Kereső toggle

Önkéntes Szibéria

Lebegy nem adja fel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az orosz nagypolitikában egykor központi szerepet játszó
Alekszander Lebegy ismét politikai babérokra vágyik: a távoli
és fagyos Szibériában próbálja kiépíteni új karrierje
első állomását. A kaukázusi származású politikus
portréját a Newsweek cím? amerikai magazin ismertette.



Alekszander Lebegy. Orosz elnök akar lenni size="2">Fotó: MTI

Lebegy 1996-ban eddigi politikai karrierje fénypontján így
foglalta össze cselekvési programját: "Fogalmam sincs ugyan
a gazdaságról, de ha rend és fegyelem lesz, akkor a
szakértők majd megtalálják a megfelelő megoldásokat."

A most 48 éves Lebegy, akit másfél évvel ezelőtti bukása
óta elkerül a sajtó figyelme, igencsak rosszul érzi magát a
politikai száműzetésben. A tábornok 1996-ban meglepően jól
szerepelt a nyár közepén megtartott orosz
elnökválasztásokon, harmadikként végezve Borisz Jelcin és a
kommunista Zjuganov mögött. Az első fordulóban megszerzett
14,5 százalékos eredménye, amely 10 millió szavazatot
jelentett, sokakat meglepett. Lebegy a második forduló előtt
visszalépett Borisz Jelcin javára. Az elnök, aki magabiztos
győzelmét elsősorban a tábornok támogatásának
köszönheti, magas kormányzati posztot biztosított számára.

A Kremlben azonban a szerencse mindig is forgandó volt: Lebegy
októberre már sehol sem volt, engedetlensége miatt Jelcin
menesztette. Azóta – az iránta bizalmatlan moszkvai
médiának köszönhetően – a figyelem elterelődött róla. A
száműzetést – amely azonban már régóta nem a Gulágot
jelenti Oroszországban – megunva, Lebegy most felvállalja nem
túl nagy múltú politikai karrierje eddigi legnagyobb
kockázatát: önként Szibériába készül. Az elmúlt héten
bejelentette, hogy versenybe száll a kormányzói posztért
Krasznojarszkban, amely az egyik legnagyobb és potenciálisan
leggazdagabb – ám kiaknázatlan – régiója Oroszországnak.
Gazdag olaj-, nikkel- és faanyagtartalékai ellenére
Oroszország más területeihez hasonlóan Krasznojarszk
korrupcióval fertőzött, szegény körzet, a széteséshez
közel álló iparral. "Minden olyan probléma megtalálható
itt, amelytől Oroszország szenved" – mondja Lebegy, aki itt
szeretné megszerezni azt a bizalmat, amely majd 2000-ben
hozzásegítheti az elnökké választáshoz.

Ehhez először az áprilisi kormányzóválasztást kell
megnyernie, melynek során a Kreml támogatását élvező
jelenlegi kormányzóval, Valerij Zubovval fog megmérkőzni. A
tősgyökeres szibériainak számító Zubov a legutóbbi
választást 70 százalékos többséggel nyerte meg, míg a
Rosztov megyei Novocserkaszk városában született, ma
Moszkvában élő Lebegy tulajdonképpen idegenként indul a
körzetben. "Ha veszít, az a politikai karrierje végét is
jelenti" – állítja Szergej Markov, a moszkvai Politikai
Tanácsadó Központ vezetője.

Lebegy tisztában van a kockázattal, ám nem hiszi, hogy
veszíteni fog. Önbizalmát közvélemény-kutatási adatok
támasztják alá: már indulási szándékának hivatalos
bejelentése előtt népszerűbbnek bizonyult Zubovnál. Annak
ellenére, hogy leváltása óta a média észrevehetően
hanyagolja, az országos népszerűségi listán is előkelő
helyet foglal el. Támogatottsága a stabilnak mondható 10
százalékos érték körül mozog, és soha nem kerül hátrább
a lista harmadik helyénél, ahol csak Borisz Nyemcov első
miniszterelnök-helyettes és Gennagyij Zjuganov kommunista
pártvezető előzi meg.

Elemzők szerint Lebegy sikerének titka "nyers politikai
tehetségében" rejlik, amely már az 1996-os
elnökválasztáskor döntő szerepet juttatott neki, és amely
mára vitathatatlanul sokat finomodott. Ennek ellenére a
nyilvánosságot sokáig nélkülözni kényszerült politikus
médiabeli visszatérése nem sikerült a legszerencsésebben. Az
Argumenti i fakti cím? lap szerint tévészereplése
egyáltalán nem volt meggyőző, és komoly kétségeket hagyott
afelől, hogy a 2000. évi elnökválasztással kapcsolatos
terveit hogyan kívánja összeegyeztetni jelenlegi kormányzói
ambícióival. Bár a hiba jelentéktelennek tűnhet, "az orosz
média bármikor képes Lebegy szavait olyan összefüggésben
idézni, hogy azzal bizonyítsa a tábornok
következetlenségét" – írja az orosz lap.

Rövid, de viharos Kreml-beli szereplése nem árthat sokat
Lebegy pályafutásának. A volt ejtőernyős parancsnokot Jelcin
nevezte ki nemzetbiztonsági tanácsadónak 1996-ban,
választási egyezségük eredményeként. Sokak meglepetésére
Lebegy helytállt a neki juttatott feladatban. Bár ellenlábasai
szerint csak kapitulációval felérő engedmények árán,
mégis sikerült véget vetnie a csecsen háborúnak, amelyet
"dilettánsok által elkövetett megszégyenítő kudarcnak"
tartott. A tábornok más területeken sem bizonyult
határozatlannak: alig néhány nappal hivatalba lépése után a
demokratikus választások megakadályozására szőtt
összeesküvést leplezett le. A moszkvai tisztogatások során
olyan személyek felelősségre vonására került sor, akik
régóta szálkának számítottak a tábornok szemében.
Menesztették többek között a csecsen háború felelősét,
Pavel Gracsov hadügyminisztert, és a háború fő
támogatóját, Alekszander Korzsakov tábornokot, Jelcin elnök
politikai tanácsadóját és testőrét.

A mostani kormányzóválasztáson Lebegy a "józan ész"
talaján kíván politizálni. Tervei szerint az adózás és a
földhasználat terén tett ösztönző intézkedésekkel
vonzaná mind a külföldi, mind a belföldi
tőkebefektetéseket, és (közelebbről meg nem nevezett
eszközökkel) harcot kíván indítani a korrupció ellen.
Szintén szükségesnek tartja az orosz adórendszer
megreformálását, amely jelenlegi formájában "szinte
mindenkit tisztességtelenségre késztet".

Akármennyire igazak is gazdasági meglátásai, Lebegy könnyen
áldozatul eshet terveinek. A körzetek ma pénzügyileg
nagymértékben Moszkvától függnek. Ebben a helyzetben Lebegy
szembekerülhet lehetséges riválisával, Viktor Csernomirgyin
miniszterelnökkel, aki jelentős szerepet játszik a megyéknek
juttatott pénzek elosztásában. Ugyanakkor krasznojarszki
kormányzóként Lebegy beleszólást nyerne az elosztásba,
mivel a kormányzók hivatalból tagjai a duma felsőházának.
Ez folyamatos jelenlétet biztosítana számára az orosz
fővárosban, ami kedvezően befolyásolhatná elnökválasztási
esélyeit.

A posztkommunista Oroszországban sokba kerül a politizálás. A
Borisz Jelcin 1996-os kampányát támogató befolyásos moszkvai
üzletemberek többsége ellenségesen tekint Lebegyre. Van, aki
antiszemitának tartja, mások nacionalizmusa miatt aggódnak,
amellyel a gazdag üzletembereket bűnbakként tüntetheti majd
fel kampánya során, arra hivatkozva, hogy amikor az "egész
nemzet nehéz időket él, az ő profitjuk illegális". Kevés
üzletember van jelen pillanatban, aki hajlandónak mutatkozik
Lebegy támogatására. Ezek közé tartozik a milliárdos Borisz
Berezovszkij, aki már 1996-ban is jó kapcsolatokat ápolt
Lebeggyel. A moszkvai "bizniszment" máris aggodalommal
töltötte el az a lehetőség, hogy Lebegy krasznojarszki
kampánya nélküle folyhat le. Egyes hírek szerint
képviselője már fel is kereste a kormányzójelölt jobbkezét
a támogatás ügyében. Az nem valószínű, hogy Lebegy
elutasítja a felajánlott segítséget, ám biztosan nem kíván
egyedül Berezovszkij pénzére támaszkodni a kampány során.
Lebegy fivére, a Krasznojarszkkal szomszédos Hakaszija körzet
kormányzója helyi pénzforrások felkutatásában nyújthat
hatékony segítséget. Bár a komoly támogatásra képes
Oneximbank már elkötelezte magát a választáson szintén
induló Zubov mellett, nehezen képzelhető el, hogy ne
biztosítsa be magát Lebegy oldalán is, annál is inkább, mert
Lebegy esélyesnek számít a két év múlva sorra kerülő
elnökválasztáson, ami nem mondható el Zubovról.

Lebegy mondta...

A háborúról: "Én, aki egy negyedszázadot
szolgáltam le a hadseregben, gyakran megkérdezem magamtól:
érdemes-e halomra ölni az embereket, nyomorékká és árvává
tenni őket, lerombolni az előző generációk kemény
munkájának eredményeit csak azért, hogy végül leüljünk,
és aláírjunk egy egyezményt? Egyszerűen átugorhatnánk a
civilizálatlan részt. Legerősebb fegyverünk a józan ész."

A csecsen megállapodásról: "Úgy hiszem, több
tízezer potenciális szavazó életét mentettem meg."

A szovjet gazdaságról: "Először mindenkinek
csatlakoznia kellett a kollektív gazdaságokhoz. Aztán
mindenkinek ki kellett lépnie a kollektív gazdaságokból. Az
eredmény: ma nincsenek földművelők, és nincsenek kollektív
gazdaságok sem."

Az orosz birodalomról: "Egy dinoszaurusz
hatékonyságával rendelkezünk: mire egy jel elindul a kicsiny
fejtől a hatalmas testen át a farok felé, a farkot már
levágta és megette egy másik dinoszaurusz. Visszajelzésre
pedig nincs is rendszerünk."

Az orosz munkamorálról: "Egy japán munkást
megkérdeznek: hogyan dolgozik? A japán azt válaszolja: négy
órát magamnak dolgozom, két órát a főnökömnek, és két
órát Japánnak. Felteszik ugyanezt a kérdést egy orosz
munkásnak is, aki azt válaszolja: négy órát magamnak
dolgozom, főnökünk nincs, Japánnak pedig miért dolgozzak?"

A lelkéről: "Katonának születtem." "Nem
politikusnak?" "Manapság a kettő ugyanaz."

Olvasson tovább: