Kereső toggle

Lobbytörvényre várva

Folyosói érdekek útvesztője

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

"Amit Magyarországon lobbyzásnak nevezünk, az inkább uram-bátyám alapon
működő, egyéni érdekek által vezérelt szervezkedés, semmint átlátható, nagyobb
társadalmi csoportokat érintő érdekérvényesítő tevékenység"– mondta
lapunknak Szántó Péter, a Noguchi and Peters marketing- és lobbycég
elnök-vezérigazgatója. Szántó úgy látja, hogy hazánkban hagyománya van a kéz
kezet mos kijárásoknak, a döntéshozók tisztességtelen befolyásolásának, ezért a
lobbyzás rosszíz? fogalommá vált, amit csak egy hajszál választ el a
korrupciótól.

A problémára Filló Pál szocialista képviselő és a Magyar Horgászszövetség
közti, a napokban nyilvánosságra került szerződés hívta fel a figyelmet. A
közismert politikus 50 ezer forintot kapott a Mohosztól, mint olyan tanácsadó, akinek
így honorálták a törvényhozó érdekérvényesítő tevékenységét.

"A lobbyzás eredetileg a döntési pozícióban lévő személyek és az érdekeiket
érvényesíteni kívánó csoportok közvetlen találkozása, amely kiküszöböli, hogy
a bürokrácia megszűrje az információkat" – fogalmaz Kóródi Mária
szabaddemokrata képviselő asszony, aki szükségesnek látja a jó értelemben vett
lobbytevékenység és a korrupció elkülönítését. A kettő között gyakran nincs
éles határvonal, ezért az elmosódó fogalmakat Kóródi szerint törvényben kellene
tisztázni. A lobbytörvény megszületését véleménye szerint politikai döntéseknek
kell megelőzniük, hiszen először tisztázni kell, milyen szellem? legyen a törvény,
kikre vonatkozzon és milyen mérték? nyilvánosságot biztosítson.

Vidos Tibor, a GJW Politikai és Kommunikációs Tanácsadó Kft. ügyvezetője elmondta:
nem elég egyes részterületeket szabályozni, hanem a lobbyzás egészét át kell
tekinteni. Ha ugyanis a jelenleg igen zavaros helyzet valamely eleme szabályozatlan
marad, akkor az erőfeszítés egésze hiábavaló: a lobbytörvény semmitmondó lesz.
Vidos ebből adódóan elengedhetetlennek tartja az országgyűlési képviselőkkel
szemben támasztott összeférhetetlenségi feltételek szigorítását, hiszen addig,
amíg a honatyák képviselői fizetésüket kénytelenek más munkából származó
jövedelemmel kiegészíteni, elkerülhetetlen, hogy munkaadóik érdekeit
érvényesítsék a döntések során. Ez pedig egyrészről áttekinthetetlenné teszi a
döntéshozatal folyamatát, másrészt pedig a képviselőt is támadásnak teheti ki,
ahogyan az Filló Pállal (MSZP) történt. A képviselő magatartása azonban a jelen
helyzetben jogilag nem, legfeljebb etikailag kifogásolható.

Átlátható helyzetet csak a lobbyzás szabályozása jelenthet, de az ideális
megoldásról eltérnek a vélemények. "Magyarországon szabad a pálya – véli Vidos
–, követhetjük az Egyesült Államokban bevált szigorú, körültekintő törvényi
szabályozás modelljét, vagy az európai gyakorlatot, ahol a szakmai testületek
önkorlátozása és etikai kódexek alkotása a jellemző." Kóródi Mária a kanadai
modellt tekintené a legszerencsésebbnek, ahol az amerikaihoz hasonlóan szintén
törvény kötelezi a lobbyzókat tevékenységük bejelentésére és nyilvántartások
vezetésére. "Így mindenki számára világos, ki milyen érdeket képvisel és
mennyiért teszi azt" – fogalmaz a képviselő asszony. Szántó Péter szerint
azonban a lobbyzás – különösen Magyarországon – sokkal inkább informális
folyamat, ami a jogszabályok számára nehezen megragadható. "A jó kapcsolatteremtő
képesség, a politikai döntéshozókkal kialakított jó viszony, a kölcsönös
szívességekből kiépített hálózat az, ami számít" – állítja Szántó, aki
úgy véli, hogy a nagyvállalatok által a lobbytevékenységre költött pénz gyakran
túlságosan is szerény eredményt hoz a befektetéshez képest.

Olvasson tovább: