Kereső toggle

Egészségesen a konyhában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A kalciumbevitelünk jelentős hányadát a tej és a tejtermékek biztosítják. A legújabb hazai ajánlások szerint ezekből naponta legalább fél litert vagy ennek megfelelő kalciumtartalmú terméket kellene fogyasztanunk.

 

És mindjárt duplán nyerünk, ha a tejtermékek közül a joghurtot választjuk: akár desszertnek az édes, cukros, gyümölcsös változatokat, de dönthetünk az egészséges verziók mellett is – biojoghurt, probiotikus vagy diétás változat bőségesen megtalálható a boltok polcain.

A joghurt egyre inkább az egészséges életmód részévé válik. Az Európa egyes részein, valamint a Közel-Keleten és Indiában készülő egyszerű, sűrű, krémes, natúr változatok népszerűsége folyamatosan növekszik. Különösen, mióta egyes táplálkozási szakértők azt hangoztatják, hogy nem is a magas zsírbevitel, hanem inkább a túlzott szénhidrátfogyasztás a felelős több krónikus egészségügyi problémáért és az elhízásért.

Amikor a joghurtot a negyvenes évek elején bevezették Amerikában, a termék nagy fiaskó lett; csak az évtized vége felé jöttek rá a gyártók, hogy az amerikaiaknak „valami cukros édesség” kell. Ekkor kezdték cukorral és gyümölcsökkel gazdagítani a kínálatot. Azóta azonban ez a trend megfordult, és így tudott teret nyerni például az újra felfedezett görög joghurt is.

A gyakorlatban minden joghurt ugyanúgy készül: először a tejet felmelegítik, majd kissé lehűtik. A joghurt fajtájától függően ekkor adják hozzá az aktív kultúrákat, és ez a keverék így fermentálódik, míg be nem sűrűsödik.

A görög joghurtnál a meleg keveréket még le is szűrik, hogy a tejsavót eltávolítsák, és jobban koncentrálják a masszát. Ez a fajta így lesz sűrűbb és savasabb, állaga pedig hasonló a tejföléhez vagy a francia crème fraîche-hez. A teljes tejből készülő görög joghurtban közel dupla annyi zsír és fehérje található, mint más joghurtokban.

Felhasználása a konyhában igen változatos: készíthetünk belőle tzatzikit, de tehetünk belőle akár a sajttortába is, húsokhoz mártást, selymes szószt készíthetünk vele, amelyekben enyhén savanykás, savas íze komplex ízhatást eredményez.

A világ minden táján léteznek ősi receptek olyan hagyományos, speciális helyi készítésű ételekhez, amelyeket „jó baktériumok” érlelnek, fermentálnak. Ennek nemcsak jótékony egészségügyi hatásai vannak, hanem tartósítja is az ételeket. Hazánkban a legnépszerűbbek közé tartozik a kovászos uborka és a savanyú káposzta, a franciáknál több sajt vagy a crème fraîche, Indiában a lassi ital készül így. (A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.)

 

Olvasson tovább: