Kereső toggle

Hatszázmillió vakációzó a Föld körül

Helykereső turisták

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tombol a nyár, s ilyenkor mindenkiből elemi erővel tör fel a vágy: nyaralni kell!
Elég a világ zajából, a puskaporos, vérgőzös hírekből, a zsúfolt metróból,
egyszóval a hétköznapok megpróbáltatásaiból! Irány a tengerpart, a háborítatlan
természet, ami távol van a világ zajától. S miközben a dolgozó lázasan csomagol,
csupán egy dologról feledkezik el: rajta kívül még legalább 600 millió ember teszi
ugyanezt, és készül nagyjából ugyanazokra a helyekre. Írásunk a nemzetközi sajtó
hírei között tallózva igyekszik ízelítőt adni a világturizmus legújabb
divatirányzatairól és utazással kapcsolatos hóbortjairól.



Ahol a madár se jár, csak turisták

Vegyen egy lakatlan szigetet!

A kalandvágyó lelkek újdonság utáni éhségét leginkább olyan vakációs
célpontok csillapíthatják, amelyeket még senki sem fedezett fel. Létezik-e azonban
egyáltalán ilyen? Joseph Hovan berlini utazási ügynök szerint a németek annyit
utaztak már, hogy nincs olyan hely, amit ne láttak volna. Bár az Északi-sarkon azért
talán még ők sem jártak (tömegesen). Ám ha távoli magányos nyaralásról
álmodoznak, az aranyszabályt nekik sem szabad elfelejteniük: minél érintetlenebb
helyre utaznak, annál többet kell fizetniük. Nehéz például jó áron jegyet kapni az
Északi-pólusra. A chicagói Northwest Passage iroda 1993 óta szervez utakat a
földgolyó északi csúcsára: 25 ezer dollárért a társaság "rekonstruálja"
Peary admirális történelmi célbaérését. Kutyaszán és sítalp biztosított.

További lehetőséget tud ajánlani Farhad Vladi. Ő ugyanis magányos szigeteket árul.
Úgy véli: a szigetvásárlás nem a gazdagok kiváltsága. "Ha az ember meg tud venni
egy autót, akkor egy szigetet is meg tud vásárolni."

Aki tehát esetleg még nem tudta eldönteni, hol töltse zavartalanul a szabadságát,
annak Vladi remek vételt kínál: a Fülöp-szigeteknél található három hektáros
Balaki csupán 900 ezer dollárba kerül. Az igényesebbek számára is van ajánlata:
DArros szigete most alkalmi áron, 15 millió dollárért vásárolható meg.

Ahol a király is gyalog szánt

A takarékoskodni vágyók számára ideális nyaralást kínál a Nepál és Tibet
határán elhelyezkedő Lo Királyság, ahol még hotelszobát sem kell foglalni: Lo
Manthangban ugyanis nincsenek sem szállodák, sem éttermek, sőt, még pénz sincs!
Ennek ellenére évente mindössze 700 turista vállalja az odaút viszontagságait,
többek között a négy napig tartó pónilovaglást. A szerény országban még a
király is maga szántja földjét, és naponta egyszer körbejárja a főváros, Lo
Manthang falait.

Ugyancsak garantáltan alacsony árakat és üres tengerpartot kínál Srí Lanka, ahol az
utazó akár elefánthátról is megtekintheti a környéket. A partvidék ragyogóan
szép, és csak néhány bennszülött jár le a vízhez. A helyi "vadaktól" sem kell
tartani, a (Tamil) Tigrisek gerillái ugyanis nem merészkednek a turisták által
látogatott területekre.

Némileg több izgalom vár azokra, akik a Bikini-atollra utaznak. Itt ugyanis
búvárkodás közben az 1946-ban felrobbantott hadihajók maradványaiban
"gyönyörködhetnek". Jack Niedenthal, a Bikini-sziget turisztikai programjainak
felelőse különösen a magányra vágyó turistáknak ajánlja a szigetet: "Reggel az
ember csak kisétál a partra és két mérföldön belül nem talál senkit maga
körül." Ez nem is csoda: a sziget egzotikumát fokozza, hogy a korábbi kísérleti
atomrobbantások miatt erős a radioaktív sugárzás, ezért nem ajánlatos a helyben
termelt élelemből enni. Ha a turisták mégis sugárzó arccal távoznak, az már nem az
ügynökségek felelőssége.

A dél-afrikai Kalahári-sivatagban levő Tswalu magánrezervátum felejthetetlen
élményt kínál az odalátogatóknak. A tehetősebb vendégeknek sem kell
szégyenlősködniük, a recepciós már az előzetes helyfoglalásnál megkérdezi, hogy
magánrepülővel érkeznek-e. Némi csalódást okozhat azonban, hogy a rezervátum
egyáltalán nem bővölködik vadban: csupán néhány importált antilop lézeng a
kopár, vörösen izzó sivatagi tájon.

Jemeni betyárok

A légiósregényekből ismert kalandokra vágyóknak feltétlenül el kell
látogatniuk Jemenbe. A Hadramaut völgy sárból, szénából és állati ürülékből
készült, nyolc emelet magasra tornyosuló épületei és Séba királynőjének ősi
városa, Maribot megtekintésén kívül váratlan meglepetésben is része lehet az
utazóknak: bármikor felbukkanhat ugyanis valamelyik törzs állig felfegyverzett tagja,
aki minden teketória nélkül elrabolja a gyanútlan turistát.

Vajon mi magyarázza jemeni részről ezt az óriási keresletet a turisták iránt? A
sivatagban sem felejtenek egykönnyen: lehet, hogy a jámbor bennszülött ilyen módon
szeretné visszaszerezni azt az öszszeget, amit egy ravasz autókereskedő csikart ki
tőle. Az is gyakori, hogy emberrablásért letartóztatott rokonai szabadon bocsátását
kívánja ezáltal felgyorsítani.

Omar M. Omar, Jemen egyik legnagyobb utazási irodája, a Universal Touring tulajdonosa
kénytelen lefizetni a helyi törzseket, ha nem akarja, hogy azok elrabolják ügyfeleit.
A főszezonban a turistakaravánok "hiánymentes" átvonulásáért fizetett
kenőpénz elérheti a havi 7350 dollárt is.

A mindenre elszánt turistákat azonban cseppet sem rémiszti meg a nem mindennapi
élmény. Éppen ellenkezőleg! Sokan azt kérdezik Omartól, hogy nem tudna-e emberrabló
túrákat szervezni. S bár a törzsek sajnos nem dolgoznak rendelésre, Omarnak
nemrégiben mégis sikerült "elveszítenie" két utast az ezüst ékszereiről híres
Saada városában, amely egyébként egy régi karavánútvonalon fekszik. A két
külföldi csak másnap került elő: mindkettejüknek fülig ért a szája, és lelkesen
mesélték, hogy fogvatartóik kecskét sütöttek a tiszteletükre.

Csak természetesen!

Manapság egyre inkább terjedőben van az úgynevezett ökoturizmus. Fő célja:
nyaralás a meglátogatott terület eredeti élővilágának, kultúrájának megóvása
mellett. Mind több természetvédelmi övezet szakosodik az efféle szolgáltatásokra,
bár a minőség meglehetősen széles skálán mozog. Az Amazonas őserdeiben
meghúzódó nádtetős Acajatuba dzsungel kunyhóiban például garantáltan nincs
telefon, televízió, sem meleg víz: az áramot sötétedés után egy12 voltos
akkumulátor szolgáltatja. A természetes vizekben való fürdést azonban még a
legelszántabb ökoturistáknak sem javasolják a húsevő piranják miatt. A vendégek
többnyire húszas éveikben járó fiatalok vagy idősebb házaspárok, természetesen
külföldről, elsősorban Európából. Mint elmesélték, egyik reggel különös
vendég várakozott további sorsára a "recepciónál". A kunyhó tulajdonosának,
Gustavo Santosnak kellett a dzsungelbe kísérnie az alkalmi látogatót, aki
történetesen egy három és fél méter hosszú óriáskígyó volt. Gustavo
sajnálkozva mesélte: egyszer már próbáltak megtartani egy boát házi kedvencnek, de
a fránya jószág folyton megette a szelíd papagájokat.

Bankterminál a rezervátumban

A híres amerikai nemzeti parkok, például a Grand Canyon, a Yellowstone, a Yosemite
hiába próbálnak megszabadulni a modern kor vívmányaitól. Az autók rengeteg
fejtörést okoznak a park üzemeltetőinek. A főszezonban egy-egy hétvége során
közel hatezer járgány özönlik be a parkokba, nem kis bosszúságot okozva a pihenni
vágyó turistáknak. Gabriela Tigges, San Pabló-i ingatlanügynök három gyermekével
és németországi rokonaival érkezett a szikláiról híres Yosemite-völgybe. A
vadregényes vakáció ígérete azonban hamarosan ködbe foszlott: közlekedési dugó,
kipufogógáz, túlzsúfolt sátorhelyek látványa fogadta őket. A büféhez és a
mellékhelyiségekhez hosszú sorok kígyóztak. "Ez egy rémálom" – fakadt ki
Gabriela, miután legalább harminc percig körözött parkolóhely után kutatva.
"Élvezetes vakáció helyett az egész út kész gyötrelem." A park egyébként
számos alternatív "szórakozási" lehetőséget is kínál: a vendégek fogat
húzathatnak, ruhát tisztíttathatnak, templomba mehetnek, vagy akár bejelentkezhetnek a
Névtelen Alkoholisták Klubjába. A megszorult ökoturista természetesen készpénzhez
is juthat a bankautomatákból. A helyi állatvilág mára kitűnően alkalmazkodott a
megváltozott körülményekhez. Az elcsigázott autósok nem is sejtik, milyen veszélyek
leselkednek magányos járműveikre: a park leleményes medvéi ugyanis az autóban
hagyott elemózsiára "szakosodtak", és időközben az autók feltörésében is
valóságos szakértőkké váltak.

A technika vívmányai még a maláj szigetvilágban is kísértenek. Ellanor Notides,
hongkongi marketingigazgató például hiába próbált kikapcsolni a mindennapok
nyüzsgéséből: útitársa egyfolytában rendeléseket vett fel és üzleti
tárgyalásokat beszélt meg az elkövetkező hétre a mobiltelefonján. A múlt évben a
dél-afrikai Sabi Sabi magánrezervátumban engedélyt adtak egy műholdtelefonos cégnek
antennák elhelyezésére. Ivan Locker, fokvárosi orvos így lelkendezik: "Ez
egyszerűen fantasztikus!" S miközben kényelmesen elhalad mellette egy zebracsorda, ő
máris üzenetek után kutatva vizsgálja zsebtelefonját.

Bevásárolnak

A modern turista egyébként már nem a klasszikusnak számító párizsi Diadalív
árnyékában vagy a londoni Big Ben tövében fényképezteti le magát. Sokkal
valószín?bb, hogy valamelyik divatos bevásárlóközpont még divatosabb üzletének
menő kínálata igézi meg. Úgy tűnik, a kelet-európai bevásárlóturizmus
meghódította a Nyugatot is. Igaz , hogy az átlag amerikai nem fagyasztószekrényt
"shoppingol", de az áhított luxusholmikért legalább annyit képes utazni, mint
kalandozó kedv? kelet-európai társai.

Bernie és Helen Shoemaker például busszal tették meg az Ohio és Minnesota állam
közti mintegy 1000 kilométert, hogy kicsit kiruccanjanak a híres Mall of Americába. A
legtöbben képesek több száz kilométert is utazni, hogy megvásárolhassák ugyanazt a
farmert, magnót, konyhafelszerelést, amit otthon is megkaptak volna.

Amerikában a felnőtt lakosság egyharmadánál a nyaralás eltöltése kifejezetten
vásárlást jelent. A zsákmány származhat a hotel ajándékshopjából, vagy
valamelyik méregdrága butikból. Az USA számos államában a "mall"-ok, vagyis a
nagy bevásárlóközpontok jelentik a legfőbb turisztikai vonzerőt. Ennek persze a
tulajdonosok duplán örülnek: a busás bevétel mellett a turisták csak nagy ritkán
jönnek vissza, hogy panaszt tegyenek vagy kicseréltessék az árut.

Gyűjtőszenvedély

A nyaralásból emberemlékezet óta illik szuvenírt hazavinni. A kínálat
szűkössége miatt eleinknek bizonyára nagy fejtörést okozhatott, mi is legyen az, ami
a nagy utazást idézi fel számukra a hosszú téli napokon: egy kődarab, ágacska,
esetleg egy állati csont. A technika fejlődésével azonban a kínálat is megnőtt:
feltalálták például a m?anyagot, ami további perspektívát jelent a
szuvenírkészítők számára.

Legyen az teáskanál vagy hamutartó – a legbanálisabb tárgy is gyönyörűvé válik
a szemünkben, ha szabadságunk önfeledt pillanataira emlékeztet bennünket. Az
Egyesült Államokban örökzöld slágernek számít például a m?anyag gömbbe zárt
városka. A gömböt feje tetejére fordítva vagy megrázva azonnal havazni kezd.
Hasonlóan népszerű a toll, amelyben egy-egy vitorlás vagy esetleg egy hegy úszkál,
ha ide-oda mozgatjuk. Szinte minden nagyobb városnak megvan a saját tolla, vagy
kicsinyített, havazó változata. – mondja Cathy Cook, a Mit gyűjtsünk, avagy a
bolhapiaci kincsek cím? magazin főszerkesztője, aki szerint manapság nagy
népszerűségnek örvend O. J. Simpson üvegbe zárt házának havas változata. Ha
netán valaki azt hinné, hogy ez a legolcsóbb hazavihető szuvenír, nos, nagyot téved:
a ritkábbak ugyanis akár 20-25 dollárba is kerülhetnek.

Az ember pedig sosem tudhatja, milyen váratlan fordulatot vehet az élete egy apró
szuvenír következtében. Egy vermonti franciatanárnak, Tom Jiamechellónak például
világhírnevet hoztak a kis mütyürök. Jiamechello édesanyja ugyanis egyszer
meglátogatta a nővérét Kansas államban, s mivel szeretett volna valami kedves
emléket hazavinni magával, betért az olcsó sarki üzletbe, és egy díszes
fogpiszkálótartóra esett a választása. A gyűjtemény azóta gombamódra
megszaporodott az újabbnál újabb szerzeményekkel, olyannyira, hogy az anyja
szenvedélyét folytató fiatalember azóta már a Fogpiszkálótartót Gyűjtők
Országos Társaságának az elnöke. A társaságnak saját honlapja van az interneten
és országszerte több mint ötszáz klubja.


Utazó milliárdok

Köztudott, hogy a világ legnagyobb iparága a turizmus. Ez egyben azt is
jelenti, hogy a világ gazdagabb, mint valaha: minél több pénze van ugyanis valakinek,
annál többet költ utazásra. Jelenleg a turizmus mintegy 4400 milliárd dollárt tart
mozgásban, de az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) becslései szerint 2010-re
ez az összeg több mint kétszerersére fog rúgni. Az elmúlt évben 600 millió ember
kelt útra, hogy otthonától távol töltsön egy kellemes vakációt, ezen belül az
amerikai, japán és német turisták bizonyultak legaktívabbaknak. A különböző
légitársaságok 1,5 milliárd utast szállítottak a világ különböző pontjaira.

A WTTC szerint idén a turisták 90 százaléka választotta a tradicionális nyaralást:
vagyis megvásároltak egy teljes ellátást biztosító utat, amely feljogosította őket
arra, hogy órákat töltsenek a múzeumok előtti sorban állásban, vagy
"élvezzék" az agyonzsúfolt tengerpartok moraját. A vakációzóknak mindössze 10
százaléka szavazott rendhagyó útra, ám ez az arány minden bizonnyal növekedni fog.
Bár sokan beszélnek ma már környezetvédelemről, ökoturizmusról, mégis a
legtöbben összekeverik a valóságot a Disney-filmek varázsával. Arról nem is
beszélve, hogy sokan nem képesek elszakadni a mindennapoktól: egy felmérés
eredményei szerint a vezető pozícióban dolgozó emberek egy percre sem tudnak
kikapcsolódni a hétköznapok gondjaiból. A megkérdezettek 75 százaléka ismerte be,
hogy nyaralása során rendszeresen felhívja irodáját, 60 százalékukat pedig az iroda
hívja fel. A vakációzók több mint fele visz magával munkát a vakációra, s a
golfütő és a naptej mellett a hűséges laptop és a digitális összeköttetést
biztosító mobiltelefon is ott lapul az útipoggyászban.

Olvasson tovább: