Kereső toggle

Enyhítsen fájdalmán!

Győzze le a gyulladást!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korunk nagy előnye, hogy nem kell feleslegesen szenvednünk a különböző fájdalmaktól, hiszen van rá megoldás. A vény nélkül is kapható fájdalomcsillapítók (angol nevükből: NSAID-ok) ezért is tartoznak a „legnépszerűbb” készítmények közé.

Ezek közé az úgynevezett nemszteroid gyulladásgátlók közé tartoznak a naproxen, az ibuprofen, a diclofenac hatóanyagú szerek, amelyek tabletta vagy krém formájában is kaphatók.

Az első NSAID tulajdonképpen az aszpirin volt, amelyet manapság legtöbbször véralvadásgátló hatása miatt írnak fel a pácienseknek. A későbbi NSAID-okat a kutatók az aszpirin hatásmechanizmusa alapján dolgozták ki.

Ezek a készítmények a fájdalomért és gyulladásért felelős prosztaglandinokat termelő úgynevezett COX-enzimeket gátolják. A prosztaglandinok termelődésének csökkenésével enyhül a fájdalom és a gyulladás, bár ez önmagában a kiváltó okot nem szünteti meg, csak a tüneteken könnyít.

Leggyakrabban hát-, derék-, váll-, fej- és izomfájdalmakra szedhetünk ilyen nem szteroid gyulladásgátlókat. Tanácsos inkább csak alkalmanként folyamodni hozzájuk, de előfordulhat, hogy valaki hosszabb ideig vagy rendszeresen kénytelen szedni ilyen szereket. Fontos tudni azonban, annak ellenére, hogy ezek vény nélkül kaphatók, és viszonylag gyors megoldást kínálnak a fájdalomra, hosszú távon kellemetlen mellékhatásokkal járhatnak. Ezek elkerülése vagy minimalizálása érdekében célszerű a lehető legrövidebb ideig és a legkisebb dózisban szedni ezeket a gyógyszereket.

Rövid távon azonban a legtöbb ember nem tapasztal mellékhatásokat, vagy csak minimális mértékben. Ilyenkor a gyógyszerszedés haszna messze felülmúlja a potenciális károkat. Hosszabb távon általában a sokízületi gyulladásban, oszteoartrózisben vagy krónikus hátfájdalomban szenvedőknek kell szedniük ezeket a készítményeket. Mivel sokszor olyan idősek szedik, akiknél már kialakult valamilyen egyéb betegség is, fontos tudni, hogy hosszú távú szedésük bizonyos embereknél növelheti az infarktus veszélyét, fokozhatja a fekélyképződést, és károsíthatja a vesefunkciókat, amelyeket sokszor nehéz diagnosztizálni. (A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.)

Olvasson tovább: