Kereső toggle

A Rabin-gyilkosság utóélete

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Eliakim Rubinstein professzor, a kormány jogtanácsosa e héten úgy határozott: bíróság
elé állíttatja Avisai Ravivot azzal a váddal, hogy bár ismerte a gyilkos, Jigal Amír
szándékát és előkészületeit Jichak Rabin megölésére, semmit sem tett annak
megakadályozására. További vádpont Raviv aktív részvétele a miniszterelnök ellen
uszító hecckampányban, amely végső soron a gyilkossághoz vezetett. Az ügy politikai
tétje:



Jigal Amír joghallgató, Rabin gyilkosa. Provokálták   Fotó: MTI

Rubinstein elismerte: ez volt a legnehezebb döntése, mióta hivatalába lépett.
Sokan igyekeztek lebeszélni arról, hogy elindítsa a bírósági eljárást Raviv ellen,
köztük az izraeli főügyésznő, valamint a Tel Aviv-i körzeti főügyész, Mirjam
Rosenthal. Érvelésük szerint, bár közérdek fűződik az ügy bírósági tisztázásához,
s valószínűsíthető, hogy Raviv tudott Jigal Amír tervéről, a bizonyítékok gyenge
lábakon állnak, s nagy szégyen lenne a vád képviselőjének, ha Ravivot bizonyítékok
hiányában felmentenék. A Sabak (az izraeli biztonsági szolgálat) is hosszú ideig
ellenezte Raviv felelősségre vonását. A tanúk szerint – így a Sabak – Raviv, aki
Pezsgő fedőnéven 1987 decembere óta a Szolgálat ügynökeként dolgozott, nem
rendelkezett konkrét ismerettel Amír azon szándékáról, hogy megöli Rabint. S különben
is: a vádeljárás azt az üzenetet közvetítené az izraeli társadalomnak, hogy a
Sabak nem áll ki az ügynökeiért, s ez jelentősen megnehezítené a jövőben újabbak
beszervezését.



A Sabak megváltoztatja véleményét



A fordulat márciusban következett be, amikor a magyar származású Ami Ayalon (a
haditengerészet nyugalmazott főparancsnoka), a Sabak főnöke levelében közölte
Rubinsteinnel, hogy a szervezet nem kíván állást foglalni ebben az ügyben, s a kérdést
tisztán jogi alapon kell eldönteni. Az eljárás szerintük a biztonsági szolgálatot
is tisztázhatja a Rabin-gyilkosság körül közszájon forgó feltételezésektől.
Rubinstein azután hozta meg döntését, hogy többszöri vizsgálat után megerősödött
a gyanú, miszerint Pezsgő tudott Jigal Amír tervéről, de nem jelentette a hatóságoknak.

Ezt vallotta maga Raviv is a biztonsági szolgálat vizsgálatában, s a nemrégiben
befejezett perben, amelyben Amír korábbi barátnőjét, Margalit Har-Sefit 9 hónapi
szabadságvesztésre ítélték hasonló vád miatt.

Rubinstein kihallgatta azt a három fiatal nőt, akik fültanúi voltak, amint Raviv
gyilkosságra buzdította Amírt: "Ha férfi vagy, Rabint meg kell ölnöd." Döntését
befolyásolták jobboldali politikusok, így Michael Eitan miniszterhelyettes és Hanan
Porat, a Kneszet jogi bizottságának elnöke is, akik petícióval fordultak a Legfelsőbb
Bírósághoz a vádemelés ügyében.



Tárgyalás zárt ajtók mögött



A tárgyalás – az illetékesek jelentése szerint – zártkör? lesz, tekintettel
arra, hogy a bizonyító anyag a biztonsági szolgálat jelentésén alapul, amely mint
ilyen, titkosnak minősül.

A zárt tárgyalás csak aláhúzza az ügyben felmerülő kérdőjeleket. Miért kellett
három évig várni a vádiratra? Miért nem szerepel a pontok között a politikai
gyilkosságra való felbujtás? Mi volt a szerepe Pezsgőnek a jobboldali mozgalmakban? Mi
a biztonsági szolgálat felelőssége a Rabin-gyilkosságban? Vajon Avisai Raviv átlépte-e
a határt, amely a legitim informátort az illegitim politikai provokátortól elválasztja?
Azt a több tucatnyi erőszakos cselekményt, amelyet Raviv ösztönzött, támogatta-e a
Sabak vagy politikai irányítója a munkáspárti kormány?

A vádirat késleltetése nincs összefüggésben a bizonyítékok állítólagos elégtelenségével.
Pezsgő 1987 óta a Sabak ügynöke. Összekötő tisztje, Hézi Kalo szerint különösen
értékes munkát végzett. Információi többtucatnyi bűncselekményt előztek meg, köztük
támadásokat arabok és izraeliek ellen. Cserébe jutalmul ma is havi bért kap, s idáig
szinte korlátlan jogi büntetlenséget élvezett. Tizenhat alkalommal indítottak ellene
büntető eljárást erőszakos cselekmények, gyújtogatások, vagyonban való kártételek
miatt. Raviv kedvenc időtöltéseként tinédzser csodálóit hebroni sétára vitte,
ahol tört-zúzott és arabokat bántalmazott. Mégis mindössze egy alkalommal jutott el
a bíróságig, amikor Tamar Gosanszkit, a kommunista Knesszet-képviselőt bántalmazta.



"Pezsgő" szerepe felértékelődik



Raviv tevékenysége 1993-ban, az oslói egyezmény aláírása után értékelődött
fel. A megkötött megállapodás ellenére Arafat nem számolt le a fundamentalista
Hamasszal és az Iszlám Szent Háború terrorszervezettel, hanem éppen ellenkezőleg,
titkos megállapodást kötött velük. Arafat "kettős taktikája" szerint: az iszlám
ellenállási front nem emel fegyvert a Palesztin Autonómia Hatóságra, de folytatja
hadjáratát Izrael ellen. Arafat pedig ezzel zsarolja majd Rabinékat az újabb és újabb
területi engedmények kierőszakolására, mondván: "Látjátok, mi történik, ha nem
oldjuk meg ezt a súlyos problémát!"

A tömeges áldozatokkal járó terror ellenére a Rabin-kormány újabb engedményeket
tett a palesztinoknak. "A palesztin szélsőségesek meg akarják állítani a békefolyamatot.
Ha most felfüggesztenénk a tárgyalásokat, akkor az ő akaratuknak engedelmeskednénk"
– jelentette ki Rabin. Ez azonban már kezdetben sem volt igaz. A Hamasz s az Iszlám
Dzsihád célja nem a folyamat megállítása, hanem éppen ellenkezőleg, a gyorsítása
volt, mivel ez közelebb vitte őket céljukhoz: "Palesztina cionista uralom alól való
felszabadításához."

Az oslói egyezményeket Jichak Rabin a Knesszetben csak a néhány arab képviselő támogatásával
tudta megszavaztatni. Osló kérdésében az izraeli társadalom súlyosan megoszlott. A
folytatódó terrorcselekmények, illetve a Rabin-kormány reakciói miatt jelentősen
megfogyatkozott a megállapodás támogatottsága. A zsidó többség az újabb fejleményeket
már nem tudta elfogadni.

Rabinék válaszul új ideológiát dolgoztak ki. "Az ellentét – érveltek – nem
izraeliek és palesztinok, hanem a béke támogatói és ellenségei között feszül. A
palesztinoknak is megvannak a maguk szélsőségesei, s nekünk is" – jelentette ki a
miniszterelnök. Arafat a terrorcselekményekért az izraeli jobboldalt hibáztatta, mondván:
"A Likud összefogott a Hamasszal, hogy megtorpedózza a kibékülést." Maga Rabin is
támogatta ezt a verziót.

A teória azonban egy kicsit sántított. A Likud semmilyen efféle kapcsolattal nem volt
gyanúsítható. Olyan zsidó gyilkos fegyveres szervezet, amelynek deklarált programja
lett volna a palesztinok elpusztítása, mint amilyen a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, még
nyomokban sem fordult elő. A kirjat-arbai orvos, Baruch Goldstein egyedi eset ebből a
szempontból, ráadásul ő az egyezmény aláírása előtti időszakban követte el tettét.



A teória valósággá válik



Ekkor a kormányteória alátámasztására, szinte a semmiből jelentek meg zsidó földalatti
szervezetek: a "Dávid Kardja", a "Gideon Kardja", és az "Eyal". Valamennyit
a biztonsági szolgálat utasítására alapítja Avisai Raviv, alias Pezsgő. Egyikük
sem igazi szervezet, hanem Raviv egyszemélyes vállalkozásai, vagy mint az Eyal, hasonló
gondolkodásúak laza csoportja.

Rabin merénylője, Jigal Amír maga is ennek lett a tagja. Megalakulásukról 1995-ben
videófilm tudósítja az izraeli televízió nézőit. Éjfél körül, gyertyafényben,
az új underground csoport – "Jancsó Miklós stílusában", koprodukcióban a
Sabakkal – a Bibliát és egy pisztolyt csókolgatva esküszik. Az izraeli televízióban
látható, amint Raviv fegyveres kiképzésben részesíti a telepes ifjakat.

1995. szeptember 7-én Halhoul városában izraeli katonai egyenruhába öltözött merénylők
megölnek egy palesztint. Az Eyal és a Dávid Kardja azonnal magára vállalja a felelősséget.
Az izraeli baloldal, a Munkáspárt és a Merec-párt sietős kampányba kezd a telepesek
és a vallásos jobboldal elítélésére.

A Sabak – három nappal az eset után – a kormánynak jelenti az eseményeket. Hogy
mit jelentett, azt nem tudjuk. Carmi Gilo, az akkori főnök még ma sem nyilatkozik. Félrevezették
volna a kormányt? Vagy a kormány Izraelt?

Annyi bizonyos, hogy Rabin a zsidó nép nevében bocsánatot kért a palesztinoktól, a
"Békét Most!" mozgalom hívei "megszaggatták ruháikat", s az izraeli baloldal
prominens alakjai, élén Joszi Sariddal egymásnak adta át a kilincset a gyászoló arab
családnál. A Sabaknak, s így a kormánynak is tudnia kellett, hogy az esethez semmi köze
az általuk működtetett szervezeteknek.

Kilenc nappal később a rendőrség letartóztatott egy négytagú palesztin bandát,
akik beismerték a gyilkosságot. Egy bázisról lopták az izraeli katonaruhát, amellyel
a gyanút a zsidó telepesekre kívánták hárítani. Ez az eset is jól példázza, hogy
mi volt ebben Raviv szerepe: legitim informátorból illegitim "agent provocateur"-ré
lépett elő.



Raviv Rabin ellen is izgat



Raviv aktív szerepet vállalt a Rabin elleni szélsőséges uszításban is. Minden
megmozduláson jelen van. Igaz, ez munkaköri kötelezettsége is. Az egyik tüntetésen
egy kisebb csoport élén a "Halált Rabinra" jelszót skandálta. 1994 szeptemberében
röpiratot helyez el a hebroni tömeggyilkos Goldstein sírjánál. "Egy diktátoráruló
emelkedett ki népünkből, Jichák Rabin néven. Halált reá!" Raviv volt az, aki egy
jobboldali tüntetésen a jeruzsálemi Cion téren a televízió riporterének átadott
egy fotómontázst, amely Rabint SS egyenruhában ábrázolta. A Shamgar-bizottság jelentése
szerint Ravivnak hallania kellett Amír szándékáról, hogy meg akarja ölni a
miniszterelnököt. Ezek szerint – a jobboldali "összeesküvés-elmélet" hívei így
állítják – a Sabaknak is tudnia kellett erről. Ennek ellenére engedték tovább
folyni az eseményeket azzal, hogy Ravivnak az igazi töltényeket "vakokkal" kellett
volna kicserélnie. Így produkáltak volna egy gyilkossági kísérletet, amellyel végzetesen
lejárattathatták volna a jobboldalt. Tervük meghiúsult. Mindenesetre Amír Gilat, a
Maariv riportere percekkel a merénylet után telefonhívást kapott Ravivtól, aki
megadta neki a gyilkos nevét, korát és lakhelyét. Ezt akkor még senki sem tudta, csak
Raviv.

A vádemelés csak fokozza a kérdés körül kialakult vitát, hogy vajon a vallásos
jobboldal mennyire tehető felelőssé a gyilkosságot megelőző tömeges izgatásért, s
mennyi a szerepe a biztonsági szolgálatnak, illetve az azt ellenőrző korabeli munkáspárti
kormánynak?

A Raviv-per talán közelebb visz bennünket a közelmúlt izraeli történelmének jobb
megértéséhez.

Olvasson tovább: