Kereső toggle

Fájdalomcsillapítást csak okosan!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem az ördögtől való, hogy a „fájdalmas felismerésekre” emberek milliói szednek korszerű fájdalomcsillapítót. Bár beszélhetünk végletekről is: van, aki egyáltalán nem vesz be semmilyen pirulát, és van, aki a legkisebb fájdalomra is kapkodja be az orvosságot, mondván – ha valami szúr, hasogat, nyilall, sajog, ég, görcsöl, begyullad stb. – nyilvánvaló, hogy meg akar szabadulni a fájdalomtól, méghozzá minél hatékonyabban és gyorsabban. Ráadásul a vény nélkül kapható különféle fájdalomcsillapítók hosszú sora messze a leggyakrabban használt gyógyszerfajta mind hazánkban, mind világszerte egyaránt.

Bárkivel előfordulhat, hogy fájdalomcsillapításra van szüksége. Az emberiséggel egyidős a fájdalom, mely jelzőtünet: lehet erős, tompa, akut, hosszan tartó; érinthet egy testrészt, de akár az egész szervezetet is, mint például az izomfájdalmak az influenzás megbetegedések esetén. A központi idegrendszerre ható gyógyszerek közül a leggyakrabban használt készítmények a fájdalomcsillapítók: kiválóak az akut, rövid ideig tartó fájdalmakra, például a fejfájás, az ízületi gyulladások, a fül-, a hátfájás vagy a műtétet követően jelentkező fájdalmak csillapítására. Sőt az influenza, az arcüreggyulladás, a torokfájás egyes tüneteit is mérséklik.

Nyilván a terápia kiválasztása során döntő szempont a pontos diagnózis, a fájdalom szintje, az egyéni rizikótényezők, vagy a korábbi gyógyszerszedés története. Mivel a fájdalomcsillapítók mindenkire másként hatnak, gyakran számos különböző gyógyszert kell kipróbálni – az orvos tanácsait és a használati útmutatót figyelembe véve – ahhoz, hogy kiderüljön: melyik számunkra a legmegfelelőbb a panaszok enyhítésére. Azonban az orvosok leszögezik: a fájdalom nem betegség, hanem tünet, az okát mindig keresni kell. A visszatérő fájdalom egyben vészcsengő is, márpedig a hatékony kezeléséhez mindenképp szükséges a háttérben meghúzódó okok feltárása, és persze azok sikeres megszüntetése is. Így a krónikus fájdalom csillapítása már orvosi feladat.

Ami a fájdalomcsillapítás történetét illeti röviden: már időszámításunk előtt 400 évvel Hippokratész a fűzfa egyes részeit használta fel a női fájdalom csillapítására. Ugyanis a fehér fűzfa (Salixalba) kérge fenolglikozidokat (szalicint) tartalmaz: láz- és fájdalomcsillapító, és gyulladáscsökkentő hatású is egyben. Aztán 1897-ben Felix Hoffmann munkássága nyomán megszületett az acetilszalicilsav.

Két nagy csoportra oszthatók a sok márkanév és összetétel mögött rejlő fájdalomcsillapítók: a kábító hatásúakra és a nem kábító hatásúakra. A két fő típus pedig: a nem szteroid jellegű gyulladáscsökkentő szerek és a paracetamol. Ezek a gyógyszerek a prosztaglandinok, azaz a gyulladásért felelős vegyületek képződését gátolják. A paracetamolnak nincs ugyan gyulladáscsökkentő hatása: szakemberek vélekedése szerint ez a szer az agyba továbbított fájdalomérzet gátlásával hat.

A leggyakrabban használt hatóanyag az ibuprofen, mely egyszerre hat a gyulladás és a fájdalom ellen, de a láz leküzdésében is segít.

Viszont a kábító hatású fájdalomcsillapítók, mint például a morfium, az agyban hatnak. Az utóbbi és a gyenge ópioidok – mint a tramadol –, csak vényre kaphatók, és erősebb fájdalmak esetén írja fel őket a háziorvos vagy a szakorvos.

Fontos megjegyezni, hogy a fájdalomcsillapítás nem azonos az érzéstelenítéssel! Az összes nem szteroid gyulladáscsökkentő szer (az aszpirin, az ibuprofen, a naproxen és a ketoprofen) okozhat gyomorbántalmakat, főleg az idősebbeknél. Ennek elkerülése érdekében a gyógyszert mindig étellel együtt vegyük be. Ha egy fájdalomcsillapító gyomorpanaszokat okoz, irritálja a gyomrunkat, annak leggyakoribb tünete az émelygés és a gyomorégés.

De hogyan igazodjunk el a hatóanyagok útvesztőiben? Általában a hatóanyag mennyiségében, a hatás kialakulásának gyorsaságában, illetve időtartamában van különbség. Szakorvosok szerint épp ezért nem feltétlen név alapján kell választani, hanem a fájdalom helyének és erősségének ismeretében. Ugyanakkor nem szabad például fejfájásra napi szinten gyógyszert szedni, mert tartós, gyógyszerfüggő fejfájás alakulhat ki.

Egyébként a fájdalomcsillapításban használnak még kiegészítő, úgynevezett adjuváns szereket, melyek nem elsősorban és kifejezetten fájdalomcsillapítók, de bizonyos krónikus fájdalmak esetén a fájdalomcsillapító hatását kiegészítik, erősítik: ilyenek például az izomlazítók.

Nem árt tudni, hogy a fájdalomcsillapítóknak is vannak egyéb nemkívánatos mellékhatásai és veszélyei: nem megfelelő, vagy túlzott fogyasztásuk esetén okozhatnak csontvelő-károsodást, de vese- és májkárosodást is; vagy akár allergiás reakciókat is produkálhatnak. Ahogy arról sem szabad elfeledkezni, hogy egyes fájdalomcsillapítók jelentősen csökkenthetik a figyelmet, a koncentrálóképességet: álmosságot, aluszékonyságot okozhatnak. (A cikk termékmegjelenítést tartalmaz.)

Olvasson tovább: