Kereső toggle

Vallási feszültségek Magyarországon

Ki áll az őrület határán

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újra szektakampány kezd kibontakozni hazánkban. Nem ez lesz az első. 1991 októberében
a rendszerváltás utáni magyar szektakampányok atyjának tekinthető Németh Géza két
lelkésztársával, Szeverényi János evangélikus és Dobner Győző baptista lelkésszel
közösen megalapította a Segítő Barát Munkaközösséget. Az egyesület a vallásgyakorlat
radikális megváltoztatása következtében kialakult ellentétek feloldására és az
ilyen konfliktusok kezelésére jött létre. Idővel nyilvánvalóvá lett, hogy Németh
Géza nem egyes szektás jelenségek ellen lépett fel, hanem vallási közösségek váltak
támadásának célpontjaivá. A néhai lelkész célja az volt, hogy a társadalmat
megtisztítsa a "démonikus" csoportoktól.

Németh Géza ügyködése a következő séma szerint zajlott: sajtótájékoztatókon,
egyházi kérdésekkel foglalkozó fórumokon, áltudományos rendezvényeken
nyilatkozatokat adott ki bizonyos vallási közösségek állítólagos káros tevékenységéről;
majd a sajtó jelenlevő munkatársait felkérte a közreműködésre, hogy az általa
megtámadott közösségek körüli visszásságokról, valamint a közösségekkel
konfliktusba kerülő szülők panaszairól tudósítsák a közvéleményt, és tegyenek
közzé felhívást: az inkriminált közösségekkel vitában álló polgárok, szülők
jelentkezzenek az egyesületnél. Panasznapokat ("szülői értekezleteket") tartott,
ahol a szülők hergelték egymást, őket pedig az alapító lelkész. A néhány "panaszos
szülőnek" a közzétett felhívásokra beérkezett történeteit az egyesület
adminisztrálta, majd ezeket mint a "destruktív" kisegyházakkal szembeni bizonyítékokat
továbbította a sajtónak és a politikusoknak, valamint a rendőrségnek. Ezután a lelkész
a szekták elleni sajtókampány kiterjesztését és a bűnüldöző szervek mozgósítását
követelte. Ezzel az önmagát gerjesztő kampánnyal lett "közüggyé" némely közösség
vallásgyakorlata.

Dobner Győző baptista lelkész azért vált ki az egyesületből, mert szerinte "Németh
Géza nem megnyugtatta, hanem hergelte a szülőket, és állandóan rendőrségi akciókat
sürgetett. A szülőket arra biztatta, hogy menjenek a rendőrségre, írjanak feljelentő
levelet." A baptista lelkész 1993-ban a Magyar Hírlapnak azt nyilatkozta, hogy nem tud
egyetlen olyan esetet sem, amikor a Segítő Barát Munkaközösség konkrét segítséget
nyújtott volna egy probléma megoldásához. Dobner emiatt nyilvánosan is elhatárolta
magát a Segítő Barát Munkaközösség tevékenységétől.

A sajtókampány egyik célja az volt, hogy a vallásszabadság korlátozását célzó törvényjavaslatot
előkészítse. A törvényjavaslatot 1992-ben ugyan nem sikerült keresztülvinni az országgyűlésen,
de a kampány annyit azért eredményezett, hogy később, 1993 februárjában a költségvetési
támogatás vitájában "destruktív szekta-vita" zajlott le a parlamentben, amelynek
során négy "destruktívnak" minősített kisegyházat (Magyarországi Krisnatudatúak
Közössége, Jehova Tanúi Egyház, Egyesítő Egyház, Scientológia Egyház) kizártak
a költségvetési támogatásból.

1993 nyarán a bíróság elmarasztalta Németh Gézát, és felszólította, hogy tartózkodjék
a további jogsértésektől, mivel a Mai Nap nev? napilapban megjelent Újkori keresztes
háború cím? írásában valótlan tényállításaival a felperes (Krisna-hívők)
személyéhez fűződő jogait megsértette. 1994 elején a bíróság elutasította Németh
Géza fellebbezését. Ebben és más cikkeiben a következő vádak szerepeltek: "agymosás,
családok szétszakítása, magyarságtudat elvesztése, rabszolgaság, pszichológiai
terror, nagyszámú fiatal tragédiája, agresszív pszichotechnikák, totális ellenőrzés,
rafinált eszközök, személyiségtorzulás". 1993 elején Dávid Ibolya MDF-es képviselő
egy képviselőkből és ügyészekből álló csoport nevében megígéri a Segítő Barát
Munkaközösség támogatását, amely a Nyugaton sokat vitatott Anti-cult Movement hazai
változataként jött létre, és céljai többek között: "leleplező felvilágosítás",
"a bűnüldöző szervek mozgósítása", "destruktív szekták elleni panaszokat
fogadó hatóság felállítása", "e szektákat propagáló rádió- és tévéműsorok
elleni fellépés", "e szekták áldozatainak deprogramozása", "nemzetbiztonságilag
veszélyes gazdasági és politikai behatolás semlegesítése" (Segítő Barát Munkaközösség
Szándéknyilatkozata, 1992. november 16.).

A Segítő Baráttal párhuzamosan Németh Géza egy független egyházként bejegyzett
kisegyház vezetője is volt: az Erdélyi Gyülekezeté, amelynek 1992 nyarán a Honvédelmi
Minisztérium szociális és karitatív célokra egy volt laktanyát ajándékozott. Ezt
Reménység Szigetének nevezte el a csoport vezetője. 1992-ben szinte naponta jelentek
meg a legkülönbözőbb lapokban "szekta-cikkek", ilyen címekkel: Szekták fogságában,
Szektákhoz szökött lányok, Az őrület előszobája, Hit-maffiák stb.

Még ebben az évben az Ökumenikus Tanulmányi Központ is kiadott egy füzetet Senki
titeket meg ne tévesszen címmel. Az irat szerint abban "mindenki egyetértett, hogy a
történelmi egyházak számára a legnagyobb veszély a Hit Gyülekezetének agresszív
missziója". Egy másik, református egyházi nyilatkozat támogatja az egyházakról szóló
törvénymódosítást, mert "érzékeli a vallásos mezbe öltöztetett destruktív
jelenségek erősödését, a szektaveszély reális és akut voltát".

Az Antall-kormány ideje alatti szektakampány ugyan meggyötört néhány vallási közösséget,
de az uszító hangnem? újságcikkek és műsorok nyomán elindult vizsgálatok semmi
olyan tényt vagy körülményt nem tártak fel, amely bármiféle bűncselekmény alapos
gyanújára utalt volna. A hatóságok nem tudtak vallási közösség által elkövetett
jogsértésről. Nyilvánvalóvá vált, hogy a kifogásolt közösségek tevékenysége
nem törvénybe ütköző, és köreikben sem található több destruktív ismérv, szektás
vonás mint a társadalomban vagy akár a történelmi egyházakban. A szektaügy
csendesedni látszott a lelkész feleségének tragikus öngyilkossága, majd Németh Géza
halála után.



"A bolsevizmus szárnyoldalán"



A szocialista–szabaddemokrata kormányzás ideje alatt viszonylagos nyugalom közepette
tevékenykedhettek a kisegyházak, annak ellenére, hogy a Horn-kormány folytatta az
antalli egyházpolitikát, melynek középpontjában a történelmi egyházak tényleges társadalmi
támogatottságuk fölötti privilegizálása állt.



Az 1998-as választási kampányban különösen az MDF-es és MIÉP-es politikusok tettek
ígéretet a vallási törvény megváltoztatására és a szekták megrendszabályozására.
Az akciót az "új garnitúra" közel egy évig készítette elő. A most kibontakozó
szektakampányban újdonság, hogy ezúttal a fő célpont a Hit Gyülekezete, amelyről
az elmúlt időszakban is szinte menetrendszerűen jelentek meg a kormányhoz közel álló
lapokban, tévé- és rádióműsorokban az "SZDSZ egyházaként" is aposztrofált gyülekezetet
s annak vezetőit kriminalizáló írások és rosszindulatú, hangulatkeltő tudósítások.

Az elmúlt napok eseményeinek egyik meglepetése a régi szereplők felbukkanása, mint
amilyen például a Segítő Barát Munkaközösség, amelyet ez év márciusában már a
bíróságon is bejegyeztek (eddig bejegyzés nélkül működött), Németh Géza volt
lakását jelölve meg székhelyeként, amely az általa alapított Erdélyi Gyülekezetnek
is otthont ad. Ez utóbbinak mostani vezetői: Zalatnay István és Németh Géza fia, Németh
Zsolt, a Fidesz országgyűlési képviselője, külügyi államtitkár. A Segítő Barát
Munkaközösség képviselője Szeverényi János evangélikus esperes, egyik fő munkatársa
pedig a munkaközösség ügyvezetője, Németh Géza volt titkárnője, Reményiné
Balogh Gyöngyike, aki egyben az Erdélyi Gyülekezet szervezője is.



A Segítő Barátot rendszeresen reklámozzák a tévé és a rádió különböző közszolgálatinak
tupírozott, vallási kisebbségellenes műsoraiban. A most kibontakozóban lévő
szektakampányban egy régi-új arc is feltűnt: Franka Tibor újságíró, aki úgy tűnik,
egyre inkább specializálódik a Hit Gyülekezete körüli ügyekre. A Kossuth rádióban
május 23-án sugárzott Vasárnapi Újság cím? műsorában Franka négy, személyazonosságát
nem vállaló interjúalannyal és a Segítő Barát aktivistájával beszélgetett.

A névtelenség homályába burkolózásra vélhetően vádjaik abszurditása késztette a
nyilatkozókat. A Hit Gyülekezete ellen a műsorban megfogalmazott vádak ismerősek: az
adásban Ágnes asszony néven megszólaló hölgy azt állította, hogy gyermekével nem
találkozhat, mert "teljesen kimosták az agyát, és személyisége abszolút nincsen";
valamint gyermeke egy "hites" kislányt vett feleségül, "akivel több órán
keresztül naponta imádkoznak teljesen eszeveszetten".

Állítása szerint Ágnes asszony sokszor megfordult a Hit Gyülekezetében, hogy gyermekét
onnét kiszabadítsa. Egyik ilyen ottléte tapasztalatát imígyen adja elő: "Mit ad az
ég, Pető Iván egy hétszemélyes csoporttal szemben velünk a pódiumon ült, s mivel
őt láttam ott, nagyon meglepődtem..." (A szerkesztőség is!) A balladás nev? Ágnes
bizakodik, hogy "a jelenlegi kormányzat is meg fogja érteni azt", amit ő már tisztán
lát. Nevezetesen, hogy a hatályos vallási törvényt nem a szabadon választott
parlament készítette, hanem Németh Miklós kormánya, azok érdekében, akik "részükre
a pénzt folyósították".

Egy másik riportalany Károly néven mutatkozik be, aki 34 éves kisfia miatt panaszkodik
a riporternek: "Egyszerűen elszakadnak a világ mindennapi életétől, nem vásárolnak,
majd az Úr megadja...", s egyébként a tizedet azt kőkeményen behajtják a gyülekezetben.
Károly azt is kifogásolja, hogy a szektatagokat beléptetik az SZDSZ-be, szerinte "ez
így van, ez a jövő útja". "Ezeknek a gyerekei egyszerűen nem lesznek a társadalom
számára hasznos emberek" – mondja.

Jutka asszony a gyülekezet tevékenységét "sátáni, veszélyes, manipulatív
dolognak" érzi, vélekedése szerint a Hit Gyülekezetéhez tartozó lánya és unokája
"éheznek". Jutka asszony szintén elítéli a szektákat, mert szerinte "Az ezredvégen
egységesülni akaró kereszténység kézzel-lábbal történő szétválasztását űzik
a szekták. Ez egy tudatosan előkészített folyamat, amely Amerikából indult el a múlt
század közepe táján, és lassan érett be idáig a bolsevizmus szárnyoldalán."

A magyar regékből ismert Emese névvel jelölt nyilatkozó szintén élete egyik
legnagyobb tragédiájának tartja, hogy nagykorú fia a Hit Gyülekezetébe keveredett.
Emese szerint a Hit Gyülekezete nem egy vallási közösség, hanem egy szekta, amely tönkreteszi
"a gyerekeket, tönkreteszi a szülőket, ezreket, és Istenhez az égegyadta világon
semmi közük nincsen". Szerinte ez "politikai és gazdasági tragédia". Emese
szerint a Hit Gyülekezete azért nem fizet adót, mert "rendőrségen, ügyészségen,
bíróságon, APEH-ban is van embere".

Mellesleg Vasárnapi Újságban sugárzott riportjában Franka Tibor a Magyarok Házában
megrendezésre kerülő, szektákkal és kisegyházakkal foglalkozó nyílt vitanapot reklámozott.
Az előadás címe: "Szektaveszély, avagy százezer szülő az őrület határán".



Hová vezet a gyűlölködés?



A Vasárnapi Újságban elhangzott Franka-féle vádakkal kapcsolatosan lapunk megkérdezte
Szanitter Zoltánt, a Hit Gyülekezete lelkészét, szociológust, aki utógondozó nevelőként
nyolc évig gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozott, pályaválasztási tanácsadóként
pedig három évig mint intézeti pszichológus működött. Álláspontja szerint a
mostani szektaügy rosszindulatú politikai–vallási propaganda, melynek semmi valóságos
indoka, alapja nincs. Az elmúlt időben megfogalmazott vádak, mint a családok szétszakítása,
a tagok anyagi kizsákmányolása, bűncselekményekkel való gyanúsítások, olyan
sztereotípiák, amelyeket a nyolcvanas évek elején fogalmazott meg és ültetett be a társadalomba
az Állami Egyházügyi Hivatal és a kommunista vallási rendőrség, bértollnokok a Hit
Gyülekezetével szemben. Azóta a közösség ellenfelei ezeket monoton módon ismétlik.

Olvasson tovább: