Kereső toggle

Globalizáció és a változó kommunikációs formák

Nyelvek csatája

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de idegenen sohasem." – írta
1778-ban Bessenyei György. Ma azonban sokan attól tartanak, hogy a kisebb nyelvek rövid
időn belül áldozatául eshetnek a világméretű "nyelvi imperializmusnak". Mások
szerint viszont a globalizáció egyik legnagyobb vívmánya lehet, hogy az angol nyelv
univerzálissá válásával megszűnik a bábeli félbemaradt toronyépítés óta tartó
nyelvi megosztottság.

Ma a világon körülbelül 1,6 milliárd ember, a föld lakosságának mintegy egyharmada
használja az angol nyelvet valamilyen formában. Bár a világon csak 380 millió ember
vallhatja anyanyelvének, a könyvkiadásban, a tudományos publikációkban, a média
különböző területein, és természetesen a popzenének is köszönhetően az angol a
legtöbbet használt nyelv. Soha ekkora erőt nem képviselt egy nyelv sem: ma már minden
nemzetközi cég megköveteli munkatársaitól az angol nyelvismeretet, ami persze
jelentős előnyhöz juttatja a nyelvet anyanyelvükként beszélőket. De vajon így
marad-e ez a jövőben is? Ezt mérlegeli Joshua Fishman amerikai nyelvészprofesszor a
Foreign Policy cím? folyóiratban nemrég megjelent tanulmányában.

Az angol nyelv sokkal kisebb népszerűségnek örvend majd a XXI. században, mint
ahogy azt sokan képzelik ma – állítja a washingtoni kiadvány szerzője.
Németországot már most aggasztja, hogy tudósai szinte kizárólag angolul
publikálnak, és Franciaország is igencsak visszautasító magatartást tanúsít az
angol iránt a tömegkommunikáció, a diplomácia és a technika terén.

Nincs semmi ok azt feltételezni, hogy az angol nyelvre mindig akkora szükség lesz, mint
ma. A világ nélküle sem fog elsüllyedni, mint ahogy a francia nyelv tekintélyének
visszaesése sem tette tönkre a művészeteket, a zenét és a diplomáciát. A
tudományt nem érte visszavonhatatlan károsodás a német nyelv háttérbe
szorulásával, és az antik görög, arámi, latin és szanszkrit nyelvek is csak a múlt
emlékei a mai világban – valaha volt hatalmas katonai, bölcseleti és vallási
jelentőségük ellenére. Bár az angol nyelv nagyon sokat köszönhet a modern technika,
kereskedelem és kommunikáció fejlődésének, e területek egyike sem fog nagy
károsodást szenvedni háttérbe szorulásával. Végül is a demokrácia, a nemzetközi
kereskedelem és a gazdasági fejlődés nincs egyetlen nyelvhez kötve.

Szeresd felebarátod nyelvét



A történelem katonai, politikai, vallási és gazdasági fordulatai nyelveket emelnek
fel és tesznek le. A múlt ismeretében a nyelvészek vonakodnak attól, hogy fényes
jövőt jósoljanak az angol nyelv további globalizációjának: sokan úgy vélik, csak
idő kérdése, hogy elveszítse jelenlegi nagy befolyását. Először is, mivel az angol
nyelvet már ma is csak egy szerencsés kisebbség érzi igazán sajátjának. A
globalizáció által ösztönzött sokszín? kapcsolatok egyben a regionalizációt is
előmozdítják, ami viszont a regionális nyelvek fejlődését segíti elő (ilyen
például az arab, a kínai, a hindi, a spanyol, amelyek egy-egy nagyobb terület
közvetítőnyelveként tudnak fellépni). Ugyanakkor a világnyelvek agresszív
terjedésének ellenhatásaként megindult lokalizáció a kis regionális nyelvek
újjászületéséhez vezet.

Az angol elsősorban az évszázados sikeres gyarmatosító politikának köszönheti
elterjedtségét. Szinte az összes, azóta függetlenné vált volt brit gyarmat
megtartotta az angolt hivatalos nyelvként: még ott is, ahol nem maradt formálisan
monopolhelyzetben, ismerete a mindennapi életben nélkülözhetetlen. Így elmondható,
hogy az angol elterjedtsége egyszerre ösztönzője és következménye a
globalizációnak.

Egy-egy világnyelv befolyására több tényező hat: az amerikai tömegkultúra
fogyasztása például nem feltétlenül jelenti egyben a nyelv valódi birtoklását is.
Az, hogy egy fiatal Madonnával együtt énekli az éppen aktuális slágert, nem biztos
jele annak, hogy a nyelvet valódi, spontán kommunikációra is képes felhasználni,
vagy akárcsak érti is, amit dúdol. Az átlagos iskolai oktatás aligha elegendő a
tartós idegen nyelv? írás- és szóbeli kommunikációs készség kialakítására.
Úgy tűnik, hogy minden globalizációs lelkesedés ellenére az egy-egy térségen
belüli kommunikáció növekedése (kereskedelem, turizmus, vallások terjedése,
különböző nemzetiségűek házassága) továbbra is a regionális nyelvek
terjedésének kedvez. Ilyen módon terjed a spanyol Dél-Amerikában, a mandarin nyelv
Kínában és déli szomszédainál, de az angol "Pidgin English"-nek nevezett helyi
– erősen leegyszerűsített, elferdített – változatai is.

Nem egy ország sokat áldoz arra, hogy az angol nyelv monopóliumának ellenálljon, és
megvédje saját anyanyelvét a nyelvi gyarmatosítástól. Franciaország például
évente több milliárd frankkal támogatja azokat a konferenciákat, iskolákat és
médiumokat, amelyek a francia nyelv tisztaságának megőrzését tűzik ki célul. A
német kormány világszerte 78 Goethe Intézetet tart fenn Bejrúttól Dzsakartáig,
amelyek nyelvtanfolyamok, kiállítások és egyéb kulturális rendezvények
szervezésével terjesztik a német kultúrát. A muzulmán szervezetek angol nyelv?
kiadványok tömegét készítik az iszlám vallás terjesztésére, azonban az egymás
közötti kommunikációban határozottan ragaszkodnak az arab nyelv használatához. El
lehet tehát mondani, hogy a nem angol ajkú népesség körében igenis határozott
szándék él saját nyelvük és kultúrájuk megtartására és fejlesztésére.

A regionális nyelvek jelentősége a közeljövőben minden valószínűség szerint csak
nőni fog. A kultúra számára a szélesebb közönség mindenképpen a regionális
nyelveken keresztül válik elérhetővé, és sok fejlődő országban
nélkülözhetetlenek a mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi fejlesztésben is. Ahol
egy területen túl sokféle nyelv él együtt, ott szintén a helyi nyelv használata
kerül előtérbe.



A hitelesség forrása



A legtöbb közösség számára saját nyelve több egyszer? kommunikációs
eszköznél: fontos szimbolikus jelentést is hordoz, a hitelesség jele. A közös
történelmi múltat, a múltból a jelenbe vezető utat, a hagyományt a nyelv
képviseli, magába foglalva egy közösség eredetét. A hitelesség és összetartozás
érzésének szüksége vezeti a világi izraelieket a héber nyelv használatára annak
ellenére, hogy legtöbbjük az angolt és az arabot ugyanúgy elsajátítja. Ugyanezen
okból részesítik előnyben a hászid zsidók egymás között a jiddist, de emellett
megtanulják a hébert és az angolt is. Mindkét esetben igaz, hogy a hitelesség és
összetartozás kifejezésének igénye fölébe nő a globalizációs igénynek, sőt a
nyelvhez való erős ragaszkodás éppen a globalizáció fenyegette nemzeti és
történelmi értékek megvédésére irányul. Ezen igények eredménye, hogy ma a
földön soha nem látott számban élnek irodalmi nyelvváltozattal rendelkező nyelvek:
számuk mintegy 1200-ra tehető. Közülük sok kis nyelv államilag támogatott vagy
önkéntes mozgalmak eredményeként marad fenn. Alaszka és Észak-Amerika egyes
közösségei például internetes vitacsoportokat hoztak létre azzal a céllal, hogy az
amerikai bennszülött indián nyelveket eljuttassák a fiatalabb generáció tagjaihoz.
Spanyolország baszk és katalán területein a hasonló nyelvőrző mozgalmak határozott
politikai célokat is megfogalmaznak a spanyol kormánnyal szemben: többek között
igyekeznek elérni, hogy a pénzeket az ország négy hivatalos nyelvén nyomják, és
óvodákat, iskolákat hoznak létre annak érdekében, hogy a gyerekek minél
intenzívebb nyelvi hatás alá kerüljenek, és ne felejtsék el elődeik nyelvét.

A nyelvőrző mozgalmaknak jelentős mérték? pragmatikus haszna is van: a saját, helyi
nyelveken könnyebb iskolai sikereket elérni, és állampolgárként könnyebb
megszerezni a gyakorlati élethez szükséges információt. Ugyancsak a helyi nyelv
ismerete szükséges ahhoz, hogy az állampolgárok részt tudjanak venni az
önkormányzati munkában, és jobban megismerjék saját kultúrájukat, történelmüket
és hitüket.



A kommunizmus vesztese az orosz nyelv



Ahogy minden nagy nemzet meg akarja tartani saját nyelvét, ugyanez a jog megilleti a
legkisebbeket is. Miért is ne maradhatna fenn az indiai telegusz nyelv éppen olyan
joggal, mint mondjuk a német vagy a francia? A multilingvalizmus, azaz a többnyelvűség
megadja ezt a választást. Egy többnyelv? társadalomban minden nyelvnek megvan a maga
funkciója. A családban, barátokkal használt nyelvnek ma már nem kell feltétlenül
megegyeznie a munkatársakkal, a főnökkel, vagy a politikai életben használt nyelvvel.
Indiában például kevés angolul tudó adta fel saját anyanyelvét vagy a regionális
nyelvet az angol kedvéért. Puerto Ricóban és Mexikóban szintén "alkalmi nyelv"
az angol, még azok számára is, akik iskolai vagy karrierbeli előnyökért tanulták
meg.

A nyelvi konfliktus akkor jön létre, amikor két nyelv között verseny alakul ki
ugyanazon a területen való egyidej? használatért, mint például az iskolai oktatás
vagy a politikai élet, amelyek erősen kötődnek a hatalomhoz. Leggyakrabban akkor
találkozunk ezzel a problémával, amikor egy regionális vagy helyi nyelv egy
tradicionálisan másik nyelvhez kötődő szerep vagy szerepek bitorlására törekszik.
A kommunizmus időszakában Moszkva agresszív módon törekedett arra, hogy a szovjet
tagállamok nyelvét alárendelje az oktatás és kormányzati élet nyelvévé tett
orosznak. A kilencvenes években a legtöbb balti és közép-ázsiai ország
visszaszorította az oroszt, és előtérbe helyezte saját nyelvét még a
színházakban, könyvkiadásban, és az élet legkisebb területein is. Különösen a
balti államokban, Észtországban, Lettországban és Litvániában születtek szigorú
nyelvi törvények, amelyek igencsak érzékenyen érintették a helyi orosz kisebbséget.

A példák szerint a leggyakoribb konfliktusokat a helyi és regionális nyelvek közötti
rivalizálás okozza, ugyanakkor nem ritka, hogy a globális nyelv terjedése is éles
konfliktusokhoz vezet. Nem ismeretlen a franciák aggodalma, amellyel nyelvüket védik az
angol hatástól. Így a francia törvények tiltják a reklámokban az angol nyelv
használatát, és szabályozzák a Franciaországban bemutatható angol nyelv? filmek
számát is. Ugyanakkor a franciák is egyre kisebb korban kezdik el gyermekeiket az angol
nyelvre taníttatni. A közember, úgy látszik, nem mindig a nemzeti célokban ismeri fel
a saját érdekét.

A globális nyelv hívei között gyakran hallani olyan érveket, hogy egy helyi nyelv
túlzott megerősödése veszélyeztetné a világbékét és a jólétet. A történelem
során az erősebb nyelvek nemegyszer szorították ki a hatalomból a kisebbeket,
bajkeveréssel – a béke veszélyeztetésével, etnikai erőszakkal és szeparatizmussal
– vádolva használóit. Ennek ellenére semmit sem segített a helyzeten, hogy a 19.
században Írországot "megtisztították" a gael nyelvtől, az írek és skótok
ősi nyelvétől. Ez a lépés nem vitte közelebb az íreket annak belátásához, hogy
feltétlenül Angliához kell tartozniuk. A másik oldalon elhangzó vádak sem enyhék: a
kis közösségek gyakran imperializmussal, nyelvgyilkossággal és gondolatkontrollal
vádolják a nyelvi Nagy Testvéreket.



Egy világnyelv – sok tájszólás



Globalizáció, regionalizáció, lokalizáció – látszólag egymással ellentétes, de
egyszerre ható folyamatok, amelyek a világ egyes részein eltérő aktualitással és
intenzitással folynak. Az angol nyelv részben regionalizálódik, különösen a
fiatalok között, akik számára egyre inkább a második vagy harmadik nyelv szerepébe
lép. A világ egyes részein még mindig nagyon sokan tanulnak angolul olyan
tanároktól, akiknek kevés vagy semmi kapcsolatuk nincs anyanyelvi beszélőkkel. Ennek
eredményeként a beszélt angol gyakran vesz fel helyi vonásokat, létrehozva ezzel az
angol sajátos regionális "tájszólásait". Ugyanakkor egy ezzel párhuzamos
folyamat is zajlik: az angol nyelv globalizációja az üzlet, a politikai élet, az
oktatás és a szórakoztatás területén. Eközben a hindi, urdu, mandarin kínai,
spanyol nyelvek, és az arab egyes változatai ugyanúgy nagyarányú fejlődés előtt
állnak a következő években, egyrészt a népesség robbanásszer? növekedésének,
másrészt az ilyen arányú növekedést követő modern népvándorlási hullámoknak
köszönhetően.

A világszínpad legkisebb nyelvei valószínűleg beszorulnak majd egyik oldalról a
regionális szomszédok, másik oldalról az angol közé. Lehetséges, hogy a kevesebb
mint egymillió ember által beszélt nyelvek el fognak tűnni a jövő század folyamán.

Mi lesz az angol nyelv sorsa? Valószínű, hogy elsősorban a magasabb társadalmi
osztályok használják majd, miközben a szerényebb státuszúak inkább a regionális
nyelvek felé fordulnak. Hosszú távon mindenesetre csak használhat neki, ha támogatói
kevesebb helyi és regionális hatalomra törnek, és nem kívánják különleges
jogokkal felruházni az ENSZ-ben. A kizárólagosságra való törekvés ugyanis inkább
fenyegetővé, mint népszerűvé tesz egy nyelvet.


Bibliafordítások a világ körül

Ki gondolná Európa kellős közepén, több mint félezer évvel Gutenberg
után, mekkora kiváltság, hogy anyanyelvünkön olvashatjuk a Bibliát? A legtöbben
valószínűleg természetesnek vesszük ezt, pedig ma is vannak még nyelvek, amelyeknek
beszélői kénytelenek valamilyen általuk ugyan ismert nyelven, de mégsem
anyanyelvükön olvasni az emberiség legősibb könyvét. Az Egyesült Bibliatársaságok
(UBS) 1998-as jelentése szerint a világ ma ismert több mint hat és félezer nyelvének
mintegy egyharmadán már olvasható a Biblia, vagy annak legalább egy része. Az elmúlt
kétszáz évben hihetetlen mértékben megnőtt azoknak a nyelveknek a száma, amelyeken
elérhetővé vált a Szentírás. A 2212 fordítás megléte régóta tartó alapos munka
eredménye, és bár az egyharmados arány kevésnek tűnhet, ez a valóságban nagyon is
sokat jelent: azt, hogy az emberiség 90 százalékának elsődleges kommunikációs
eszközét magában foglalja ez a szám. A folyamat ma a korábbinál is intenzívebb: a
jelen pillanatban is 685 nyelven folynak a fordítási munkálatok, ebből 468 nyelven

a Biblia egyes részei most először válnak elérhetővé. Azokon a nyelveken, amelyek
már rendelkeztek régebbi fordításokkal, újabb, modern nyelvű, a mai ember számára
érthetőbb fordítások készülnek. Fergus Macdonald, az UBS főtitkára szerint minden
egyház életében mérföldkő az a nap, amelyen a hívők kézbe vehetik saját
anyanyelvükön a Bibliát. Az UBS jelentésében olvasható adatok szerint a
közelmúltban készült el például Ghánában a konkomba nyelv? Biblia, amely 450 ezer
ember számára teszi lehetővé az olvasást, és a kirgizek szintén nemrégen kaptak
saját fordítást. Az Ószövetség és Újszövetség egyes részeinek fordításai
jelentek meg többek között az etiópiai aari nyelven, Bangladesben, Indonéziában
tetun nyelven, továbbá Malajzia, Kenya és Kamerun egyes kis népei által beszélt
nyelvein.

Olvasson tovább: