Kereső toggle

Do you speak Mandarin?

Egyre többet ér a kínai nyelvtudás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Amerikával ellentétben Kína, a távol-keleti óriás zászlajára tűzte mindazon országok hivatalos nyelvének tanítását a felsőoktatásban, amelyekkel valamilyen gazdasági kapcsolatot ápol. Így történhetett meg, hogy olyan egzotikus népcsoport őshonos szavai is elhangozhatnak a kínai egyetemek falai között, mint a maori, az új-zélandi bennszülöttek nyelve.

A beválogatott nyelvek többségét persze többen beszélik, mégis sokan értetlenül figyelik a lista alakulását, ami egyre csak gyarapszik. Jelenleg például, a maori mellett, felkerült még a kurd (Irakban, Szíriában, Törökországban beszélik), a szamoai, tigrinya (Etiópia, Eritrea), a ndbele (Zimbabwe), az afrikaans és a zulu (Dél-Afrika), csak hogy néhányat említsünk. Ennek az oka főleg gazdasági természetű: 2013-ban a kínai kormány megfogalmazta az „egy öv, egy út” néven elhíresült iniciatívát, amely modern selyemútként kötné össze három kontinens: Ázsia, Afrika és Európa országait.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy a kínaiak miért nem használják az angolt, vagy éppen a franciát. Egyszerűbb megtanulni őket, számtalan segédeszköz áll rendelkezésre, ráadásul ezekkel is tömegeket érhetnének el. Az ázsiaiak azonban szánt szándékkal kerülik ezt a lehetőséget, ugyanis ezek számukra a „gyarmati nyelvek”, nem beszélve arról, hogy ezzel is a rivális fél malmára hajtanák a vizet, hiszen épp az angolszász kultúrával versenyeznek, főleg gazdaságilag – fejtegette Sun Xiaomene, a Beiwai egyetem ázsiai és afrikai tanulmányok tanszékének docense a Beijing Review számára.

A kormány kezében levő újság bemutatta Xiaomene életét, aki 2003-ban Nigériába utazott mesterképzésre. Célja egyszerű volt: minél mélyebb betekintést nyerni a nyugat-afrikai kultúrába, továbbá tökéletesíteni hausza nyelvtudását, hogy Kínába visszatérve egyetemi tanár lehessen. A hölgy azt tapasztalta, hogy a helybeliek rendkívül gyorsan megnyíltak felé, amikor hausza nyelven szólalt meg köztük. Ezt, úgy gondolja, ki lehetne terjeszteni az üzleti életre is, mert nem várható gazdasági robbanás ilyesfajta diplomácia nélkül. „Az őshonos afrikai nyelvek megtanulásával betöltjük a kötelességek és a megértés között tátongó űrt, és ezzel egy időben segítünk az afrikai embereknek megőrizni örökségüket és megtartani kulturális értékeiket” – vélekedik Xiaomene.

Kína, a poliglott

A Beijing Review különleges ösztöndíjakkal próbálja az egzotikus nyelvek tanulására rávenni az egyetemi hallgatókat. Példának okáért azok a diákok, akik Madagaszkár nyelve, a malagaszi/malgas mellett döntenek, Párizsba is ellátogathatnak majd amellett, hogy a mesterdiplomát Madagaszkárban szerzik meg, hiszen az ország francia kolónia volt, így árnyaltabb képet alkothatnak majd a kultúrák egymásra hatásáról.

A kormány által fenntartott (és persze egyetlen) hetilap szerint a kötelességérzet nem az egyetlen mozgatórugója a fiatalok nyelvtanulási aspirációinak. Szerintük a diákok számára ez egy kalandforrás, fejleszti az együttérzést, de még a hazafias érzelmeket is erősíti. Példának két különböző helyzetű fiatalt hoztak fel. Egyikük előre szeretne lépni a karrierjében, ezért tanul amharát, hátha a jövőben amhara-tanárnő lehet belőle. Egy fiatalember pedig annak ellenére szeretne Szomáliában továbbtanulni, hogy az al-Shabaab nevű terrorszervezet komoly veszélyt jelent a helybelieknek. „Akkor is menni akarok” – mondja a nevét elhallgató diák.

Amikor amerikai szakembereket szembesítenek a rivális szuperhatalom oktatási törekvéseivel, azok főleg vállvonogatással válaszolnak, ugyanis az USA szinte semmilyen érdeklődést nem mutatott a Kína által nemrégiben a felsőoktatásba beválogatott nyelvek iránt. Persze a motiváció is más: míg keleten a gazdasági szférát szeretnék ezzel hosszú távon erősíteni, addig nyugaton valamilyen biztonsági intézkedés miatt döntenek az ilyen ritka nyelvek oktatása mellett (pl. terrortámadások, háború esetén).

Scott McGinnis, a Védelmi Erők Nyelvintézetének professzora és a Hatóságközi Nyelvészeti Kerekasztal koordinátora főleg arra kíváncsi, hogyan lehet tanteremben oktatni olyan nyelveket, amelyeket annyira kevesen beszélnek, hogy még tankönyv sem létezik hozzá, nemhogy más oktatási segédeszköz. Az amerikai védelmi szervek intézeteiben jelenleg összesen hetven nyelvet lehet tanulni, míg Kínában egyetlen egyetemen belül nyolcvannégy különálló szak létezik a nyelvi tanszéken.

Konfuciusz Intézetek

De az ázsiai ország arra is igen nagy hangsúlyt fektet, hogy szerte a világon bevezesse az embereket a kínai nyelv és kultúra rejtelmeibe. Ezt többnyire a gombamód szaporodó Konfuciusz Intézetekkel próbálják elérni, ahol minimális díj fejében mandarin-leckéket lehet venni. Afrikában már az egyetemeken is megjelentek, hiszen a helybéliek felismerték, hogy ezzel a tudással felvértezve Kínában óriási előnyre tehetnek szert a munkaerőpiacon. Sokan mennek Kínába tanulni is, de ami meglepő, hogy legtöbbjük teljesen önellátó, vagyis nem az ösztöndíjak csábították őket a távoli országba, hanem a feltárulkozó munkalehetőségek. Az viszont világméretekben jellemző, hogy a mandarin iránt érdeklődők száma jóval meghaladja a képesített tanárok kapacitását, annak ellenére, hogy az egyik legnehezebben elsajátítható nyelv.

Kína és Afrika románca

Kína kapcsolatai a fekete kontinenssel még a múlt századba nyúlnak vissza. Példának okáért Zimbabwe szabadságharcosai a hatvanas években a kommunista országba látogattak katonai kiképzésre, de a Tanzániát és Zimbabwét összekötő, majdnem 2000 km hosszúságú vasutat is a kínaiak támogatásával sikerült csak megépíteni. Mára Kína lett Afrika legnagyobb befektetője. Ezt természetesen nem mindenki nézi jó szemmel Afrikában sem, tekintve a gyarmati múltat és a jelenlegi, korántsem rózsás helyzetet. Sokan úgy gondolják, hogy Kína egy újabb Nagy-Britannia, Franciaország vagy Hollandia. Az érthető ellenállás viszont nem változtat a tényen, miszerint kifizetődő mandarint tanulni a fiatal afrikaiak számára.

Az ellenzők tábora akkor hallatta igazán a hangját, amikor több afrikai országban be akarták vezetni már az elemi osztályokban is a mandarint, mint második nyelv tanítását. Ez azért jelentene óriási nehézséget, mert a helyiek saját anyanyelve ezzel visszaszorulna a rangsorban. A legtöbb iskolában így is angolul, esetleg franciául folyik az oktatás, emiatt pedig a legtöbb gyerek nem képes befejezni a tanulmányait, hiszen már a tananyag feldolgozásában is nehézségekbe ütköznek. Ezzel szemben megfigyelték, hogy amikor a diákok egyszerre tanulhattak az anyanyelvükön és angolul, sokkal jobban teljesítettek, ráadásul angolul is jobban megtanultak beszélni.

Egynyelvű amerikaiak

Amerika teljesen más problémával küzd ezen a téren. Nemrég került bemutatásra az Amerika nyelvei című tanulmány, ami eléggé lehangoló képet fest az országban tapasztalt tendenciákról, mert a lakosságnak csupán egyötöde beszél egy másik nyelvet az angol mellett. Ez főleg a Pentagonnak jelent problémát, hiszen a hadseregbe való jelentkezésnél nem kizáró körülmény a második nyelv tudásának hiánya. Így pedig a katonák jóval kiszolgáltatottabbak az ellenséggel szemben. A probléma gyökere a tanügyben keresendő, mert negyvennégy államban nincs elég tanár az idegen nyelvek oktatására. Az elmúlt öt évben pedig megduplázódott azoknak az álláshirdetéseknek a száma, ahol minimum két nyelven beszélő embereket keresnek.

A tudáshiány a gazdasági szférában már megmutatta hatását: Amerika évente kétmilliárd dollárt veszít olyan félreértések miatt, amelyeket ki lehetne küszöbölni a tárgyaló partner kultúrájának és nyelvének ismeretével. A legtöbb üzleti tárgyalás fordító segítségével zajlik, aki, bármennyire is igyekszik, nem tudja száz százalékban úgy visszaadni az eredeti üzenetet, ahogyan az elhangzott.

Európa: a soknyelvű népek otthona

Európában elég árnyalt a helyzet. Az EU-s átlagot (a 25–65 éves korosztály 66 százaléka beszél minimum egy idegen nyelvet, de Luxemburgban például szinte mindenki) főleg a skandináv országok haladják meg, de olyan országok is elég szép helyezést értek el, mint Málta, Ciprus, Szlovénia, Szlovákia, Csehország vagy Románia. Ehhez képest Magyarország a lista alján képviselteti magát csekély 37 százalékkal. Ezzel pedig csak a saját dolgunkat nehezítjük.

Olvasson tovább: