Kereső toggle

Mindenki másképp ünnepel

Húsvéti panoráma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Húsvéti mise Rómában, a Szent Péter Bazilika előtt size="2">Fotó: MTI

A farsangi eszem-iszomnak a nagyböjt vet véget. Megesik
azért, hogy szigorúságán enyhítenek a közbeeső
vasárnapok. A böjtöt követi a nagyhét: virágvasárnappal
kezdődik, ami voltaképpen a pálmaágakra utal, melyeket Jézus
lábai elé szórtak, amikor bevonult Jeruzsálembe. A
következő jeles napok a nagycsütörtök, nagypéntek,
nagyszombat, amelyekhez sajátos liturgia fűződik. Ezalatt
minden egyéb szertartás tilos, a házasulandók is kénytelenek
várni. Van, aki önként vállalt keresztre feszítéssel
próbál még inkább azonosulni Krisztus szenvedéseivel. Persze
nem Magyarországon, hazánkban inkább békésen festegetik a
tojásokat és várják a locsolókat. Azok, akik eddig azt
hitték, hogy ez máshol is így van, meg fognak lepődni a
következő körképen.



Szent eledel



Lengyelországban a nagyböjt az elemózsiás kosarak
megszentelésével ér véget. Nagyszombaton szokványos az
utcán fehér kendővel letakart kosarakat cipelő emberek
látványa: viszik a templomba a húsvéti ételeket, hogy a pap
megszentelje. A kosarakban rendszerint festett tojások, sonka, a
hozzá tartozó torma és só, azonkívül kuglóf és az
áldozat jelképe, a cukorból készített bárány található.
A kosárban mindennek szimbolikus jelentése van. Bár nem mindig
egyszer? követni az összefüggések fonalát, értelmezésük
szerint a piros tojás a feltámadt Krisztust jelképezi, a
kenyér és a só jókívánságot jelent, a különleges fajta
kolbász pedig elegendő ételt és tavaszi termékenységet
szimbolizál. A kosár marcipánt és túrótortát is rejteget.
Az ünnepi szentmise után családi körben fogyasztják el a
kosár tartalmát, a gazdagon díszített ünnepi teríték
közepén a cukorból készített bárány áll.

A "cukros bárány", vagyis a bárány formájú torta
Németországban is terítékre kerül vasárnap, csakhogy itt
ebédre. Dániában nem cukorból készül a bárány, hanem
valódi bárányból sütik, mellé "elefántsört" isznak.
Bármilyen távol esik is innen Málta szigete, a szokások ide
is elértek: a figolla nev? édes sütemény ilyenkor bárány,
kosár vagy hal formát kap. A gyerekeknek egyébként mindegy.
Az olaszok a hagyományos panettonét húsvétkor galamb
formájúra készítik. A svédek, úgy látszik, kevésbé
édesszájúak (vagy önmegtartóztatóbbak?), ők tojást
tojással esznek az ünnepek alatt. A finnek egy hagyományos
népi eledelt emeltek húsvéti rangra: a huszadik század
húsvéti eledele a mämmi, egy vízből és rozsmalátából
készített sötétbarna kása. Manapság tejszínnel és
cukorral édesítik, és hogy még finnebb legyen, nyírfakéreg
kosárkákban kerül a boltok polcaira, már a karácsonyi
ünnepeket követően. A britek a szokásos toast helyett
nagypénteken édes, meleg molnárkát pirítanak, és vajat
kennek rá, a csokitojásokat elteszik vasárnapra.



Máglyarakás



A németek fogékonysága a kellemes és a hasznos
összekötésére húsvétkor is megnyilvánul. Míg máshol
esetleg gondot okoz, hogyan szabaduljanak meg a karácsonyi
fenyőfáktól, a németek egyszerre gyarapítják a kultúrát
és tesznek eleget a környezetvédelmi szempontoknak: a
vasárnapi misét követően hatalmas máglyákon égetik el a
húsvétig őrzött Tannenbaumokat.

Svédországban egyenesen azon versenyeznek, ki tud nagyobb
tüzet gyújtani. Gyakori a húsvéti tűzijáték is, a
"boszorkányok elijesztésére". A finnek is ezért
gyújtanak tüzet. Az északi vasorrúak nagypéntek és húsvét
vasárnap között repkednek. A finn és a svéd falvakban és
külvárosokban ma is gyakran látni kormos arcú, boszorkánynak
öltözött gyerekeket, amint seprűvel a kezükben koldulják
végig a házakat. Az óvodák, iskolák és a média a
nyolcvanas évek óta aktívan támogatja ennek a népszokásnak
a terjesztését, bár eleinte nem talált egyértelműen
pozitív fogadtatásra. A svéd "boszorkányok" gyakran
hagynak húsvéti levelet, vagyis díszes kártyát a
postaládában vagy a küszöb alá csúsztatva, titokban tartva
a küldő kilétét.



Szabad-e locsolni?

A szokások szerint igen. Van, ahol kölnivel, van, ahol
vödörrel – de van, ahol egyenesen "kiverik" a lányokból
az ajándékot. Lengyelországban a "mindenki mindenkit" elve
uralkodik, tehát egységesen vizes lengyelek ünnepelnek.
Magyarországon a Krasznaja Moszkva átható illatát lassan
felváltja a Chanel és a Givenchy, cserébe piros tojás vagy
egy kupica itóka jár. Az ifjú tőkések azért pénzt is
elfogadnak – a csokoládé mellé. Az olaszok ebben is
gálánsabbak: az ajándék itt a lányos házhoz érkezik, és
még piros tojást sem kérnek cserébe. A csokitojás itt csak
"csomagolás", amelybe az apróbb ékszert vagy órát rejti
a férfiember. Az ilyenkor szokásos tombolákon az éttermekben,
presszókban kiállított kétméteres csokitojásokat is meg
lehet nyerni – ezek persze nem rejtenek több kiló aranyat.

A hagyományőrző finnek virágvasárnap víz helyett
"virpovitsá"-val, azaz fűzfaágakkal keresik fel egymást.
Gyengéden megütögetik barátaikat és rokonaikat, majd jó
szerencsét kívánnak. Egy hét elmúltával viszonozzák a
jókívánságokat, általában egy tojással, édességgel vagy
egy pénzérmével. Svédországban a csapások kizárólag a
lányokat illették: nagypénteken a fiúk nyírfaágakkal
felszerelkezve, csoportosan látogatták végig a lányos
házakat, és addig csapdosták a lányokat, míg inni nem kaptak
valamit. Ez a valami persze rendszerint nem víz volt... Mára
talán civilizáltabban fejezik ki érdeklődésüket a gyengébb
nem iránt.



Húsvéti keresztelő



A Jeruzsálembe látogató zarándokok szó szerint követhetik
Jézus példáját: végigmehetnek azon az úton, vállukon akár
kereszttel is, melyen Jézust vitték a Golgotára. A Via
Dolorosa még Jeruzsálemben sem egyirányú. A katolikusok a
Szent Sír templom felé tartanak, míg a protestánsok a Kerti
Sír felé menetelnek – legalábbis mióta a múlt században
egy angol kutató ott azonosította a sírhelyet.



A Fülöp-szigeteken néhány percet keresztre szegezve
töltött egy fiatalember, hogy így emlékezzen Jézus Krisztus
golgotai szenvedésére

A Fülöp-szigeteken a legbuzgóbb hívek a kereszt
cipelésével sem elégednek meg. San Pedro Cutudban minden
évben keresztre feszítenek néhány önként vállalkozót, aki
a maga testén is meg szeretné tapasztalni Krisztus
szenvedéseit. A látványos – és nem kevéssé véres –
eseményeket élénk érdeklődés kíséri. A szenvedésre
vágyókat római centurióknak öltözött segédek szögezik
fel a keresztre tizenkét centiméteres szögekkel. Sokan évente
felszegeztetik magukat a fára. Azokat, akik netán higiéniai
kifogásokkal élnének, sietünk megnyugtatni: a szögek nemcsak
hogy rozsdamentes acélból készülnek, de az AIDS és egyéb
fertőzések elkerülése végett gondosan sterilizálják őket.

A Fülöp-szigeteken is szokás a bűnbánók nagypénteki
felvonulása. A vezeklők több mérföldet menetelnek, és
közben kötelekkel és fadarabokkal verik a hátukat. Vérük
sokszor a bámészkodó tömeg közé fröccsen. Az esemény
megfelelően véres voltához a közönség soraiból is
hozzájárulnak, üvegcserepekkel időről időre újabb sebeket
ejtenek a vezeklők testén. A Vöröskereszt tavaly arra kérte
a Fülöp-szigeteki katolikusokat, hogy önostorozás helyett
inkább adjanak vért.

Chilében még nem hangzott el ez a felszólítás, pedig ott is
látványosságnak számítanak az önkéntes
keresztrefeszülők, akiket teherautón hordoznak körbe. Az
őket kísérő tömeg egyházi énekeket dalol. Hasonló módon
"ünnepelnek" Mexikóban is. Sok közösségben
végigjátsszák a passiót: az elárultatást, az ítéletet, a
keresztutat, a keresztre feszítést és a feltámadást. Van,
ahol a játék komolyra fordul: önostorozás és valódi
keresztre feszítés is követheti.



Farsang után jelmezbál



Mexikóban a gazdagon elkészített díszletek és jelmezek
segítségével folyó színjátékokat sokszor komoly
előkészületek előzik meg, amelyek akár egész éven át
tarthatnak. A jelmez máshol is szerepet játszik: Máltán
csuklyás vezeklők hordozzák a nemritkán életnagyságú
szobrokat, mögöttük jelmezbe öltözött férfiak és nők
bibliai jeleneteket elevenítenek meg. Guatemalában a
legnevezetesebb nagyheti felvonulás nagypénteken kora reggel
indul. A felvonuló tömeg elején lila reverendába és fehér
fejkendőbe öltöztetett férfiak és fiúk mennek, a
bámészkodók türelmesen követik őket. Még érdekesebb
látványt nyújtanak a maja divatot követő festett szőnyegek,
amelyeket a kálvária bizonyos állomásainál egymásnak
adogatnak a felvonulók. Tíz napon át ünnepelnek. A
szarvastáncot a maják függetlenné válásuk napján szokták
előadni, ezen kívül csak a húsvét megfelelően ünnepélyes
alkalom erre a táncra. Ezen mindenki részt vesz. A
kiválasztott, jelmezbe öltöztetett résztvevők marimba-szóra
(ez egy xylofonszer? ütőshangszer) táncolnak. Mindannyiuknak
külön szerepe van. A táncot az öregember és felesége kezdi
el, ezután száll be a táncba a kutya, a nyolc kapitány, a
nyolc spanyol, a két szarvas és a két kismajom. A majmok
tisztelegnek a többi táncos előtt, elkezdenek körbetáncolni
és pénzt kéregetnek, közben pedig bőven fogy a guaro
(cukornádból készült alkoholos ital).



Csend a lelke mindennek



Ha Chilében járva ránk szólnak hangos nevetgélés vagy
ajtócsapkodás miatt, akkor biztosak lehetünk benne, hogy
húsvétkor érkeztünk. Chile háromnapos gyásszal ünnepli
Krisztus feltámadását. A szomszédok is segítenek egymásnak
a csend-rend megtartásában, szólnak, ha túl hangosan szól a
rádió, vagy ha valaki magáról elfeledkezve kalapáccsal
kezdene kopácsolni. Az evésben is visszafogottabbak, mint
egyebütt: péntektől vasárnapig tart a böjt, a hétfő pedig
már munkanap.

Csend borul Franciaországra is, mivel péntekre virradóan a
harangok Rómába repülnek. Távollétükben a ministráns-fiúk
kereplőkkel jelzik a mise kezdetét. Szerencsére ez az
áldatlan állapot csak vasárnapig tart, amikor is a harangok
hazarepülnek Rómából. A madárlátta harangok örömükben
szétszórják ajándékaikat a kertekben, a gyerekek nagy
örömére.

A skandináv csenden már enyhítettek: Svédországban a mozik
egy ideje kinyitnak nagypénteken is. Krakkóban, a "lengyel
Rómában" vasárnap reggel az ország legnagyobb harangja, a
Zsigmond harang jelzi Krisztus feltámadását. Ez a harang
egyébként csak a legnagyobb egyházi és állami ünnepeken
szólal meg. Varsóban ágyúlövéssel jelzik az ünnep
kezdetét.



Tojásgörgetés

A tojás örök szimbólum. A Fehér Házban 1878 óta dívik
a tojásgörgető játék, de máshol is megtalálható szokás a
tojások összeütögetése. Ha nem törik össze a játék
folyamán, az szerencsét jelent – a babonások szerint. A
Fehér Ház kertjében idén húsvét hétfőn is megrendezik az
amerikai gyerekek és szülők körében népszerű
tojásgörgetést és tojásvadászatot. Bár ma már interaktív
játékokkal és forgószínpadokkal szórakoztatják a kicsiket,
a nap fénypontja még mindig az, amikor a főtt tojásokat kell
végiggörgetni a Fehér Ház pázsitján. Az 1800-as évek eleje
óta élő mulatságot eleinte a Capitoliumnál rendezték, de
néhány képviselő beleunt a tojáshéjakon való
csúszkálásba, és az apróságoknak el kellett hagyniuk a
területet. Rutherford elnök megsajnálta a síró gyerekeket,
így 1878 óta a Fehér Ház kertje ad helyet az eseménynek. Az
ingyenjegyekért idén is nagy sorbanállás várható, hiszen a
gyermekek nagy becsben tartják a kertben elrejtett fatojásokat,
melyeket híres sportolók, űrhajósok, zenészek és
színészek dedikálnak. A legértékesebb kincsnek a mindenkori
elnök és a First Lady által dedikált tojás számít.



Leáldozik a nyuszi napja?



Képzeljünk el egy húsvéti csokifigurát, amelynek teste
leginkább a patkányéhoz, lábai a csirkééhez, fülei pedig a
nyúléhoz hasonlítanak. Hát igen, ma már a húsvéti nyuszi
sem a régi. Legalábbis Ausztráliában. Hihetetlen, de úgy
tűnik, az ausztrálok inkább kedvelik ezt az idétlen külsej?
teremtményt, az erszényes nyulat, amely egyszerre hasonlít
patkányra, csirkére, kengurura, oposszumra és házinyúlra.

A nyuszi elleni kampány oka, hogy az Ausztráliában
elképzelhetetlen mértékben elszaporodott nyulak a szakértők
szerint komoly károkat okoznak. Egyesek szerint az is
lehetséges, hogy jövőre már egyenesen a tojás válik a
vadászok célpontjává. A környezetvédelemre fogékony
szülők máris váltottak: csokinyuszi helyett az új kedvenc
figurájával ajándékozzák meg gyermekeiket húsvétkor. Bár
a "bilby" környezetvédő pártolói igen lelkesek, nem
biztos, hogy a gyerekek is úgy ráharapnak majd az új
csokikedvencre, mint nyuszi a salátalevélre.

Olvasson tovább: