradék nélkül. A bíróság intézkedésének értelmében
Stadler József nem hagyhatja el akasztói otthonát.

Olvasson tovább: