Kereső toggle

Jönnek a robotok?

Avagy lesz még munkánk húsz év múlva?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Mit fogsz dolgozni egy olyan világban, ahol már most automaták intézik ügyeidet, robotok csetelnek helyetted és hamarosan drónok szállíthatják vacsorára a pizzádat? Jól nézd meg a könyvtárost, a raktárost, a kamionsofőrt, a privát bankárt vagy a könyvelőt, mert tíz éven belül megszűnnek ezek a szakmák. De akkor honnan tudod meg, hogy merre indulj, mit tanulj és milyen »jövő álló« állások várnak rád?” – így szólt az idei Future Work Fesztivál beharangozója, amely azt ígérte, hogy a háromnapos rendezvényen megkapjuk kérdéseinkre a választ.

A finnek sikertörténete az oktatás

A Future Work Fesztivál kiemelt témája volt a világszerte híres finn oktatás. Finnországban a diákok sorra a nemzetközi felmérések élén végeznek, miközben az iskolába járás nem stressznek, hanem örömforrásnak tűnik, hiszen minimális a házi feladatok és tesztek száma, a tananyag pedig nagy hangsúlyt fektet a zenére, a művészetekre és a szabadtéri tevékenységekre. A fesztivál vendégelőadóitól megtudtuk, hogyan próbál a finn iskolarendszer alkalmazkodni a jövő munkaigényeihez. Petri Tuomi-Nikula finn nagykövet szerint két dolog miatt sikeresek, és ez a munkaetika és az oktatás.

„Jó iskolát mindenkinek! – Nem csak egyeseknek”– ez a finn oktatás egyik alapértéke, egészítette ki a Future Work Fesztivál első finn előadója, Marjaana Manninen oktatási tanácsadó a nagykövetet. A szakértő hangsúlyozta, hogy a hibák megengedettek a finneknél. Sőt, fontos azt is megtanítani a gyerekeknek, hogy mit tanulhatnak a hibákból, hiszen ez is a tanulási folyamat része.

A tanárokat és a diákokat is nagyra becsülik a skandináv országban, ahol aktív tanulói bevonással tervezték az új tantervet is, melynek fő célja, hogy az iskolák felkészüljenek a változások tükrében a jövőre, a készségek továbbra is erősek maradjanak, és minden tanuló megtapasztalja a sikert azon a területen, amiben tehetséges. Intenzív és speciális támogatást is kapnak azok a diákok, akik erre rászorulnak. A formális oktatáson kívül nonformális és informális oktatási módszereket is ötvöznek, és a fenntartható jövőre készítik fel a diákokat. Mivel tanulni már egész életünkben kell, fontos, hogy a diákok sikert és örömöt tapasztaljanak meg a tanulásban.

Kreativitás és kritikai érzék

Dr. Vekerdy Tamás szerint a fenti két dologra lesz szüksége a jövő emberének, a többit úgyis meg tudja nézni az interneten. „Az egyetem az óvodában kezdődik?” című előadásán a neves pszichológus kihangsúlyozta, hogy az óvodában a két legfontosabb tevékenység a szabad játék és a mindennapos mese. Utóbbi azért fontos, mert több kutatás kimutatta, hogy aki rendszeresen hallgat mesét, az iskolás korára másfél évvel is megelőzheti anyanyelvi fejlettség terén a többieket. Vekerdy szerint ennek ellenére sajnos a magyar gyerek sosincs ott, ahol lennie kell, hiszen az óvodában már az iskolára készítik fel, az általános iskolában a középiskolára, az utóbbiban pedig az egyetemre. Vekerdy mélyen elítéli azt, aki úgy gondolja, hogy abból a gyerekből lesz később topmene-dzser, akit már 4-5 évesen idegen nyelvre, teniszre, úszásra járatnak. Szerinte sokkal inkább abból, akinek az óvodás évei teljes értékű játékkal teltek.

Freund Tamást, az elismert agykutatót idézte: öröm és élmény nélkül nincs hatékony tanulás. Vekerdy szerint azonban ehelyett a mi iskoláinkban sokszor a szorongás és az unalom a jellemző. „Nézzék csak meg bármelyik ma forgalomban lévő fizikakönyvet. Garantálom, hogy már az első fejezetet sem fogják érteni. Nem azt látjuk belőle, hogy a világ érdekes, hanem azt, hogy unalmas” – jelentette ki. Pedig ha unalmasnak látjuk, akkor azért unalmas, mert úgy beszélnek róla. A Szegedi Rendőrkapitányság adta ki az első élménypedagógia-könyvet. Ahol élmény van, ott csökken a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények száma.

Vekerdy szerint szabadság nélkül nincs művészet és nincs tudomány. A centralizált autokrata államokat is felhozta elrettentő példaként, ahol ugyan eleinte hihetetlen eredményeket értek el, de meg kell látnunk a 20. század tanulságát, hogy bár ezekkel a tevékenységeikkel háborúkat nyertek meg, végül mégis összeomlottak.

A hiteles együttélést hangsúlyozta leginkább a nevelés folyamatában, ugyanis bármit mondhatunk, a gyerekek belátnak a szavak mögé, mintegy „letapogatnak” minket láthatatlan csápjaikkal, és a tudatalattinkba is benyúlnak azokkal. Szülőként azt sem téveszthetjük szem elől, hogy az iskola csak egyetlen intelligenciát, az értelmi intelligenciát ismeri el, pedig legalább nyolcféle van. A szóbeli memóriát és a matematikát osztályozzák, de rengeteg mindent nem.

Ne csodálkozzunk, ha a gyerek úgy érzi: „Engem itt hülyének néznek.” Sajnos elfeledkezünk arról, milyen a gyerek, és mikor milyen életszakaszban van. A kamasz élettani eredetű lustaságban szenved: nézzük meg az orvosi könyveket! És pont ekkor várjuk el abnormálisan, hogy ekkor hozza a maximumot, készüljön a felvételire.

Vekerdy szerint azért nincs a mai magyar iskolákban előtérben a kreatív gondolkodás, mert divergens, vagyis jön a feladat és agyrobbanást okoz: ezer dolog jut eszébe a gyereknek – és ott a konvergens gondolkodással (csak egy megoldás van) sokszor leforrázzák: „Ne hadoválj, csak a lényegre koncentrálj!” „Tudnunk kellene, hogy legtöbb esetben nincs csupán egy megoldás” – magyarázta Vekerdy. A pszichológus szerint olyan oktatási intézményekre lenne szükség a jövőben, ahol a kreatív gondolkodást is tudják jutalmazni.

Munkanélküliek lehetünk, de meglehet a rák ellenszere

Veres Rita, a Singularity University budapesti nagykövete, aki tanulmányokat is folytatott a Szilícium-völgyben található jövőkutató intézményben, olyan jövőt tárt a közönség elé, amely elképzelhetetlen hálózatba kapcsolt eszközök, fejlett biotechnológia, robotika, kiterjesztett és virtuális valóság, 3D-nyomtatás és mesterséges intelligencia nélkül. Bár ezek segítségével hatalmas ugrásokat tehet az emberiség – 2030-ra már gyógyíthatjuk a rákot és az Alzheimer-kórt –, hatalmas munkanélküliség köszönt ránk, mivel a következő 20 évben az állások fele feleslegessé válik a robotika és az automatizáció következtében. Veres Rita szerint félelem helyett fontos most figyelnünk és gondolkodnunk. Emberekre mindenképp szükség lesz, ezért az érzelmi intelligencia felértékelődését prognosztizálja.

A mérnököknek, orvosoknak, lelkészeknek a jövőben is lesz munkája

A kíváncsiság és az önfejlesztés kulcs ahhoz, hogy legyen munkánk 2030-ban. „Ha nem fejlődsz, akkor visszafejlődsz” – idézi Dr. Juhos Andrea Elon Muskot. A Lee Hecht Harrison Hungary Career Consultants Kft. ügyvezető partnere árnyalta kissé a fenti képet azzal, hogy a gépek és szoftverek fejlesztése rengeteg új állást hoz, így a mesterséges intelligencia és a robotok fejlesztésében, valamint a kreativitást és a szociális kapcsolatot igénylő munkákban továbbra is nélkülözhetetlenek lesznek az emberek. Így biztosan szükség lesz a jövőben is szoftverfejlesztőkre, építészekre, mérnökökre, ipari formatervezőkre, orvosokra, művészekre, pszichológusokra, gyógytornászokra, továbbá papokra, lelkészekre és rabbikra is.

Az Így dolgozunk mi alapítója, Barta Nikolett szerint nemcsak a ruhánk vagy a zene, amit hallgatunk, fejezi ki a személyiségünket, hanem sokkal inkább a munkánk, a hivatásunk is, és erre így is kellene tekintenünk. Sokan külső motiváció hatására indulnak el a pályaválasztásban – például azért választanak egy munkát, mert éppen sok pénzt lehet vele keresni –, de Barta szerint a bensőnkre kellene inkább hallgatni. Javasolja a pályaválasztóknak, pályaváltóknak, hogy tegyék fel maguknak ezeket a kérdéseket: „Milyen nyomot akarok hagyni a világon magam után?” és „Miben vagyok igazán tehetséges?” Arisztotelészhez visszanyúlva meg is indokolja, hogy miért: „Ahol a világ igénye, és az egyén tehetsége találkozik, ott van az ember munkahelye.”

Olvasson tovább: