Kereső toggle

Polgári-e a hazai sajtó

A demokrácia macerás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Természetes dolog volna bemenni a televízióba, kirúgni az ott lévőket, és
betenni a saját kádereinket" – mondta Vödrös Attila, az egykori Pest Megyei
Hírlap exmunkatársa a Magyarok Házában rendezett "Polgári-e a hazai sajtó? –
Pozícióharcok a médiában" cím? vitaesten. Az eseményen szintén résztvevő
Borókai Gábor kormányszóvivő viszont többször kifejezte: demokráciában élünk,
ezért a kormány csak törvényes eszközöket kíván igénybe venni tervei
megvalósításához.



Lakatos Pál, a Vasárnapi Újság cím? rádióműsor volt főszerkesztője, Borókai
Gábor kormányszóvivő és Elek István, a kormányfő kulturális- és
sajtó-tanácsadója. Szeretnének beleszólni    Fotó: Somorjai
László

A Szent László Akadémia rendezvényének bevezetőjében Franka Tibor műsorvezető
vázolta a jelenlegi helyzetet, miszerint a kormányváltás óta eltelt időszak nem
hozott pozitív változást a jobboldali újságírók életében. Sokuk négy éve áll a
pálya szélén, érthető, ha fogy a türelmük. "Mi lesz velünk, Elek Pista, mit
tudsz nekünk mondani?" – szólt az első kérdés a miniszterelnök
sajtótanácsadójához. Túl sokat nem tudott vagy nem akart mondani a szakember,
személyre szóló ígéreteket legalábbis nem tett. Sőt, úgy vélte, a jobboldali
sajtó nem dokumentálta megfelelően elszenvedett sérelmeit, és a nemzeti identitás
erősítésében sem vállalt elégséges szerepet. "Fúj, fúj, nem igaz, minek ül
itt?"– hangzott fel a százhetven főnyi "tömeg" soraiból az elégedetlenség
hangja. Borókai Gábor emlékeztette az egybegyűlteket, hogy polgári kormány nem
élhet jogtalan eszközökkel, ha pedig nincs megfelelő parlamenti többsége bizonyos
törvények – például a kétharmados médiatörvény – megváltoztatásához,
tárgyalnia kell az ellenzékkel. "A demokrácia macerás – tette hozzá a kormány
szóvivője –, ha felborítjuk az asztalt, legközelebb mások borítják ránk".
Törvényes eszközként említette a közszolgálati rádiót és televíziót
felügyelő kuratóriumok kibővítését.

Chrudinák Alajos szerint verbális agresszió folyik Magyarországon: aki nem tetszik,
azt tönkreteszik, bár a helyzet kétségtelenül jobb, mint Izraelben, "ahol le is
lövik". Chrudinák szerint politikusaink legnagyobb tragédiája a címkézés, ami
egyáltalán nem "magyar" szokás. Mint mondta, 94-ben páros lábbal rúgták ki a
televízióból, és "száműzték a Szaharába", noha az általa szerkesztett
Parabolában "csak igaz dolgok hangzottak el, ő maga sosem támadott, mindig az
igazságért küzdött". A teljesség érdekében fontos megjegyezni, hogy a jelenleg
deklaráltan jobboldali értékeket képviselő újságíró a pártállami időkben élte
fénykorát, az MSZMP által uralt és irányított Magyar Televízióban. Úgy tűnik,
akkoriban a kommunista eszméket tartotta igazságnak. A rendszerváltás után valóban
jobbra sodródott, sőt ő lett egykori "kenyéradó gazdái" leghangosabb
bírálója. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a 1994-ben ismét hatalomra került
baloldal érdemei elismerése mellett közel-keleti tudósítónak nevezte ki. Az csak hab
a tortán, hogy mint ilyen, értesüléseink szerint nem kapott izraeli vízumot,
valószínűleg éveken át készített Arafat-barát tudósításainak köszönhetően.

Az est résztvevői egyöntetűen fájlalták, hogy a médiapiac 90 százalékát a magát
függetlennek nevező, ám valójában szocialista–liberális sajtó uralja, ezzel
szemben a nemzeti-keresztény lapoknak csak 10 százaléknyi a részesedése. Franka Tibor
szerint ennek az az oka, hogy az emberekbe beivódott a múlt, megszokták, hogy az
éjjeliszekrényen a Népszabadság és a Népszava fekszik, ezért csak ezeket a lapokat
olvassák. A Horn–Kuncze kormány pedig – felülmúlva az egykori főideológus Aczél
Györgyöt – a totális elhallgatás eszközével élt, minek köszönhetően az
olvasók egyszerűen nem tudtak bizonyos lapokról, eseményekről. Szentmihályi Szabó
Péter közíró kifejtette, hogy éppen ezért a nemzeti-keresztény sajtónak is
tömegbázisra volna szüksége. "Csinálni kellene egy jobboldali Kiskegyedet…"

Borókai Gábor egyetértett a piaci arányok megváltoztatásának szükségességével,
és utalt Orbán Viktor ezt szorgalmazó kijelentéseire. Ugyanakkor ismételten elmondta,
hogy a kormány csak törvényes eszközökkel kíván élni, az ellentábort nem lehet
"kaszával és vasvillával meggyőzni". Nem aratott osztatlan sikert a szóvivő azon
kijelentése sem, miszerint a baloldali újságírók között vannak tisztességes
emberek is, és a nemzeti tábor sem tökéletes egyedekből áll. Sz?cs Gábor, a
nemrégiben megszüntetett Kurír volt főszerkesztője felhívta az egybegyűltek
figyelmét arra, hogy az országos napilapok közül egyedül a Népszabadság
nyereséges, a többi újság nem képes eltartani saját magát, más szóval a
nemzeti-keresztény oldalnak is eladható lapok létrehozásával kellene próbálkoznia.

A sajtó függetlenségével kapcsolatban Szentmihályi Szabó kijelentette: "Aki a
világnézeti semlegességet kitalálta, az nem volt magánál: gazember, hülye vagy
mindkettő" (taps). A szerepéből egyre többször kilépő Franka műsorvezető
emlékeztette a kormányszóvivőt, hogy őt és társait nyíltan vállalt
jobboldaliságuk miatt bélyegezték meg. "A bélyeget csak a polgári kormány veheti
le rólunk" – vette már-már könyörgőre Franka. Lovass István, a Demokrata
szerkesztője elpanaszolta, hogy lapjában senki nem mer hirdetni, nem érti, miért?
Borókai Gábor szerint a helyzet az idő múlásával egyre inkább változni fog, és
egyébként sem annyira sötét, mint ahogy a jelenlévők gondolják.

Vödrös Attila úgy vélte, be kell avatkozni a sajtóba, a bukottakat – az előző
koalícióhoz kapcsolódó újságírókat, lapokat – ki kell rekeszteni, el kell
távolítani.

Az egyik hozzászóló felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalom befolyásolásának
legjobb eszköze a félnyolcas híradó, ezért először ott kellene rendet rakni.
Chrudinák Alajos ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy az előző kormányciklusban "a
tehetséges embereket megsemmisítették, a televízióban kialakult egy banda, ami
hihetetlen dolgokat művel". Lovass a kormány figyelmébe ajánlotta Chirac francia
miniszterelnök példáját, aki nemcsak az állami televíziók vezetőit váltotta le
rekordgyorsasággal hatalomra kerülése után, hanem a kereskedelmi csatornáknál is
sikerült ugyanezt elérnie.

Fekete Gyula író – a Hazafias Népfront egykori elnökségi tagja – kitűnőre
értékelte a Fidesz-kormány eddigi tevékenységét, csupán egyetlen rossz jegy került
a bizonyítványba: mint mondta "az Orbán-kabinet olyan liberális a
médiapolitikában, hogy az már törvénysértő". Egy másik hozzászóló szerint az
új kormány gazdaságpolitikája is liberális, ráadásul fél éve nem ad munkát az
állástalan jobboldali újságíróknak. Borókai elmondta, hogy át kellett venniük az
eddigi rendet, és csak a kétezerre szóló költségvetés lesz a kormány saját
gazdasági tervezete. Majd sokadszorra is hozzátette, hogy időre van szükségük ahhoz,
hogy a kormány törvényes keretek között formálhassa saját képére az országot.


Ideológiai fantomok

Interjú György Péterrel, az ELTE Kommunikáció Tanszékének vezetőjével

– A Szent László Akadémia keddi rendezvényén elhangzott, hogy a sajtó
kilencven százaléka a jelenlegi ellenzékhez kötődik. Ön szerint igaz ez?

– Idétlenségnek tartom ezt a mondatot. A jelenlegi sajtó kilencven százaléka
mindenfelé kötődik, ezért a fenti állítás szerintem egy ideológiai fantom, és aki
ebben hisz, az ideológiai fantomokkal foglalkozik.

– Miért nem fogynak a jobboldali lapok?

– Szerintem el kellene gondolkozni azon, hogy az egyik legnagyobb példányszámú
lap, a Heti Világgazdaság nem jobb- vagy baloldali, hanem jó. Tehát más lapoknál
esetleg színvonalproblémák vannak: azt gondolom, hogy például az Új Demokratát vagy
a Magyar Fórumot azért nem olvassa több ember, mint amennyi olvassa, mert nincs több
neonáci Magyarországon. Ne essék félreértés, nem azt mondom, hogy a Magyar Fórum
minden olvasója nemzetiszocialista, azt állítottam, hogy aki rendszeresen azt a lapot
olvassa, az nyilvánvalóan heves érdeklődést mutat a neonáci nézetek iránt, amelyek
abban olvashatók.

– Ki lehet-e egyenlíteni a sajtópiacot kormányzati szintről vezérelve? Ugyanis
Orbán Viktor többször nyilatkozta, hogy ez a céljuk, és a sajtóvitán Borókai
Gábor részéről is elhangzott ez az állítás.

– Azt gondolom, hogy a miniszterelnök úr rettenetesen elfoglalt, mert nagyon sok
problémával kell megküzdenie. Föltételezem, nem arra gondolt, hogy a szabad piacon
alapuló kapitalizmusban ebben az értelemben vett rendcsinálásra fanyalodna, ez
nyilvánvalóan valamilyen félreértés. Ami pedig az ez ügyben gyakran megnyilatkozó
Pokol Béla munkásságát illeti, úgy gondolom, hogy a kettő nincs egy szinten. Amit
Pokol Béla csinál, az az ő magánszáma és koreográfiája, és amennyire tapasztalom,
nem sok köze van a kormány sajtópolitikájához.

– A keddi sajtóvita résztvevői felajánlották együttműködésüket a
Fidesz-kormánynak, és kijelentették: csak az új kabinet veheti le róluk a
"megkülönböztető bélyeget"…

– Minden jel szerint az új kormány sokkal józanabb annál, minthogy az 1990-94
között a televízióban szégyenletes, sajtótörténetileg is rettenetes szerepet
játszó emberekkel dolgozzon. Ami pedig ennél is fontosabb az az, hogy a kormány
pontosan tudja: nem ő alkalmaz újságírókat, hanem a különböző lapok. Mivel a
kormánynak nincsenek lapjai, nem tudja ezeket az újságírókat kielégíteni, mert
ehhez a laptulajdonosokkal kellene tárgyalnia. Ezek a szélsőjobboldali emberek viszont
nem tanultak semmit a leckéből, ugyanolyan későszocialista reflexeik vannak, mint
voltak. Nem fogják föl, hogy nem arról van szó, Orbán Viktor akarja-e őket
alkalmazni, vagy sem, hanem arról van szó, hogy Orbán Viktor köztársaságunk szabadon
választott miniszterelnöke, ellenben nincsenek saját lapjai, ezért nem tudja
alkalmazni őket. Szerintem el kellene helyezkedniük a munkaerőpiacon, ami annyit
jelent, hogy moderált és tisztességes újságírókká kell válniuk, és akkor
nyilvánvalóan alkalmazni fogják őket.

Olvasson tovább: