Kereső toggle

A politikus nem lehet laza

Interjú Görög Ibolya protokollszakértővel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A finiséhez közeledik a választási kampány, de vajon a közszereplők megfelelő stílusban kommunikálnak-e? Vagy alkalomhoz illően öltözködnek-e? És egyáltalán milyen stílusban akarják eladni magukat? Magyarország protokollnagyasszonya, a jó humorral, végtelen optimizmussal és különleges kisugárzással rendelkező Görög Ibolya válaszolt kérdéseinkre.

 

Régebben a magyar férfi politikusok közül sokan Medgyessy Pétert tartották a legjobban öltözött miniszterelnöknek, akit finom elegancia jellemzett. Ön szerint manapság a politikusaink megfelelően öltözködnek?

– Bármikor, ha erről a témáról kérdeznek, a legfontosabb elvet rögzítem: a közszereplőnek azért kell rendezetten, kissé konzervatívan kinéznie, mert ez vonja el legkevésbé a figyelmet a mondandójáról. Mihelyst valami rendhagyó van rajta, az emberek azt nézik: „Nézd már, hogy áll a haja?” „De mit mondott?” „Ja, azt nem tudom.” A férfi közszereplőknek egyszerűbb a dolga: öltöny, ing, nyakkendő és kész. De egyáltalán nem mindegy, hogy az az öltöny milyen. Ha túl szűk a zakó, akkor a válltömés kiugrik, a karöltőben jól ráncolódik, úgy néz ki, mint egy túltöltött kolbász. Többen vannak, akik a divatot követik, és belepréselik magukat ezekbe a szűk zakókba, a hasukon meg háromszögben kivan az ing.

Kimondhatjuk azt, hogy a legtöbb férfi politikusunk esetében hiánycikk az elegancia?

– A nadrág még sokszor hosszú, harmonikaszerűen buggyan a lábfejre. Sok politikus nem hajlandó elfogadni, hogy bizony meghízott kicsinykét, és a régi öltönyeit veszi fel, amelyek a hátán szétfeszülnek, a fenekük fölött hajtást vetnek. Szerencsére a hivatalos megjelenéseikben már nem látok mézeskalácsszínű ingeket, de nem hivatalos megjelenéskor még sokszor elborzadok. Azt kellene megérteniük a politikusoknak, hogy amíg azt a posztot betöltik, bárhol is jelennek meg, azt képviselik.

Ahogy a zsebre dugott kéz is örökzöld téma…

– A zsebre dugott kéz nagyon nem illő, ha beszélget valakivel az a férfi. Ha mégis, jártában-keltében, akkor begombolt zakóval kell, különben kibuggyan a hasa.

És mi a helyzet a sállal és a nyakkendővel?

– Vastag sálat csak az a férfi kössön, akinek vékony és hosszú nyaka van. Megint a látvány! És ha már nyak: felmerül a nyakkendő kérdése. Az egyszínű azért nem jó, mert a legkisebb gyűrődés, pecsét meglátszik rajta, és csak azt tudom nézni. A csíkos ritkán elegáns. Én az apró mintásat javaslom.

A nyakkendőt úgy kell megkötni, hogy feszesen a gallér alá simuljon. A kigombolt ingnyak és lehúzott nyakkendő a „letolt gatya”. Akkor inkább vegye le, és ha nincs nyakkendő, egy gombot ki kell gombolni. A begombolt ing nyakkendő nélkül a népi táncos.

Lassan közeledik a nyár. Közszereplő vehet-e fel rövidnadrágot?

– Nem igazán, különösen akkor nem, ha nyilvános szereplése van. A sportos megjelenés most divat, a felkapott trend a „laza” („laza vagyok, mint a Riga-lánc”). De a politikus nem lehet laza, ahogy egy könyvelő, orvos, ügyvéd sem – mert a munkájuk sem lehet laza. Rosszul viseltem, mikor Gyurcsány Ferenc csak azért, hogy kifejezze, nem tartja legitimnek a kormányt, a parlament üléseire farmerben és piros sportcipőben ment be. De mélyen sértő volt a Jobbik hajdani bocskais, mentés, mellényes bevonulása is.

Gondolom, az már nem is kérdés, hogy a közszereplőknek mindig ápoltaknak kell lenniük.

– A férfiaknak minden nap meg kell borotválkozniuk. Ha borostás vagy szakállas, annak szépen körbevágottnak, ápoltnak kell lennie. Biztosan emlékszik rá, mikor Lázár János – aki egyébként a legelegánsabb közszereplőnk – a múlt évben téli szabadsága után hirtelen borostásan jelent meg. Mindenki felhördült – Lázár aztán gyorsan meg is szabadult az arcszőrzetétől. 

Justin Trudeau kanadai miniszterelnök zokniját igazgatja egy mumbai üzleti fórumon. Mondandó helyett.

Hogy látja a női politikusainkat?

– A női közszereplőknek könnyebb és nehezebb is egyben. Vigyázniuk kell, hogy soha ne legyenek „dögösek”, de a „mozgalmi maca” vagy az „apáca” is ellenérzéseket válthat ki az emberekből. És bizony közszereplőnek számítanak az állami vezetők feleségei is, különösen, ha a férjükkel jelennek meg. Őket mindig nagyítóval nézik. Nagyobb és gazdagabb országokban a first ladyk és más fontos feleségek öltöztetésére külön iparág is alakult, a divatházak nagyon ott vannak.

Beszéljünk kicsit a közszereplők egyéb stílusáról is, mint például a beszédstílus – mi ezekről a meglátása?

– A közbeszéd elképesztően lezüllött. Komoly nyelvtani hibákba ütközünk, mint például: „én mint képviselőként” vagy: „mikor a tanárnő belép a tanteremben”... Sorolhatnám reggelig. Ami még ennél is keserűbb, hogy közönséges és aljas a szófűzés. Hogy miért? Mert a közszereplők tudják, hogy az emberek figyelmét két dolog ragadja meg: a humor és a csúnya beszéd. Nos, a humorhoz intelligencia kell.

Nyilván minden hatalom arra törekszik, hogy hatalomban maradjon…

– … ezért alkalmaz kommunikációs szakembereket. A tanácsadókról egy zsidó viccet mesélnék: – „Rabbi, döglenek a ludaim!” – „A tanácsom az, hogy…”– „Rabbi, megdöglöttek a ludaim!” – „Kár, mert lett volna még tanácsom.” Most az a trend, hogy nagyon primitív üzeneteket kell mondani, mert a műveletlen tömeg is megy szavazni. A demagóg lózungokkal viszont a kicsit is gondolkodó embereket maguk ellen fordítják. Szerintük: sebaj, ez csak a káló. Majd a választásokon meglátjuk.

A napokban jött ki a nyomdából Summa Summarum című legújabb könyve. Úgy tudom, amikor írta, szintén értékes új tapasztalatokat szerzett...

– Az előadásaim után sokan kérdezték, hogy írásban megkaphatnák-e az anyagot. Nos, ez a könyv az előadásom. Sok minden benne volt már az előző könyveimben is, de itt az előadásom logikáját követve írtam le, kiegészítve az azóta direktben kapott kérdésekkel, levelekkel. Több fénykép is van benne, bár a fotókkal gondom volt. Külön megemlítem ezt a bevezetés egyik bekezdésében: „Mikor a kéziratot befejeztem, boldog voltam, mert az interneten pont odavaló, fájintos képeket találtam. De az nem úgy megy ám! Hiába jelenik meg egy-egy kép a médiumokban, tévében, újságokban, interneten, kóborolnak közösségi oldalakon, attól még könyvben nem jelenhetnek meg. Csak akkor, ha a jogtulajdonosa azt engedélyezi, nyilván nem ingyen. A költségeket – egy bizonyos határig – a kiadó felvállalta, na de engedélyt kapni! – az nem egyszerű. Van olyan kép, ami azért maradt ki, mert horribilis ára van, például az angol királyi család fotósa egy vagyont kér a képeiért. De legtöbbször az engedély megszerzése dőlt dugába. Pedig a szerkesztőm mindent megtett. Göncz Árpád fotósa simán, ajándékként engedélyezte, de élő magyar közszereplők esetében ez nem ment. Több minisztérium sajtósai zsigerből, azonnal utasították vissza a kérésemet, érdekes módon még akkor is, ha pozitív példaként tettem be az adott minisztert a könyvbe. Ugyanakkor – na, hát ezt el kell mesélnem! – Putyin orosz elnök (Ki ő? Mindössze Oroszország elnöke!) sajtóigazgatóságától azonnal megkaptuk nemcsak az engedélyt, hanem a képet is. Ez úgy történt, hogy nagyon-nagyon ragaszkodtam az esőben koszorúzó Putyinról készült képhez. Egyik moszkvai ismerősöm sajtóügynökségek címeit szerezte meg, a másik pedig, valami csoda folytán ismerőse az elnöki sajtóiroda vezetőjének. Felhívta, és csak egy hivatalos levelet kértek a kiadótól, és két óra elteltével már meg is kaptuk az engedélyt. 

Angela Merkel német kancellár és Sebastian Kurz osztrák kancellár. Konzervatív elegancia.

Hogyan oldották meg végül a kialakult helyzetet?

– Summa summarum, úgy oldottuk meg a helyzetet a szerkesztővel, hosszú és küzdelmes egyeztetések során, hogy jogtiszta képeket kerestünk, úgynevezett stock fotókat. Ahol meg ilyet nem találtunk – lásd közszereplőink –, ott a kép linkjeit feltettem a saját honlapomra, ahol mindenki megnézheti (www.gprotokoll.hu, a Kalamajkák aloldalon).

A legújabb könyve szerkezetileg is eltér az eddigiektől. Pontosan miről szól és kinek ajánlaná?

– Igen, mint említettem, az előadások írásos nyoma ez. Hogyan lehet válaszolni egy kínos e-mailre? Hogyan kerüljük el, hogy alapvető hibákat kövessünk el egy hivatalos rendezvényen? Hogyan viselkedjünk, ha netán – miért is ne? – II. Erzsébet királynő fogad bennünket a Buckingham-palotában? Vagy ha hirtelen egy evőeszközökkel dúsan rakott asztalhoz kell leülnünk tanácstalanul? Mit vegyünk vagy ne vegyünk fel, ha szerelmünk bemutat a szüleinek? Milyen a jó koktélfalat? Milyen a jó koktélruha? Miért ne hordjunk munkahelyen papucsot? Hogyan lehet egy üzleti tárgyaláson nyerni? Milyen a jó főnök? És még rengeteg kérdés – közel 300 oldalon át.

 

 

Névjegy

Görög Ibolya írónő, akkreditált előadó, protokoll-szaktanácsadó. 1987-től 1999-ig dolgozott a Miniszterelnöki Protokoll Főosztályon. Rengeteg állam- és kormányfő, miniszter, nagykövet, diplomata látogatásánál működött közre. 1992-től mint protokollfőnök irányította, szervezte a kormány hivatalos rendezvényeit.
A témával kapcsolatban több sikerkönyve is megjelent már. Elméleti felkészültségét jelenleg a viselkedéskultúráról, a protokollról, a rendezvényszervezésről tartott előadásokon, írásokban hasznosítja, melyekben megosztja közönségével a – számos próbán szerzett – gyakorlati tapasztalatait is. Emellett jelenleg saját tanácsadó-vállalkozását is irányítja.

 

Olvasson tovább: