Kereső toggle

A Holnap-bazár kínálata

Milyen évezred virrad bolygónkra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nyakunkon a jövő. A közelgő ezredfordulóval foglalkozó sorozatunk e mostani
része arra figyel: a misztikus XXI. század közeledtével minden árucikk piacképes,
ami valahogy a holnaphoz kapcsolható. Vevőre találnak a világ eszmepiacán a nagyív?
fejtegetések és a silány jósolgatások egyaránt. Mindez érthető, hisz a nemzedék,
mely tanúja lehet egy ezredfordulónak, joggal érezheti különlegesnek magát és
korát.

A jövő kútjánál

Ugyan sok víz lefolyt a Dunán a legutóbbi ezredforduló óta, de a jövőkutatás
módszertára a látszat ellenére sem bővült sokat. Az alapkérdés változatlan: a
mindig rejtélyes jövő – legalább kis százalékban – olyan lesz-e majd, amilyennek
előzőleg vélik a szakemberek. Nagy tanulság a tudományos jövőkutatás
"szakterületén", hogy a jövő jelenné érve legtöbbször teljesen más jelleget
mutat, mint amit húsz, ötven évvel ezelőtti futurológiai szakmunkák előrejeleztek.
Főként nagyot lehet tévedni, ha a lázas jövőkutató egyszerűen "négyzetre
emeli" a mai folyamatokat, s azt gondolja, hiteles ismerője lesz így a holnapnak. A
múlt századvég futurológusai például komolyan úgy vélték: a sűrűsödő
nagyvárosi közlekedés miatt pár évtized múlva méter magas "lócitromszőnyeg"
lepi el a párizsi utcákat.

A film- és a szórakoztatóiparnak azért ropogós kenyeret biztosít a "nagy téma".
A "mi lesz ezután"-t látványos-elrettentő képekben felvillantani busás hozamot
biztosít – még mielőtt a kérdéses jövő megérkezhetne. Önmagában már az is
kortünet, hogy a celluloidra álmodott holnap ma már szinte soha nem bizakodó, annál
inkább depressziós, életveszélyes, sőt reményhervasztóan haldokló. A monstre
alkotások persze szabvány panelekből építkeznek. Olyannyira, hogy a néző szinte
húzza a száját, ha kimarad a "világcégek piszkos hatalma"; "az ember és gép
keveredése, genetikai visszaélésekkel súlyosbítva"; vagy "az eliszaposodó,
szeméthegyekkel borított, ősemberszer? hordák uralta metropolisok" és "a
törvény illúzióját lézerrel és ágyúval felvillantó páncélos-rendvédelmiek"
motívuma. Mert a levegőben lóg, hogy a holnap lényege: a túlélés, a "mindenki
mindenki ellen" küzdelem.

Világgazdaság: globalitás "über alles"?

Nem is oly régen, az iskolai ünnepélyen, piros nyakkendős díszben kellett indulót
zengenünk a világ nemzetközivé válásáról. Ma úgy néz ki, ez meg is valósul. Ám
akik az Internacionálét ránk kényszerítették, aligha így gondolták.

Az egységes világrend ugyanis távolról sem a kommunizmus vágyképeit, hanem a tőke
és a piac nagyon is kézzelfogható mozgástörvényeit követve alakulgat a szemünk
láttára.

Az egyik leggyakoribb jövőbe tekintő vita mégis magát a kapitalizmust boncolgatja.
Mégpedig a mostanában újra emlegetett Milton Fiedmann-féle erőteljesen
szabadversenyes, az államot hátrébb tessékelő válfaját, mely ma jószerivel az
egyedüli sikerrecept minden növekedni vágyó nemzet számára. Korunk világgazdasága
ugyanis a világcégek gazdasága. A nemzetek felett átívelő (transznacionális)
vállalatbirodalmak játéktere, amelyek kritikusaik szerint képesek szétzúzni
ezredéves nemzeti és kulturális hagyományokat, miközben semmibe veszik a
nemzetállamot. Mások viszont üdvözlik a villámsebesség? pénzmozgást lehetővé
tévő globális piacot, hisz a tőke nagy tömegben beáramolva képes fellendíteni az
elmaradt régiókat, így Kelet-Európát is.

A transznacionális tőke lassanként saját ideológiákat sző, mi több: egyes
államhatalmi funkciókat is kezd átvenni, "magánosítja az államot" –
legalábbis kritikusai szerint. Jó néhány, elsősorban európai elemző véli úgy,
hogy az állam visszavonulása, s a szuperkapitalista magántőke előretörése miatt
gyors ütemben kezdenek el sorvadni az eddig állami támogatással fenntartott ágazatok,
így a kultúra is.

Viviane Forrester "Gazdasági horror"cím? divatos kötete csak egy – de tipikusan
európai hangvétel? – segélykiáltás a "neoliberális világtőke" ellenében.
Forrester, aki a "Femina" irodalmi díj zsüritagja, és a Le Monde irodalomkritikusa,
országhatárokon átívelő mozgalomfélét és a nemzetközi közvélemény
megdolgozását szorgalmazná a nagytőke szemmel tartására. Az OECD (vagyis a
legfejlettebb államok) és a WTO (a Világkereskedelmi Tanács) ugyanis a közelmúltban
suba alatt kishíján tető alá hozta az "új tőkés világrend" alkotmányát,
amely a befektetések engedélyezését kivonná az adott állam jogköréből és egy
nemzetek feletti, az óriástőke által kézben tartott döntőbíróság hatáskörébe
utalná. Vajon ez már a sci-fi képregényvilág "elszabadult óriáscégek kontra
elnyomott tömegek" első, életre kelt fejezete volna…?

A egyre kevesebb kézben koncentrálódó világtőkét különösen Európában
előszeretettel anglo-amerikainak titulálják. Ezen azt értik, hogy e beruházások
leple alatt igazából világméretű, erőltetett amerikanizálás folyik. Tény, hogy a
nyolcadik éve töretlen amerikai fellendülés a szociális piacgazdaságra épülő
európai kapitalizmusoknak egy látványosan sikeres, európai szemmel nézve túlságosan
szabadjára engedett alternatíváját kínálja. A kevesebb, de szigorúan behajtott
adó, a minimális állami beleszólás a vállalkozásokba, a lazább
társadalombiztosítási és munkanélkülisegély-háló nagyobb munkavállalói
találékonyságot és mobilitást eredményez. Az átlagban hétévente új szakmát és
lakóhelyet választó amerikai polgárok közt egyre több a kisrészvényes tőzsdéző,
aki a maga sorsát kezébe véve nem az állami osztogatásból kíván sarcot hasítani,
hanem kihasználva a fellendülést, osztalékra és nyereségre szert téve biztosítja
be magát. A polgárok ilyen kiterjedt – fölemelkedésre és bukásra egyaránt
érvényes – szabadsága kétségkívül borzongást kelt Európában. Kontinensünkön
igazából e modell beszivárgásától, s nem a Bill Gates, Soros György- féle
moguloktól félnek, mikor a neoliberalizmus ellen farkast kiáltanak. A tét egyébként
valóban nem csekély: a jövő kapitalizmusa ezekben az években ölt hosszú távú –
meglehet végleges – alakzatot.

Civilizációk háborúja

Hol van már ezerkilencszáznyolcvankilenc? Ahogy leomlott a vasfüggöny, az amerikai
történész, Francis Fukuyama bestsellere nyomán a "történelem végéről"
lehetett egy ideig hallani. A fogalmon ő azt értette, hogy miután eldőlt a nagy
kérdés, azaz bizonyítást nyert, hogy a társadalmi formációk csúcsa és
betetőzője mégis a tőkés világrend, az élet ettől kezdve nagyobb csetepaték
nélkül halad tovább a földön. Aztán jött az Öböl-háború, a délszláv
öldöklés, és a békés unalomról szőtt illúzió hamar elillant. Az újabb divatos
paradigmát az évtized közepére az amerikai politológus, Samuel Huntington dolgozta
ki. Szerinte a jövő század nem az ideológiák, hanem a civilizációk harctere lesz. A
Nyugatra – egyes bírálók szerint azonban csak az USA-ra – igen nagy veszélyt az
önálló regionális egységekké összeforró, vallási és nemzeti köntösbe
öltözött erőcsoportok jelentik majd. Huntington szerint fel kell végre hagyni a
globalizációs mániával. Az északatlanti civilizációnak be kellene zárkóznia az
iszlám, a kínai, a szláv-ortodox, az afrikai és a más irányokból áradó
fenyegetések elől. Az eredmény: a Huntington-féle "nyugati önvédelem" tézissé
lett, amelyről divat ellenkönyveket írni. A multikulturális hullám idején merőben
"szokatlan és udvariatlan" ugyanis efféle etnikai-vallási alapokra visszavezetni a
globális konfliktusokat.

Hamish McRae a brit Independent munkatársa, A világ 2020-ban cím? sikerkönyvében a
szintézist kísérli meg a különféle (derűlátóbb és pesszimistább) jövőképek
között. Igen valószínűnek véli, hogy nemsokára hatalmas földrengés pusztít a
Tokió és a Los Angeles alatti mélységekben húzódó két legveszélyesebb
törésvonal mentén. De másfajta veszélyek is lesújthatnak: az atomenergia
elszabadulása, az AIDS és a terrorizmus egyszerre jelent fenyegetést. A fejlődés
viszont McRae szerint nem áll meg, csak átalakul: az elöregedő Európa, az
egységesülő észak-amerikai földrész, s a vallási hagyományaiba beburkolózó
Japán előtt a hatalmas Kína válhat a világ szupergazdaságává.

A szerző úgy véli, hogy Európa sikeresen integrálja a most oda kívánkozók nagy
részét; sőt "Magyarország és Csehország különösképp prosperálni fog". Az
egységesülés ellenpontjaként várható a régiósodás erősödése is Európában.
Ennek következtében Észak-Olaszország elválhat déltől, amiképp Baszkföld és
Skócia is anyanemzeteiktől; viszont Írország végre befogadhatja az északi
grófságokat. Ám Törökország már nem fér be Európába, a Balkán pedig – McRae
szerint – továbbra is a bajok fészke marad.

Beszélő fejek

Kínában járva Clinton elnök a nagyremény? egyetemi ifjúság figyelmét a nyitott
társadalom eszméjére hívta fel. Ezzel voltaképp nyilvánosan felbontotta és
átnyújtotta a kínaiaknak a XXI. század ajtaján érvényes belépési kódot. Bár a
"nyitott társadalom" fogalomszerkezetet leggyakrabban Soros Györgytől hallhattuk,
az már rég beépült a világszerte használt politikai alapszókincsbe. A gondolat
veleje a történelmi tapasztalatokon alapuló, de keserűen csengő tétel: "Mivel a
végső igazság az emberiség számára elérhetetlen (…) az igazságot nem
monopolizálhatja senki; különféle emberek különböző nézetekkel és érdekekkel
rendelkeznek, s ezért szükség van olyan intézményekre, melyek lehetővé teszik, hogy
békében éljenek együtt" – írja Soros nagy vihart kavaró politikai esszéjében.
A "kapitalista fenyegetés" címet viselő tanulmány mindenkit meglepett, hiszen
abban a legnagyobb tőzsdecápának tekintett Soros magát a gátlástalan szabad versenyt
és a piaci szemlélet mindenhatóságát nevezi az új totális elnyomás forrásának, a
nyílt társadalom jelenleg legnagyobb ellenfelének. Egy interjú szerint idejének már
csupán egyharmadát köti le az üzlet. A nagyobb részt alapítványainak és a
gondolkozásnak szenteli: "Most kell találni valamit, ami ismét egyensúlyban
tarthatná a világot."

Más befolyásos üzletemberekre is jellemző, hogy egy bizonyos vagyonmennyiség
határát átlépve nagy távlatokban kezdenek el gondolkodni, s idejüket, energiájukat
valamely globális ügy szolgálatába állítják. Bill Gates, a föld legvagyonosabb
polgára szintén tudatosan építi a maga jövőképét. A Microsoft-főnök az
információs társadalom jövőjéről ír és beszél gyakran profetikus töltettel. E
jövőképben a legfőbb tőke és egyben a szabad verseny legfőbb biztosítéka a
tudás, az információ, melynek szabad elérhetőségéről az internet és –
természetesen – Gates egész életműve hivatott gondoskodni.

Ted Turner, a CNN alapítója már ma is befolyásolja az amerikai, s azon keresztül a
világpolitikát. Amit a globális hírcsatorna bemutat a világból, arra a Fehér
Háznak akarva-akaratlanul rá kell mozdulnia, mert szavazópolgárok milliói látják a
tragédiák és jogtalanságok felkavaró képeit. A nézők elvárják, hogy az Egyesült
Államok mint a világ legszabadabb és legerősebb nemzetének kormánya ne maradjon
tétlen!

"…A hírek azok, amelyeket mi megmutatunk" – mondta egyszer Turner, aki tavaly
nagylelkűen megajándékozta az ENSZ-et is egymilliárd dollárral, körülbelül
egyéves keresményével.

Az ideológiai hatalom ma a politikai befolyás és birtokolt tőke együtteséből áll
elő. A médiák többnyire csak a késő esti beszélgető műsorokban adnak helyt az
ilyesféle álmodozásoknak. Pedig: a "beszélő fejek" (vagyis ami ilyenkor a
résztvevőkből látható) nagyon is cselekvésre termett üzletemberekhez tartoznak…

Kéz a kézben Földanyáért

Mindaz, amiről eddig szóltunk, nem légüres térben, hanem a kor hangulatába
ágyazva történik. Oly posztmaterialista korban, mikor a természetfeletti valóság
elfogadása az évszázados száműzetésből lassan viszszaszivárog a nyugati
kultúrába, más kultúrkörökből pedig soha nem is került ki. A New Age
gyűjtőnévvel jelölt új valláspiac minderre épít, mikor nagyon is ősi, többnyire
kereszténység előtti eszköztárat melegít fel az ezredév nyelvezetével körítve. A
"konzervek" könnyen fogyaszthatók, mivel fogyasztóiktól többnyire – szemben a
zsidó-keresztény bibliai hittel – nem kívánnak következetes erkölcsi fordulatot.
Inkább ön- és környezetbefolyásoló technikákat (agykontrollt, asztrológiát,
jógagyakorlatokat, transzcendentális meditációt, természetgyógyászatot stb.)
alkalmaznak, amelyek a felerősödött szabad versenyben az individualista,
karrierépítő világpolgár-alkatnak épp kapóra jönnek. Ezekből az elemekből egy
új életstílus, a "Vízöntő-korszak öntudatos emberének" a képe áll össze.

Ez a trend a világfolyamatokat is megszólítja. A kulcsszó a környezetvédelem, a
Föld védelme. A Földé (Gaiáé), melyet az utóbbi harminc évben elterjedő
Planetáris Tudat tanítása alapján egyre többen és mind komolyabb emberek látnak
élő, organikus létezőként, élőlényként, melynek személyiségi jogai vannak.

A planetáris gondolkodás egyik bábája minden bizonnyal a Római Klub. A
tudóstársaságnak az 1972-ben kiadott, a növekedés határairól szóló
"próféciája" szerzett világtekintélyt. Ez volt első globális ökológiai
vészharangkongatás. S bár rémképei közül – szerencsére – egyik sem jött be, a
tanulmány óriási hatást gyakorolt a világszervezetek, köztük az ENSZ
"elzöldülésére"– melyet így sokan a globális tőke ellen használható
akciószervezetté szeretnének átalakítani. Kétség nem fér hozzá, hogy a természet
védelme elsőrend? feladat. Azonban jól látható, hogy e nemes törekvéshez mily
előszeretettel kötődnek az olyan újra spiritualizálódó természet- és
halottkultuszok, mint a keleti sámánizmus és a lámaizmus, a nyugati (kelta)
druidamozgalom, vagy az afrikai gyökerű, de ma már latin-amerikai közvetítéssel az
Egyesült Államokba is betelepedett woodoo-mágia.

Bár az 1992-es riói, majd a 97-es New York-i Föld-csúcstalálkozókon valós
döntések nemigen születtek, az ENSZ adminisztrációja kidolgozta az első mentő
lépteket a Földért. A Fenntartható Fejlődés Bizottság (nevét a Római Klub
elméletéről nyerte) a kijelölt fórum, mely összefogja az ENSZ egészében futó
"földmentő" résztevékenységeket, és nyomon kíséri a jövő századra
előirányzott környezetvédelmi haditerv, az Agenda 21 megvalósulását.

Játékpolc

A jövő század iparága sokféle csecsebecsével készül az ezredfordulóra. A
bolognai vásáron immár hagyományossá vált "Future show" egyik slágere például
a 2998-as foci-vb, s azon is (a természetesen virtuális) brazil–olasz elődöntő.

Amerikában a Megváltó második eljövetelét a keresztények egynegyede várja a
kétezredik év tájékára, és száznál több internet-honlap figyelmeztet az idők
végére. Ám vannak, akik az "odafelvalók keresését", az odafelvalókon
kereséssel cserélik fel, és úticsomagot kínálnak a második eljövetelre saruval és
a várható mennyei ragyogást enyhítő napszemüveggel együtt…

Maga a kettőezredik év – mint dátum is problémákat önt a számítógépes
rendszerekre –tehát az egész világra. A korábbi gépeken ugyanis
helytakarékosságból csak az év utolsó két számjegye szerepel: pl. 1998 helyett csak
98. De kétezerben a számlálók (bankkártya, telefon stb.) egyszerűen lenullázhatnak
vagy 1900-nak érzékelve a két nullát százévi kamattal – vagy telefonszámlával
– ajándékozhatják meg a fogyasztókat. A millennium-bombának nevezett feszültségre
világszerte készülnek; a megoldás összesen kb. 600 milliárd (!) dollárba kerül.
Már idehaza is kapcsoltak. Az idén több, mint 200 millió forintot szánnak e célra, a
Matáv pedig beindította az ismerős nev? AD 2000 projektjét.

Jóllehet a probléma nagyon is valóságos, a gyermekek figyelmét a szoftvercégek
izgalmasabb mulatsággal vonják el. Nemrég kerültek ugyanis piacra az Apocalypsis Now
és az Armageddon II. nev? videojátékok…

Olvasson tovább: