Kereső toggle

Személyre szabott terápiák

Interjú Varda Rotter izraeli rákkutatóval

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Ez a nő egyszer még Nobel-díjat fog kapni” – súgja oda nekem valaki a közönségből, miközben elhelyezkedem a székemen Varda Rotter izraeli professzor asszony előadását várva. A tudós érthető magyarázatainak hála, mi laikusok is többet megtudhatunk a rákról a Weizmann Intézet előadásán. A Heteknek külön interjút is adott az elismert kutató.

– Tulajdonképpen milyen betegség a rák?

– A testünk sejtekből épül fel. Ezeket a sejteket valamiféle információ vagy adott szabályok határozzák meg: ez a mi génállományunk. Olyan, mintha ez lenne a központ, ami diktálja a sejtek viselkedését és azt, hogyan reagáljanak a környező sejtekre. Amikor egy sejt egészséges, azt teszi, amit tennie kell, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben, a környezettel összhangban. Bizonyos esetekben azonban egyes sejtek elvesztik ezt a kontrollt, és nem követik a „szabályozásokat”.

A kutatók rájöttek, hogy a rákos sejtek elvesztették az egyensúlyt, a burjánzást gátló „csapot”. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy ezek a sejtek folyamatosan szaporodnak, ráadásul a környezetükhöz képest nagyon gyorsan. A testünk legtöbb sejtje (például a bőrünk) folyamatosan megújul, de  kontrollált formában. A rák esetében például a bőrön keletkezik egy seb, ami elkezd kontrollálatlanul nőni, és daganattá válik. Ez olyan sejtek tömege, amelyek teljesen másképpen viselkednek.

A fékezhetetlenné váló rákos sejtek abban is különböznek a többi sejttől, hogy olyanok, mintha „serdülő” sejtek lennének. Kevesebb kontroll van fölöttük, és kevésbé van speciális karakterük. A sejtek nagy része azonos gyökérből származik, és csak később „specializálódnak”: bőrsejtekké, tüdősejtekké, gyomorsejtekké válnak. A ráksejtek azonban nemcsak megállíthatatlanul burjánzanak, hanem „türelmetlenek” is, és képtelenek egy adott funkciót betanulni. Azaz vad, kontrollálatlan, gyorsan szaporodó sejtek. Ez nem jó.

– Mi okozhat rákot? Mire vigyázzunk?

– Előfordul, hogy egy hibás DNS jön létre egy külső stressz hatására. Ha stresszről beszélünk, akkor olyan kémiai anyagokra utalunk, amelyek befolyásolják a DNS-ünket, vagy akár károsíthatják is azt. Egy egyszerű példa erre a dohányzás. Az az ember, aki folyamatosan füstöt lélegez be, rombolja a tüdősejtjeit, és ha rombolja, akkor a tüdősejtek DNS-ét is károsítja. Ha pedig az károsodik, akkor nem tudja megfelelően működtetni a sejteket, és azok rákosak lesznek – daganat nő a tüdőben. És ha már itt tartunk: nemcsak az a probléma, hogy a szülő dohányzik, hanem az is, hogy a ház összes lakója füstszívásra van kényszerítve. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden dohányos rákos lesz, mivel vannak egyéni különbségek. Mindenkinek más az érzékenysége. Van, akinek erősebb helyreállító gépezete van, és jól tudja kezelni a károsodott DNS-t. Tehát ha választunk öt gyereket ugyanabból a családból, és ugyanannak a veszélynek tesszük ki, akkor egyesek rákosak lesznek, mások azonban nem. Nem lehet százszázalékosan kijelenteni, hogy ki fog jobban szenvedni ugyanazon teher alatt. Ezért fontosak az egyének közti különbségek. Mi egyénre szabott terápiákon dolgozunk, és nem általános terápiákon, mint ahogy az ma megszokott.

– A rák mióta jelent veszélyt az emberiségre?

– Ősidők óta! Nem gondolnám, hogy ez csak a 21. századra jellemző. Véleményem szerint a korábbi századokban az emberek nem éltek eléggé hosszan és nem voltak megfelelő eszközeik sem a rák kimutatásához. Ez nem olyan, mint a láz, ami azért alakul ki, mert egy baktérium fertőzést hoz létre, és ebből tudhatja az ember, hogy beteg. Korábban, ha egy nőnek volt egy daganata, akkor legyintettek, mert nem tudták, hogy rákos.

– Ön szerint növekedni fog a rákos betegek száma a jövőben?

– Szerintem az évek előrehaladtával jobban és hosszabban fogunk élni. Ezért nyilván a betegség rizikója is növekszik, mivel szakértők szerint, a hosszú élettartamú emberek nagyobb eséllyel lesznek rákosak. Manapság nagyszerű eszközök vannak arra, hogy kimutassák a rákot, annak kiindulópontját, akár egy apró sebet. Néhány évvel ezelőtt még nem voltak olyan jó diagnosztikai eljárások, mint például a béltükrözés, ami könnyen meg tudja mutatni, ha valakinek van daganata, amit el lehet távolítani és nincs több rák. De korábban nem volt ilyen, és az apró daganatokat senki sem tudta előre kimutatni.

– Az ön kutatása pontosan mire irányul?

– Az tény, hogy a testünk számos módot „kidolgozott” arra, hogy megelőzze a rák kialakulását. Az egyik, hogy „kifejlesztett” olyan géneket, amelyek olyan fehérjéket „gyártanak”, amelyek jelezhetik a sérült DNS-eket. Ezek „megmondják”, hogy ennek a sejtnek sok, a másiknak kevés sérült DNS-e van, és meghozzák azt a fontos döntést, hogy kiiktassák azokat a sejteket, amelyek nagyszámú károsodott DNS-t tartalmaznak, vagy rendbe hozzák azt a sejtet, amely csak néhány károsodottat tartalmaz. Így védi magát a szervezetünk. De ahogy mondtam, egyeseknek erősebb jelzőberendezésük van, másoknak viszont gyengébb. Ezért különbözik a rákos megbetegedések módja.

A P53-as gén – aminek működését kutatom – az egyik fontos „védelmező” ebben a folyamatban, amely részt vesz a fenti döntéshozatalban. Miért fontos ez? Mivel a tumorok 50 százalékában ennek a védelmezőnek a hiánya áll fenn. A P53 a gének védelmezője ugyan megsérülhet, és akkor nem képes rendbehozni a károsodott DNS-t. Ilyenkor nagyobb valószínűséggel alakulhat ki rák, mivel nincs, ami szelektálná a károsodott sejteket.

Ma már értjük ezeket a mechanizmusokat, és törekedhetünk arra, hogy a meghibásodott P53-akat újra „munkába állítsuk”. Nem tudok konkrét számokat mondani, de kevesebb gyerek hal meg a jó terápiának köszönhetően. Kevesebb nő hal meg mellrákban, mivel már nagyon korán képesek vagyunk kimutatni a bajt. Nem vagyok orvos, sem statisztikus, de így látom.

Remélem, hogy minden egyes egyén számára meg fogjuk találni a legjobb gyógyszert, mivel az adott páciens Achilles-sarkát – azaz a legfőbb problémát – fogjuk megtalálni, és azután a terápia során a konkrét problémát fogjuk gyógyítani.

– Az orvosok ki tudják mondani, hogy a családi háttér miatt konkrétan ez és ez várható? A rák mennyire függ a családi adottságoktól?

– Van, amikor függ a családtól, van, amikor nem. Csak bizonyos esetekben lehet kimondani, hogy százszázalékosan családi problémáról van szó.

– Milyen gyakran kell szűrővizsgálatokra járni?

– Gyakran! De nem túlságosan gyakran, mert akkor az ember folyamatosan félelemben fog élni. A fiatalabbaknál ez általában kevésbé probléma, de az idősebbeknek gyakrabban kellene teszteket végezniük.

– Az előadása közérthető és nagyon érdekes volt. Ön szerint hogyan tud egy tudós közérthető maradni?

– Nem tudom, hogyan lehetne ezt megtanítani. Én személy szerint azért beszélek egyszerűen és érthetően, mert az embe-rek finanszírozzák a kutatásaimat, a pénzem nem a levegőből jön, hanem támogatnak. Ezért tartozom azzal a nyilvánosságnak, hogy pontosan elmagyarázzam, mit is csinálok. Komolyan dolgozom azon, hogy egyszerűen fejezzem ki magam. Szerintem nem fair úgy beszélni a közönségnek, hogy nem érdekel az, hogy értik-e. A nyilvánosság megérdemli, hogy értse, hiszen sokat tesz hozzá.

– Ön híres és elismert tudós, ugyanakkor családos anya. Hogyan tudja összeegyeztetni ezt a két területet?

– Csak egy életünk van. Már megmondtam a lányaimnak is, hogy soha ne adják fel a családjukat, és legyen több gyerekük, mint nekem. Így mindkét lányomnak négy gyereke van, és nem kettő, és mindkettőjüknek van karrierje. Az egyik orvos, és keményebben dolgozik, mint én. A másik high-tech szakember.

– Európában sokan mondják, hogy nincs idejük családra, gyerekekre…

– Szerintem a családnak és a gyerekeknek kellene lenniük a legfőbb prioritásnak. Nem tudsz teljes ember lenni, ha nem teszed meg azt, amit a biológia elvár tőled. Véleményem szerint tisztesség és kiváltság gyerekeket vállalni. A legjobb dolog. És keményen kell dolgozni a karrierért is mellette. Ha valaki tudós akar lenni, az rengeteg munka, mind a férfiak, mind a nők számára. Ha ezt választja valaki, akkor fel is kell adni érte dolgokat. Például nekem nincs túl sok időm utazgatásra vagy szépségszalonokra. Prioritásokat kell felállítani. Aki elkötelezi magát tudósnak, le kell mondania dolgokról, de nem arról, hogy anya legyen. Ez nem mentség a rossz anyaságra, és nem mentség arra sem, hogy ne vállaljon valaki gyerekeket.

Olvasson tovább: