Kereső toggle

Montenegrói vakáció

Temérdek látnivaló egy csöppnyi országban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Égig érő hegyek, őserdő, érintetlen tájak, a világ második legmélyebb kanyonja, türkizkék tenger, ahol delfinek hancúroznak – nem, nem Amerikában vagyunk, hanem az Adria titkos ékkövének, legszebb partszakaszának tartott Montenegróban. A magyar turisták közül kevesen választják úti célul, s bár kezdik felfedezni, keveset hallunk a kis országról. Ha mégis, akkor többnyire a Balkán felé általában megnyilvánuló előítélettel említik. Pedig Európában, sőt talán a világon is egyedülálló természeti kincsei vannak. Útközben a látvány feledteti a hosszú, több határon is átívelő utat. Ráadásul az emberek nagyon kedvesek, segítőkészek, és az árak is barátságosak.

Már az indulásnál eldöntjük: útba ejtjük Mostart. Barcsnál lépjük át a határt, majd Horvátországon és Bosznia-Hercegovinán át végig a gyönyörű Neretva folyó völgyében, megkapó hegyvonulatok között vezet utunk. Jajcánál megcsodáljuk a 30 méter magas, világhírű vízesést, amelyet Csontváry Kosztka Tivadar is megfestett. Mostarba érve pár órás pihenőt tartunk: a belváros lélegzetelállítóan szép, olyan, mint egy kis meseváros. A Neretva smaragdzölden kanyarog a völgyben, fantasztikus a város hangulata: apró színes házak, kacskaringós, macskaköves utcák, stílusos kisvendéglők, színes bazárok. A felújított Stari Most, vagyis az Öreg-híd lenyűgöző látvány, gyalog kelünk át, miközben megtudjuk: története kedves, és nemcsak azért, mert 1903-ban szintén Csontváry Kosztka Tivadar örökítette meg, hanem mert túlélte a törökök elleni harcokat és a világháborúkat is. Viszont nem menekült az esztelen pusztítástól a horvát–bosnyák háborúban: 1993-ban a horvátok a Neretvába ágyúzták. Végül nemzetközi összefogás eredményeként 2004-ben épült fel újra, és 2005-ben a világörökség része lett.

Ezután utunk már Montenegróba vezet, amely ugyan kis ország (körülbelül akkora, mint a Dél-Dunántúl), és mindössze 625 ezren lakják, ám hamar kiderül: ezen a kis területen minden megtalálható, ami egy turista számára vonzó lehet. A 2006-ban függetlenné vált állam sok szempontból különleges. Kevés ország kínál ennyi változatos, érintetlen természeti szépséget, kulturális és történelmi emléket ilyen kis területen.

Már az ország neve is vadregényes: fekete hegyeket vagy erdőket jelent. Ám mielőtt elérjük úti célunkat, „pihenésképpen” a Dinári-hegység néhány csúcsát is megmásszuk, és betérünk egy-két bosnyák faluba – ezt a vidéket kár lett volna kihagyni.

Nem akármilyen helyen látjuk meg az Adriát: a magas hegyekkel körülvett, többszörösen elágazó, fjordszerű hatást keltő Kotori-öbölbe ereszkedünk le kacskaringós úton. A mintegy 1400-1700 méter magas hegyek látványa lenyűgöző, mintha egyenesen a tengerből nőnének az égig. Sokak szerint az Adriai-tenger partvidékének legszebb szakaszánál vagyunk – ezt azóta mi is így látjuk…

Denovicibe érünk, ahol egy apartman a bázisunk, minden nap innen teszünk csillagtúrákat. Becsekkolás után rögtön megyünk fürdeni, közben gyönyörködünk a Luštica-félszigetben, amely félreeső lagúnákkal és csodás barlangokkal büszkélkedhet. Szemben pedig az 1479 méter magas fenséges Lovcen-hegy szolgáltatja a felejthetetlen panorámát. A strand kulturált és tiszta.

Másnap felfedezzük a környéket: a közeli Herceg Novi a virágok és a lépcsők városa. Óvárosa bájos; sétálunk az őrtornyok, a várfalak, a villasorok, a patinás kávézók között. A növényzet változatosságát a terület sajátos mikroklímájának köszönheti, a mediterrán növények széles skálája megél itt. Különleges növénye például a mimóza, amelynek levelei érintésre összecsukódnak.

Érdekes módon Montenegróban az euró a fizetőeszköz, holott nem tagja az EU-nak, sőt nem teljesítették a szigorú pénzügyi feltételeket sem. Európai összehasonlításban viszonylag olcsó árakkal és rendkívül vendégszerető helyiekkel találkozunk: kedvesek, egyszerűek, nyugodtak és nyitottak itt az emberek. Ha pár szót szólunk a nyelvükön, szívesen beszélgetnek velünk. A hivatalos nyelv a szerb, annak latin és cirill betűs változata. Elmondják: az EU-hoz nem szeretnének csatlakozni, turizmusuk egyébként is főleg az oroszokra épül. És persze a befektetők is felfedezték már az országot, nagy beruházások zajlanak, jachtkikötők, autópályák épülnek. A közbiztonság is nagyon jó, jellemző, hogy a lakásokat, az autókat nem zárják be, mint mondják: egy kézfogás, vagy az adott szó nekik többet jelent mindennél.

A következő napokon kis hajóval fedezzük fel a Kotori-öblöt. Útközben a néha fel-felbukkanó delfinekben gyönyörködünk, és kikötünk egy-egy nevezetesebb helyen. Kotor régen kalózváros volt, fölötte több száz méterrel magasodik a fellegvár, ahová félórás gyaloglás után érünk föl. Páratlan panorámában van részünk, belátjuk a Kotori-öböl nagy részét. Miután kiélvezzük a látványt a magasból, leereszkedünk a sikátorokkal átszőtt városba. Az ódon épületek között frissítőt kortyolunk, de egy rövid csobbanás is kötelező. Montenegró egyébként 294 km hosszú partszakaszt tudhat magáénak: ebből 75 kilométer hosszan találunk kiváló minőségű homokos és kavicsos strandokat, öblöket, amelyek fürdésre, vitorlázásra, búvárkodásra és egyéb vízi sportágakra is alkalmasak.

Perast ma egy csendes halászfalu életét éli, de a történelme dicsőséges. Olyannyira, hogy annak idején még Velence is önálló köztársaságnak ismerte el. A 17-18. században itt volt Európa egyik legjobb hajós iskolája, és maga Nagy Péter cár is itt tanulta a tengerjárás tudományát. Kikötünk még Risanban is, hogy megnézzük római villáját, benne a világhírű mozaikokkal. Kihajózunk a nyílt tengerre is a Kék barlanghoz, mely foszforeszkáló tulajdonsága miatt különleges élmény.

Budva történelmi városa mellett is elhaladunk, a csodás Bečičit és a romantikus üdülőhelyet, Sveti Stefant viszont csak távolról látjuk. Nem marad már időnk a Shkodrai-tóra sem, amely a Balkán-félsziget legnagyobb tava, gazdag faunával és flórával, ami így a halászok és ornitológusok paradicsoma. Ahogy a Tara-kanyonra sem, mely Európa legmélyebb szurdoka (csak a Grand Canyon előzi meg), itt a rafting szerelmesei találnak igazi kalandokat és kihívást. A Durmitor kétezres hegyormai a legszebb látnivalók közé tartoznak, míg a Biográdi-hegység az utolsó őserdő Európában. Itt található a gyönyörű gleccsertó, a Biogradsko jezero.

Jó lenne a többi csodás látnivalót is bejárni, de legalább lesz miért visszatérni…

 

Kulináris élmények

Kellemes meglepetés a montenegrói ízvilág: egy kicsit szláv, egy kicsit olasz, és mégis egyedi. Konyhájuk alapja az olívaolaj, a legrégebbi olajfájuk több mint 2000 éves. A Stari Barban található növényt tartják Európa legidősebb fájának. Előételnek különféle sajtokat eszünk, szárított sonkával és olajbogyóval. Megkóstoljuk a corbát is, ami egy finom, kiadós, sűrű zöldségleves, húsdarabkákkal.
Kihagyhatatlan leghíresebb ételük, a Cevap: kelkáposztával készült szárított kecskehús – lepényt és ajvárt kérünk hozzá. Kellemesek még a báránysültek, a roston készült ételek, hozzájuk a balkáni saláta a tetején sajttal ugyancsak igen ízletes. Igazi különlegesség a burek, a töltött rétestészta különböző édes és sós változata.
Gasztronómiájuk másik része a tenger adta finomságokat (zöldséges lazac, pisztráng, fekete kagyló stb.) és a mediterrán éghajlaton termő gyümölcsöket kínálja.

 

A szabadság városa

„Dubrovnikot ki ne hagyjátok!” – tanácsolták néhányan még indulás előtt, így hazafelé útba ejtjük, egyúttal megfogadva a híres író szavait is: „Ha látni akarod a földi paradicsomot, gyere el Dubrovnikba”– így emlegette ugyanis George Bernard Shaw a Horvátország legdélebbi pontján fekvő várost. Szemmel láthatóan ezt még sokan betartják: csak úgy özönlenek a turisták, a forgatócsoportok (itt forgatták a Trónok harcát) és a híres emberek a világ minden tájáról.
A délszláv Athénként is emlegetett város utcáin járva teljesen más világba csöppenünk: váltakozva barangolunk széles tereken és szűk utcácskákon a középkori épületek között. Amúgy a város hosszú, dicsőséges története összefonódik hazánkéval: az egykori Raguza tengeri befolyására jellemző, hogy kora nagyhatalmával, a Velencei Köztársasággal vetélkedett. A várost I. Lajos magyar király szerezte meg a velenceiektől, így évszázadokra a magyar korona egyik legszebb ékköve lett. A település régi belvárosa 1979 óta a világörökség része.
A főbb látnivalókat a főtéren találjuk: a Harangtornyot, az Orlando-oszlopot, a Sponza és a Rektori palotát. Innen indul a Főutca, illetve innen jutunk ki a piacra és a kikötőbe is. Felmegyünk a Minceta-toronyba is, amely a város egyik jelképe, a szabadság szimbóluma.
A város legszembetűnőbb része a várfal, amelynek bejárása rendkívüli élmény, hiszen teljes pompájában csodálhatjuk meg a történelmi belvárost és a tengerre nyíló kilátást. A legerősebb része a kör alakú Minceta-erőd.
A pompás fekvésű város a dalmát tengerpart festői strandjai mellett a világ legrégebbi arborétumával is büszkélkedhet, ami bár a délszláv háborúban leégett, újratelepítették növényeit.

Olvasson tovább: