Hillary és Bill Clinton. Jóban, rosszban? Fotó: MTI
A komputerek monitorjain vagy papíron, netán könyv alakban: a Clinton– Lewinsky
affér többszáz oldalas dokumentációja megdöbbentette az amerikai közvéleményt.
Bár a világ számos pontján szeretnék az ügyet mielőbb a szőnyeg alá söpörni,
attól tartva, hogy az orosz (meg az ázsiai, közel-keleti, afrikai, dél-amerikai)
pénzügyi, politikai, éghajlati és még ki tudja, hányféle válság mellett az
Egyesült Államok is vezető nélkül maradhat, a botrányt és az elnöki tisztségre
hozott szégyent odahaza egyenlőre nem bocsátották meg Clintonnak. A vesszőfutás
pedig még folytatódhat: amennyiben nyilvánosságra kerül az elnök augusztusban tett
vallomásáról készült felvétel, a közvéleménynek újabb kellemetlen meglepetésben
lehet része: a CNN által idézett szemtanúk szerint a kihallgatás során a sarokba
szorított Clinton ingerülten és kitérően igyekezett elhárítani a kérdéseket. A
közhangulat, amely a botrányoktól függetlenül eddig meggyőző többséggel kiállt
Clinton politikai érdemei mellett, most lassan, de folyamatosan az "ami sok, az sok"
vélekedés irányába mozdul el. Bill Clinton eddig az időben és körültekintően
adagolt "tagadva beismerni" taktikájával minden botrányt túlélt, miközben még
növelni is tudta népszerűségét: most azonban a még oly őszintének tűnő
bocsánatkérések sorozata is kevésnek tűnik a válság elhárításához.
(Összeállítás: Clinton után Hillary: folytatódik az
össztűz)
