Kereső toggle

Simon Böske naplója

Egy királynő tündöklése a Monarchia utáni Magyarországon

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szépségkirálynőkről és a hozzájuk kapcsolódó versenyekről rendszerint nem a műveltség és a szolid elegancia jut eszünkbe. Az első magyar Miss Európa, majd Miss Universe életútja viszont főként nem a divatos ruhák és az addig példa nélküli tömeghatás miatt méltó a figyelmünkre, hanem a „külcsín” alatti portré jellemzői és egy ellentmondásos korszak háttérrajza miatt.

Szarka Lajos történész most megjelent életrajzi könyvében ebből is, abból is kapunk jó néhány újdonságot. Magát a naplót is természetesen, az életrajzot dokumentumokkal, jó néhány korabeli fényképet, valamint Molnár Ferenc és Karinthy Frigyes a fő témákhoz illeszkedő írásait. 

A szépségre ma már egész iparágak épülnek, ám a múlt század húszas-harmincas évtizedeinek fordulóján – a nagy háborút éppen kiheverve, s még előtte az újabb szörnyűségeknek – valami mást jelentett ennek a fiatal vidéki lánynak a sikere, aki asszimilált zsidó családból jött, és meg tudta jeleníteni szülőföldünk „szebbik” ábrázatát világszerte. Ahogy a történész írja: „Magyarország, ha rövid időre is, de kiléphetett Trianon árnyékából a biztató napfénybe, s a megalázottság után hősével együtt élvezhette a győzelem ízét”.  A kötet korrajz is egyben. Egy rövidke fellélegzés metszete. Simon Böske diadalmenete ugyanis egy újabb „boldog békeidők”-re esett, ami szűkebbre szabatott, mint az eredeti, ám mégis a jazz- és swingzenék,  a shimmy- és foxtáncok, a bubifrizura, no meg a hangosfilm korszaka volt, amiben a szórakoztatás keveredett a technológiával. Akárcsak ma.  

Magyarország is kimutatható gazdasági emelkedést él át ekkor, aminek fontos eleme a hazai zsidó polgárság alkotó ereje és versenyszelleme – a numerus clausus ellenére is. Sőt, az Egyenlőség című neológ lap szerint, épp ennek serkentésére, mert ez a megbélyegzés olimpiai győzelmekre, többféle versenyen való megmérettetésre sarkallja a zsidó fiatalokat. Mi több, a lap könyvben idézett sorai szerint a zsidóság épp a sport és a kultúra eszközével válik „szalonképessé” a magyar társadalomban. Bár e bölcselkedés enyhén szólva is naiv az utókorból nézve, mégis ez a viszonylag sokat megengedő légkör emelte világsztárrá a „Balaton-part tündérét”. Egyetlen év alatt. 

A magyarországi szépségkirálynő cím után, a Párizsban 1929 februárjában megrendezett európai döntőn a Miss Európa cím elnyerésével Simon Erzsébet nemzetközi hírű ikon lett. „Mademoiselle Elisabeth Simon” életmódja azonban meg sem közelítette a mai celebek szokásait. A győzelem utáni első interjújában a mozi, a színház csábító világát elvetve a stabil házasságot nevezte elérendő fő céljának. Belső értékrendjén akkor sem változtat, mikor a sztáréletmód kellékei lavinaként áradnak rá: naponta „negyed méternyi” levél, gazdag gyárosok házassági ajánlatai, amerikai filmstúdiók csábításai. A francia, majd olasz tengerpartok báljain és díszvacsoráin természetesen az ő megjelenése a fénypont, s a hazai sajtó hálásan jegyzi meg, hogy elegáns kabátkája hajtókáján nem is egyszer Trianon-jelvényt láthatott a rengeteg figyelmes szempár. E gesztust a küldő nemzettel való teljes azonosulásként értelmezi a hazai közvélemény. S bár sorozatos győzelmeit antiszemita sajtókirohanások (Miss Palesztinának is csúfolják), sőt a szülői ház előtti tüntetés is kíséri, ezek – akkor még – a hazai közélet legszélén ragadva nem tudták jelentősen befolyásolni a „mi lányunk” közhangulatot. Hazaérkezése például egy nem is kisebbfajta népünnepély volt. Lovas bandérium nyitott utat virágokkal koszorúzott díszautója számára a budapesti köztereken hömpölygő lelkes tömegben, hogy a pályaudvarról a Gellért Szállóhoz hajthasson. A már idézett Egyenlőség című lapban (az asszimilált zsidóság véleményét tolmácsolva) további lelkes méltatások jelennek meg. Az angol és német nyelveken folyékonyan beszélő, művelt és sportolni szerető Böske sikerét lehetőségként élik meg az antiszemita sztereotípiák elleni harcban, hasonlóan a zsidó olimpikonok aranyérmeihez vagy a világhírű filmek forgatókönyvírójaként ismert szintén magyar zsidó Bíró Lajos alkotásaihoz. A felsoroltak teljesítményében ugyanis jellemzően közös elem az elhatározásokhoz járuló szorgos munka és a kitartás, ami nemcsak célokat vázol, hanem rendre eljut a sikeres megvalósításig.  Horthy Miklós is személyesen gratulál, és kiemeli, hogy a vívók sikereihez hasonlóan Simon Böske is mily sokat használ a „magyar név”-nek. Mindezt megkoronázta a még azon a nyáron megtartott döntő, ahol Böske Európa képviseletében, Miss Americával megosztva most már ténylegesen világszépe, Miss Universe lett. 

Mai szemmel furcsa lehet, hogy a sorozatos győzelmeket, a világ tetején pozíciót a „márkanév” tulajdonosa nem váltotta apró (vagy nem is olyan apró) pénzre. Szerepelhetett volna hollywoodi filmben, hirdethetett volna púdert és parfümöt világlapok oldalain, lehetett volna Rotschild bankárné, a portugál exkirály vagy a kapurtalai maharadzsa felesége. Ám a keszthelyi körorvos, Simon Sándor szépséges leánykáját inkább a hazulról hozott ősi erkölcsi rend és hitgyakorlat vonzotta, s csak egyetlenegy, beteljesedett romantikus kapcsolatra volt igénye. A „posztókirály” Brammer Pállal kötött házasságában ezt vélte megtalálni, ám a bonviván és párbajhős luxusiparostól „hűtlen elhagyás” miatt kényszerült elválni. Második férjével, a több mint harmincéves vígszínházi működése alatt művészeti stílust teremtő Jób Dániellel már harmóniában éltek. Ám jött a vészkorszak, amit a házaspár egy színészkolléga házának pincéjében élt túl. Nem sikerült ez Böske szüleinek, akik Auschwitzban pusztultak el.

Az egykori Miss Hungária, Miss Európa és Miss Universe özvegységben, egyre betegebben, de sudár tartását megőrizve élt öccse családjában 1970-ben bekövetkezett haláláig. A Kádár-korszakban már nemigen került szóba az egykori világhírnév és az össznépi ováció.

De a család érdekes módon még ekkor is hasznot hozott Magyarországnak. Simon Imre, a mérnök testvér ugyanis nagyszerű kávéfőzőgépeket gyártott és szervizelt, egyike volt a szocializmusban épp csak megtűrt maszekoknak. A gépeiből kifolyt legendás pesti presszókávé pedig a létező szocializmus kevés igazi örömeit gyarapította – ahogy ezt a kötet szerzője a könyv bemutatóján némi iróniával jegyezte meg.

Olvasson tovább: