Kereső toggle

Kattanj le!

Digitális detox

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Korunk egyik jellemző pszichológiai jelensége a digitális függőség. Az okoseszközök hiánya egyre több használóban vált ki olyan szorongást, amit csak a minél gyorsabb visszacsatlakozás old fel. Több tanulmány is foglalkozik a jelenséggel, és igyekszik megoldást találni, mert úgy tűnik, a digitális „detoxikáláshoz” több kell az egyszerű elhatározásnál.

Idén márciusban az USA belbiztonsági minisztériuma és az Egyesült Királyság közlekedési minisztériuma hozott egy olyan szabályozást, mely szerint az okostelefonnál nagyobb elektronikai eszközöket bizonyos területek fölött átrepülő gépekre tilos felvinni. A Royal Jordanian Airlines egy 12 dolog, amit egy 12 órás repülőúton tehetsz laptop és tablet nélkül című ötlettárral reagált. A csipkelődésnek szánt, mégis elgondolkodtató gyűjtemény 11. pontja a következő: Elmélkedni az élet értelméről.

Napjaink talán egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy nem hagyunk magunknak elég időt a gondolkodásra. Bármennyire is tudjuk, hogy sokszor ülünk feleslegesen a képernyők előtt, és egy idő után már csak időpazarlás az online lét, mégsem vagyunk képesek változtatni rajta. Ez azonban nem kis befolyással van az agyunkra.

2012-ben nyert bizonyítást, hogy aki több időt hagy szabad gondolkodásra, és nem foglalja le az elméjét folyton beáramló információkkal, sokkal kreatívabb problémamegoldó képességgel rendelkezik, ugyanis az álmodozás és a kreativitás kapcsolatban állnak egymással. Nem véletlen, hogy a nagy ötleteink gyakran zuhanyzás vagy séta közben jönnek. Elmélkedéskor agyunk teljesen más módban működik, mint amikor képernyőt nézünk.

Több évnyi kutatás alapján Daniel Willingham, a Virginiai Egyetem pszichológiaprofesszora azt állítja, hogy agyunknak két külön figyelmi rendszere van, egy külső és egy belső. A belső figyelmi rendszert, amely az álmodozás során aktiválódik, alapértelmezett hálózatnak nevezik. Ez különösen akkor aktív, ha magunkon, a múltunkon vagy a jövőnkön gondolkodunk. Ez kapcsolódik ugyan a külső figyelem központjához, de a kettő nem tud hatékonyan párhuzamosan működni. Az elmélkedéssel töltött időt viszont egyre inkább kiszorítja a képernyők figyelése: egy átlagos amerikai már napi 10,5 órát tölt valamilyen kütyü előtt, az Egyesült Királyságban pedig 10 óra az átlag. Ennek hosszú távú következményei még nem ismertek, a produktivitásra, kreativitásra való képességet viszont mindenképpen korlátozzák.

A nagy felfedezőkhöz, tudósokhoz hasonlóan például Megan King neves grafikus-tervező is arról számolt be, hogy a legkreatívabb pillanatait mindig akkor éli át, amikor pihenteti az elméjét. Ezt felismerve többen próbálták már visszaszorítani az online felületeken töltött időt, jellemzően inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ugyanis függőség esetén az okostelefonjainktól való távolság szeparációs szorongást vált ki, úgy érezzük, kimaradunk a társadalmi életből, lemaradunk a pletykákról, eseményekről, és elveszítjük azt a társadalmi képet, amit másokban alakítottunk ki magunkról. A másik nehézséget a hírektől, politikai eseményektől való elszakadás jelentheti, hiszen a közösségi felületek már ezekből is fogyasztási cikket csináltak, és a „social image” része lett, hogy mennyire vagyunk képben a nagyvilágot illetően. Egy amerikai cég pár hónapja felmérést készített saját dolgozóiról, akikről kiderült, hogy átlagosan napi 2-3 órát töltenek csak a politikai jellegű posztok olvasásával.

A digitális szorongásnak nevezett jelenséghez tartozik az is, ha idegesít minket, hogy nem tudunk azonnal válaszolni egy üzenetre vagy e-mail-re, vagy frusztrál, ha különböző baráti, családi és egyéb események során nem vehetjük elő telefonunkat – már ha egyáltalán meg tudjuk állni, hogy munka és vacsora közben ne telefonozzunk.

Ezek után nem meglepő, hogy a fiatal felnőttek háromnegyede szabályosan feszült lesz, ha bizonyos időre nélkülöznie kell mobilját. Egy kísérlet során a tesztalanyok választhattak aközött, hogy 15 percet egyedül töltenek, mindenféle interakció nélkül, vagy egy enyhe áramütést kapnak. Meglepően sokan az áramütést választották.

A „digitális méregtelenítés” sikerének egyik kulcsa a szakértők szerint az lehet, ha magunk elé tűzünk egy-egy motiváló okot a kikapcsolásra: azt az időt, amit elpazarolnánk az internet előtt, inkább bizonyos családtagokkal vagy barátokkal töltünk, méghozzá valós keretek között.

A másik kulcs az lehet, ha a képernyő elé ülve őszintén tisztázzuk, hogy mit is szeretnénk ott csinálni, és ez meddig produktív a számunkra. Ez segíthet a céltalan böngészést elkerülni, akkor is, ha a felületeknek pont az a célja, hogy minél tovább odaragasszanak minket. Egyre többen deaktiválják különböző közösségi fiókjaikat, mert úgy érzik, már nem a kikapcsolódást, kapcsolatépítést szolgálják, hanem épp ellenkezőleg. Jó megoldás lehet még bizonyos időkereteket meghatározni, például esténként adott időpontban kikapcsolni a telefont. Az offline létre való igényt felismerve maguk az okoseszközök is nyújtanak különböző lehetőségeket (például bizonyos időtartamra blokkolja magát az eszköz), de előrelépés lehet az is, ha a felesleges appokat, időrabló alkalmazásokat töröljük.

A szakértők mindezek mellett arra is felhívják a figyelmünket, hogy ne csüggedjünk, és ne hibáztassuk magunkat, ha elsőre nem sikerül csökkenteni a kütyükkel töltött időt, hiszen ezek a platformok pont arra és úgy vannak kitalálva, hogy függőséget okozva vissza-visszakattintsunk, de tudatossággal és kitartással biztosan módosíthatók médiaszokásaink.

Olvasson tovább: