Kereső toggle

Perdöntő sors

Beavatkozás?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása



Szülőszoba. Mindenre felkészültek
Fotó:
MTI

Közel öt évvel a magzati élet védelméről szóló
törvény elfogadása után ismét fellángolt a vita az
abortuszról. A sajtóközleményekben szinte minden más
belpolitikai eseményt háttérbe szorító történet március
20-án robbant be a köztudatba: a Bajai Városi Bíróság soron
kívül tárgyalta egy 13 éves megrontott kislány ügyét.
Molnár Éva bíró az órákon át tartó tárgyalás végén
kihirdette: a bíróság hatálytalanította a leány abortuszra
irányuló jognyilatkozatát. A bíróság úgy ítélte meg,
hogy a méhmagzat élethez való joga erősebb, mint a leendő
anya önrendelkezési joga.

A bíróság döntésének előzménye, hogy a 13 éves
dávodi P. Katalin megismerkedett egy 24 éves férfival, akivel
néhány találkozást követően nemi kapcsolatot létesített.
A kapcsolat következményeként terhessé lett kislány
ügyéről a katolikus paptól értesült az Alfa Szövetség
elnevezés? magzatvédő szervezet, amelynek egyik tagja
százezer forintot helyezett letétbe a magzat javára. A civil
szervezet erre a letétre hivatkozva kérte a gyámhatóságtól
eseti gondnok kirendelését a magzat érdekében. Boós Tibor, a
kirendelt ügygondnok fordult azután a bírósághoz, és
kérte, hogy a bíróság hatálytalanítsa a kiskorú anya
abortuszra irányuló jognyilatkozatát.

Azt követően, hogy a bíróság helyt adott a magzat nevében a
"tervezett csecsemőgyilkosság" vádjával keresetet
benyújtó felperes kérelmének, és a magzati élet védelmére
kelt, Magyarországon eddig nem látott hevesség? abortuszcsata
indult, ami a magzatvédők totális vereségével zárult.
Hiába próbálta az Alfa Szövetség és Gyulai Endre, a
Szeged–Csanád-i Egyházmegye megyéspüspöke a felelősséget
a sajtóra hárítani azért, mert az ügy nyilvánosság elé
citálásával a kislányra óriási nyomás nehezedett, az
abortusz mellett felvonultak szocialista és szabaddemokrata
miniszterek, liberális értelmiségiek, és szinte a teljes
média. A közvélemény előtt a magzatvédők fanatikus,
bigott, más dolgába avatkozó embereknek tűntek, akik
visszaélve egy szerencsétlen kislány helyzetével, a
jogszabályokat kijátszva akartak jogi kényszerrel rávenni egy
gyermeket magzata megszülésére..

Az Alfa Szövetség fellépése ártott a magzatvédők
ügyének, ugyanúgy, ahogyan az évtizedek óta folyó amerikai
abortuszvitában árt az "életpárti" álláspontnak minden
olyan szélsőséges, fanatikus akció, amelyek során orvosokat
gyilkolnak meg, abortuszklinikák ellen követnek el robbantásos
merényleteket, amelyek eredményeként fiatal lányok vagy
asszonyok halnak meg vagy válnak nyomorékká életük végéig.
(Nem szólnak persze a krónikák azokról a nőkről, akik
éppen az abortusz – bármilyen magas szakmai színvonalon és
körültekintéssel végezzék is azt el – utóhatása
következtében fellépő szövődmények miatt egy életre
meddővé válnak, vagy daganatos megbetegedés miatt idő előtt
meghalnak.)

A magzati életet értékes emberi életnek tartó, ezért őt
megvédeni szándékozó "életpártiaknak" hazánkban
számolniuk kell azzal a környezettel, amelyben a magzati élet
érdekében fel kívánnak lépni. Tisztában kell lenniük
azzal, hogy Magyarországon kisebbségben vannak azok, akik úgy
érzik: tudományosan nem igazolható az a feltevés, hogy a
magzati lét jogi szempontból minőségileg különbözik a
születés utáni léttől. Az életpárti gondolkodás abból a
meggyőződésből táplálkozik, hogy ha a magzat megfogant,
akkor kilenc hónap múlva meg fog születni, és ezért élete
ugyanolyan értékes, mint a már megszületett gyermek élete.
Ezt a felfogást alapvetően – bár nem kizárólagosan – a
Bibliából vezetik le, hisznek abban, hogy az élet Isten
ajándéka, amit embernek nincs joga elvenni. Tagadják azt a
célszerűségi érvelést, amely a család anyagi
körülményeire tekintettel elvetethetőnek ítéli a magzatot,
hiszen innen csak egy lépés a magzati élethez hasonlóan
kiszolgáltatott helyzetben lévő idősek és betegek életének
kioltása (amely logika egyenesen vezetett a hitleri
Németországban a "fölösleges" emberek önkényes
sterilizálásához, illetve meggyilkolásához).

Negyven év ateista, materialista neveltetése után nem volt
véletlen, hogy a kereszténydemokrata Surján László és a
magát kereszténynek tartó Pusztai Erzsébet (akkor MDF-es
politikai államtitkár, ma az MDNP alelnöke) olyan
abortusztörvényt nyújtott be az előző parlamentnek, amely
csak címében szól – egyesek szerint meglehetősen
képmutató módon – a magzati élet védelméről. Az sem
véletlen, hogy a magukat keresztény-nemzeti pártoknak nevező
politikai tömörülések – a teljesen jelentéktelen Kelet
Népe Párt kivételével – mélyen hallgatnak a most kialakult
vitában. A vita keretei olyanok, hogy nagyon nehéz súlyos
népszerűségvesztés nélkül érdemi életpárti álláspontot
kifejteni.

Közállapotainkra jellemző, hogy miközben a bíróság
magzatpárti döntése hatalmas felháborodást váltott ki
("tönkretett egy családot" – hangoztatták, de nem
szóltak a mérleg másik serpenyőjéről, hogy eközben véd
egy életet), e felháborodás arra ösztönözte a
politikusokat, hogy politikai hasznot húzzanak belőle.
Mindeközben a 13 éves gyermeket megrontó férfi tettéről
csak úgy mellékesen jegyzik meg, hogy az bűncselekmény, és
eljárás folyik ellene. Sőt, ha hinni lehet a megrontónak, aki
az egyik napilapnak nyilatkozott, a rendőrségen azt mondták
neki, hogy "viszonylag könnyen megúszhatja az ügyet".
Talán ez bátorította fel a férfit, hogy az egyik napilaptól
százezer forintot kérjen azért, hogy elmondja a történet
szaftos részleteit. (Csak örülni lehet annak, hogy az
egyébként nem túl finnyás újságnak ez már sok volt, ezért
az ajánlatot visszautasította.)

Aki az amerikai magzatvédő mozgalom nagyságán és sikerein
felbuzdulva Magyarországon magzatvédelemmel akar foglalkozni,
szembesülni kényszerül azzal, hogy az USA vallási térképe
lényegesen eltér hazánkétól. Észak-Amerika látványos
elvilágiasodása ellenére máig is erős befolyása van az
olyan Bibliában hívő protestáns közösségeknek –
különösen az ország déli részén –, akik gyermekeik
számára vonzó családmodellt nyújtva, mélyen megélt hittel
élik életüket, és képesek felmutatni a világ által
nyújtott élvezetekkel szemben is vonzó alternatívát. Ez
teszi sikeressé az Ígéret Megtartók (Promise Keepers)
mozgalmát és erőssé a bibliai erkölcsi elvekre épülő
politikai mozgalmakat. Ez teszi a "családi értékeket"
központi kampánytémává az amerikai választások során.

Ezzel szemben Kelet-Európában sem a materialista neveltetés,
sem a történelmi egyházak által felkínált modell nem nyújt
védelmet a fiatalok számára. Nemrég egy külvárosi
iskolában járva hallhattam, hogy az igazgató arról
panaszkodott: az iskolába jelentkező gyerekek papírjait
átnézve azt kellett tapasztalnia, hogy egyetlenegy normális
családból származó gyermek sincs a jelentkezők között.
(Normális család alatt ezt értem: egy férfi és egy nő,
felelős kapcsolatban, gyermekével, gyermekeivel együtt él.) A
diákok leggyakoribb családi háttere ezzel szemben: elvált,
illetve többszörösen elvált szülők, és gyermeküket
egyedül nevelő anyák. A 14-15 éves lányok már elszakadnak a
szüleiktől, rendszeres nemi életet élnek, élettársuk van,
abortuszokon esnek át, és többségük már kipróbálta a
kábítószert. Ennek a kiábrándult korosztálynak nincs ereje
ellenállni az önsorsrontó kísértéseknek. Különösen, ha
mind a divat, mind a telekommunikáció a szexuális sikeren
keresztül méri a sikert. Az ifjúságnak szóló műsorok a
televíziókban a szex, a szabadosság és a drog aktív
propagandáját fejtik ki.

Miközben a magzatpárti döntés közfelháborodást vált ki,
senki nem csodálkozik a diszkókban részegen tomboló fiatalok
tömegén, vagy az utak szélén felbukkanó tizenéves
prostituáltakon. Az utóbbi években legalábbis egyetlen
miniszter sem fordult olyan vehemenciával a nyilvánossághoz
ezen jelenségek lefékezése érdekében, mint amilyen
vehemenciával kiálltak a 13 éves P. Katalin abortusza mellett.

A rendszerváltás óta eltelt évek azt is bizonyítják, hogy a
történelmi egyházaknak nem sok esélyük van ennek a
helyzetnek a megfordítására, hiszen nem tudnak vonzó
alternatívát állítani a fiatalok elé. Főként a katolikus
egyház családmodellje nem vonzó, mivel szexuáletikája a
házaséletet csakis akkor tekinti jogos és szent
együttlétnek, ha a házasfelek célja a gyermeknemzés. Ez a
házasságfelfogás az egyháztagok többségének
életgyakorlatától is távol áll, mennyivel inkább a
szekularizált társadalom többségének felfogásától!
Sokaknak – egyházakon belül és kívül – már az is
szélsőséges álláspont, hogy a fogamzásgátlás minden
fajtája, a "vatikáni rulett" névre keresztelt
naptármódszer kivételével, eleve rossz. Ha pedig már a
családtervezés témájánál bedugták a fülüket az egyházi
szózatokra, természetes, hogy nem fogják meghallani az
abortuszt elvető nyilatkozatok érvelését sem, azt is
szélsőségnek tekintve. A mai tinédzserek, huszonévesek
számára az nyújtana alternatívát, ha a felelőtlen
partnerkapcsolatok, a szexuális kicsapongás és a válás
helyett jól működő, egészséges és sikeres házaspárokat,
házasságokat, vonzó családokat láthatnának maguk előtt.
Ezek a családok ösztönzően hatnának a családalapító korba
lépőkre, hogy megőrizzék házasságukat és születendő
gyermekeiket.

Olvasson tovább: