Kereső toggle

Szembenézés a múlttal

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rafael Vago, a Tel Aviv-i Egyetem Kelet-Európa Intézetének kolozsvári születés?
főmunkatársa, egyetemi tanár. Intézetük évtizedek óta figyelemmel kíséri a
világban zajló antiszemita jelenségeket, amelyről évente jelentést készítenek
Antisemitism World Wide cím? kiadványukban. Rafael Vagóval Grüll Tibor készített
interjút Tel Avivban.

– Hogyan értékelte az izraeli közvélemény a Magyarországon lezajlott
jobboldali hatalomváltást?

– Kellemetlen meglepetést okozott. Az izraeli közönség nagy része, aki követi
a Kelet-Európában zajló eseményeket, meg volt győződve arról, hogy itt nem lesz
már Szlovákiához, Romániához, vagy Horvátországhoz hasonló nacionalista
előretörés. De mi úgy látjuk, hogy demokratikus országról lévén szó,
Magyarországon nem rendszerváltás, csak kormányváltás történt, amelyben, sajnos, a
szélsőjobboldal is parlamenti tényezővé tudott válni.

– Mint történész szakember, miben látja ennek az előretörésnek fő
mozgatórugóit?

– Azok a rétegek, amelyek gazdaságilag, szociológiailag a rendszerváltás
veszteseinek mondhatók, minden posztkommunista országban erőteljesen húzódnak a
szélsőjobb felé. Ráadásul nem igazán találják helyüket a posztmodern
globalizálódó világban sem, ezért menekülnek a nacionalista ideológiákba.

– Ez eddig érthető is, de törvényszer? az, hogy a nacionalizmusok, és nem csak
házunk táján, rendszerint antiszemita, faji jellegűek?

– Ez illogikus. Én évek óta olvasom rendszeresen a Magyar Fórumot. Ebben is
látszik, hogy a tradicionális vallási, politikai, gazdasági antiszemitizmus, amelynek
gyökerei kétezer évre nyúlnak vissza, összefonódva a modern világ problémáival ma
is egyfajta világmagyarázattal szolgál a szélsőjobboldalnak. Szerencsére ma már a
lakosságnak nem túlságosan nagy rétege vevő erre a túl irracionális ideológiára,
de még ez az 5-10 százalék is relatíve sok. Véleményem szerint a múlttal való
szembenézés, a múlt negatívumainak őszinte és objektív feltárása és
megismertetése sokat segíthetne abban, hogy ezek az ideológiák visszaszoruljanak.

– Kinek a felelőssége az, hogy ez a szembenézés a mai napig nem történt meg?

– Kormányoké, egyházaké, tudósoké, tanároké – de itt ne feledkezzünk el
arról, hogy a volt kommunista országokban generációk nőttek fel anélkül, hogy
szembenéztek volna valóságos történelmükkel. Köztudott, hogy a szovjet típusú
rendszerekben az antiszemitizmust tabutémaként kezelték. Sajnos a lista hosszú, és
nehéz eldönteni, hogy kinek volt vagy van ebben nagyobb felelőssége.

– Hol kellene elkezdeni a szembenézést?

– Talán már az óvodában, de a családokban is. Akik valamelyik egyházhoz
tartoznak, azoknak az egyházakban. De a világi iskolákban is, sőt a tudományos
intézeteknek is fel kellene vállalniuk ezt a kérdést. Sokkal több dialógus kellene.
Valódi dialógusokra gondolok, ahol kényes kérdéseket kéne őszintén megbeszélni.
Nagyobb nyíltsággal kellene beszélni ezekről a témákról, és együtt megtalálni
azt a módot, hogyan lépjünk át a XXI. századba.

– Térjünk vissza a politikára. Hogyan értékelhető Magyarország szerepe az
1998-as választások után kelet-európai összefüggésekben?

– A probléma az, hogy Magyarország most belekerült egy kellemetlen "klubba",
ahol eddig nem volt bent. 1994 óta Magyarország egy olyan klubnak volt a tagja, amelyben
nem voltak szélsőséges megnyilvánulások. A Csurka-jelenség azonban ott van
Romániában, Szlovákiában és Csehországban is. Ami érdekes, hogy ezek a
szélsőséges pártok ugyan a MIÉP-hez hasonló antiszemita propagandát folytatnak, de
éppen annyira magyarellenesek is. A román nacionalista sajtóban például a zsidó és
a magyar mint nemzetidegen elem, mindig egymás mellett szerepel, de a szlovák sajtóban
is. A kilencvenes években bizonyos erdélyi magyar értelmiségiek ezért úgy
nyilatkoztak, hogy ők "Románia zsidósága".

– Lát-e valami biztató fejleményt ennek ellenére Magyarországon?

– Igen, például érdekes megfigyelni, hogy a román, a szlovák és a horvát
szélsőjobb határozott nosztalgiával tekint a II. világháborús fasiszta vezérekre,
Antonescura, Tiszóra és Ante Pavelicsre. Azért a MIÉP nem azonosította magát eddig a
Szálasi-féle irányvonallal. Magyarországon ezt a hungarista körök képviselik, akik
azért Csurkáéktól még inkább jobbra találhatók.

– Várható-e a magyarországi jobbra tolódás következtében az ottani zsidóság
nagyobb mérv? kivándorlása?

– Lehet, hogy megnő a száma azoknak, akik Izraelben akarnak letelepedni, de én
nem hiszem, hogy hirtelen ezrek választanák az elköltözést. Bár én szeretem a
hazámat, és kívánom, hogy minél több zsidó éljen ezen a földön, azt viszont nem
kívánom, hogy a magyar nép helyzete olyan rossz legyen, hogy emiatt több ezer zsidó
hagyja ott Magyarországot.

– Köszönöm az interjút.

Olvasson tovább: