Milosevics kettős taktikája

Jugoszláv katonák készültségben    Fotó: MTI

Mindössze két hét állt a szerb és az albán delegáció rendelkezésére, hogy homlokegyenest ellenkező álláspontjaikat közelítsék. A Nyugat nem is akarta őket tovább ott tartani. Ez a határozottság annak köszönhető, hogy a közvetítő felek tudják: bármennyi rendezési tervvel álljanak is elő a szerbek és az albánok, végül mégis az ő elképzeléseik fognak megvalósulni: Koszovó bizonyos mérték? autonómiát kap.
Maguk a szemben álló felek is tisztában vannak ezzel. Harci retorikájukat vezetőik saját népüknek címzik, hogy azok egy pillanatra se kételkedjenek a delegációk nemzeti elkötelezettségében.
A koszovói albánok megértették: hiába tartanak ki függetlenségi törekvéseik mellett, belátható időn belül nem szakadhatnak el Szerbiától. A NATO diktál, hiszen az észak-atlanti szerződés katonái bármikor elzárhatják az Albániával közös határt, azaz a gerillák fegyverutánpótlásának fő útvonalát. Ezután pedig a szerb osztagok könnyűszerrel elbánhatnának a Koszovói Felszabadítási Hadsereggel.
Belgrád választás előtt áll: vagy önszántából lemond Koszovó ellenőrzéséről, vagy pedig – Milosevics szerb elnök hajthatatlansága esetén – a NATO elkezdi a bombázást. Milosevics már régen az előbbi mellett tette le a voksát, azonban el kell készíteni azt a körítést, melynek segítségével honfitársaival lenyeleti a keser? pirulát.
A feladásnak is van ugyanis művészete, s Milosevics ezt már a tökéletességig fejlesztette. Elővigyázatosságból nem lett a rendezési tárgyalásokon a szerb delegáció vezetője, bár körültekintően igyekezett megválogatni a küldöttség tagjait. A szerb vezető egyetlen neves politikai szereplőt sem küldött el Rambouillet-ba – mindezt azért, hogy a későbbiekben egyszer?bb legyen a delegáció nyakába varrni a felelősséget az elfogadott határozatokért. Milosevics már sikerrel alkalmazta ugyanezt a taktikát a daytoni megállapodások idején is: nem ő írta alá Párizsban a békeszerződést, hanem Szerbia akkori igazságügyminiszterét küldte el. Most is meg fog tenni mindent, hogy a vereséget ne hozzák összefüggésbe az ő nevével. A saját népe számára továbbra is a NATO meggyőződéses ellenfele lesz, valamint Jugoszlávia, Oroszország és Fehéroroszország szövetségének propagálója.
Ez az elképzelés az utóbbi időben mind népszerűbb a szerbek körében. Milo Djukanovics montenegrói elnök szerint Milosevics NATO-ellenes megnyilvánulásai pusztán a belső használatra szánt blöff kategóriájába tartoznak. "Biztos vagyok abban, hogy Milosevics már rég beleegyezését adta Holbrooke amerikai közvetítőnek a NATO-csapatok bevonulásához" – mondja a montenegrói vezető. A hatalom kedvéért a jugoszláv elnök a legradikálisabb engedményekre is kész az amerikaiakkal szemben: kész alárendelni Koszovót az USA-ellenőrzésnek, ha ezért cserében hatalmon maradhat. Milosevics ma jobban kell Washingtonnak, mint bármely más politikus a Balkánon. Ne feledjük: ő segített nekik bejönni Boszniába és ott maradni – állítja az orosz hetilap.
A nemzetközi békefenntartó erők Koszovóba való irányítását a nyugati vezetők eldöntött tényként kezelik. A NATO-ban állítólag már kész is a csapatok koszovói elhelyezéséről szóló részletes terv: négy zónára osztják a területet, mint ahogyan a daytoni forgatókönyv szerint Boszniában is tették. Az első szektorba az amerikai csapatok fognak bevonulni, a másodikba a franciák, a harmadikba a britek. A negyedikbe kerül a többi kontingens, így például az orosz is, ha Moszkva szerepet vállal a műveletben. Ez a felosztás nemcsak katonai szempontból figyelemreméltó, hanem Koszovó jövőjét is eldöntheti. A szerb vezetésben ugyanis már régóta él az a gondolat, hogy Koszovót szerb és albán részre kellene felosztani. Az orosz csapatok éppen Koszovó szerb részén helyezkednének el. Talán ez az egyetlen lehetőség arra, hogy a szerbek legalább egy részét megtartsák a déli tartománynak.

Koszovó után a Vajdaság következik, de vajon mi jön azután? - tette fel a kérdést a Curierul National cím? román napilap, amely szerint a koszovói válságot ”külső beavatkozás" robbantotta ki. Az újság szerint ezt bizonyítja, hogy a Vajdaságban egészen a közelmúltig jó megértésben éltek a különböző nemzetiségűek. Néhány amerikai lap azonban felfedezte a "vajdasági problémát" is. Koszovó felrobbant, és most már Szerbia, az egész Jugoszláv Föderáció szuverenitását fenyegeti. Koszovó a példa a Vajdaság számára.
"Az erdélyi békés magyarságot nem lehet összehasonlítani a koszovói albánokkal. Magyarország leszögezte, hogy nem kívánja Erdély elszakadását. Bizonyos, hogy a NATO nem fog beavatkozni, de a NATO világosan értésre adta, hogy a kisebbségek joga fontos követelmény" - idézett meg nem nevezett NATO-forrásokat brüsszeli tudósításában az Adevarul cím? napilap, hozzátéve azt, hogy a
NATO nem zárja ki a koszovóihoz hasonló helyzetek megismétlődését, és erre fel kell készülnie.