Kereső toggle

Mire jó a szelén?

Támogatja az immunrendszert és a pajzsmirigyet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szelén az elmúlt időben nagy figyelmet kapott, egyre többen fogyasztják rendszeresen. Elsődlegesen azok, akik különböző anyagcsere- vagy hormonális problémák miatt az endokrinológián megkapják a diagnózist, hogy alulműködik a pajzsmirigyük. A szelén nagyon kis mennyiségben van jelen a szervezetünkben, de kulcsfontosságú úgynevezett „szelenoenzimek” része. A kutatások több olyan szelenoenzimet azonosítottak, amelyeknek működése a szeléntől függ. Például az egyik, a glutation peroxidáz antioxidánsként működik, fontos szerepet tölt be a rákmegelőzésben. Tanulmány bizonyította, hogy 200 mikrogramm szelén napi fogyasztása jelentősen csökkentette a daganatos megbetegedések számát. De már most fontos megjegyezni, hogy hatása nem növekszik, ha növeljük az adagokat!

Számos betegség hátterében állhat szelénhiány, ám fontos szem előtt tartani, hogy ha túladagoljuk, komoly mérgezést okozhat. Mondhatni „keskeny ösvény” a szelénadagolás optimális tartománya.

Mivel egyes talajok szelénhiányosak, így a táplálékláncba nem jut be megfelelő szelénmennyiség. Vannak kifejezetten szelénhiányos talajú országok, mint Magyarország is, de van, ahol az ellenkező problémával kell szembenézni. Azokban az országokban, ahol kevesebb a szelén a talajban, próbálják ezt kívülről pótolni, például műtrágyázással, az állatok takarmányozásánál pedig a premixekhez keverik. Számos tanulmány foglalkozik azzal is, hogy nem csak az ember számára fontos a megfelelő szelénbevitel: mind az állatok, mind a növények érzékenyen reagálnak rá. Ha túl sok vagy túl kevés, „kidőlnek” és nem fejlődnek.

Érdekesség, hogy egyes növények a magas szeléntartalmú talajokhoz úgy alkalmazkodtak, hogy felhalmozzák magukban ezt a nyomelemet – ezek az úgynevezett akkumulátor fajok. A brazil dió például olyan szépen „megtanult” gyűjtögetni, hogy egy dióban 90 mikro-grammnyi mennyiségű szelént képes felhalmozni. A brazil dió egyébként hazánkban is kapható. Egy darab elfogyasztásával meg is tettünk mindent a szelénpótlásunk érdekében. A nassolással azonban vigyázzunk! Rendszeres, napi több dió fogyasztása már letérít bennünket a keskeny útról, és átvisz a mérgező tartományba.

A javasolt mennyiségnél mindig több fajta adatot érdemes figyelembe venni. Elsősorban az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) által javasolt napi mennyiség az iránymutató számunkra, illetve a legfelső biztonságos beviteli szint, de nem árt kitekinteni és az amerikai FDA adatait is figyelembe venni. Ez úgy általában is igaz minden egészséggel kapcsolatos adatra. A szelén esetében a két kontinens javaslatai közel megegyeznek. A felső biztonságos beviteli szint (UL, upper level) Európában 300 mikrogramm a szervetlen só formái esetében. Az FDA 400 mikrogrammban határozza meg felnőttek esetében a napi bevitel maximumát. Érdekesség, hogy a szerves kötésben (szelenometionin) lévő szelénre külön értéket ad meg az európai táblázat. Ez nekünk, mint felhasználóknak, annyit jelent, hogy figyelmesen olvassuk el, milyen szelénvegyületet vásároltunk. A kettő közötti különbség a két vegyület különböző biohasznosulásából ered.

Az interneten találhatunk szélsőséges javasolt adatokat is, amelyek jóval magasabbak még az amerikai 400 mikrogrammnál is. Mivel ezt az értéket egy kínai mérgezéses esetből számolták ki, jobban járunk, ha figyelmen kívül hagyjuk. 1986-ban ugyanis öt kínai betegnél észlelték szelénmérgezés tüneteit. Ők nem tettek egyebet, csak rendszeresen fogyasztották a szeléngazdag talajban termelt kukoricájukat. A betegeket 1992-ig követték nyomon és kiszámolták, hogy napi 800 mikrogramm szelén okozta a tüneteiket. Ezt az adatot elfelezték, és az így kapott mennyiségben határozták meg a legfelső biztonságos értéket. Mivel mérgezéses kísérleteket emberen nem lehet végezni, ezért az értékeket a megtörtént esetek alapján határozzák meg.

Ha valaki ennek ellenére mégis emeli az adagot, legyen intő jel, ha fokhagymaszagú a lehelete, vagy fémes ízt érez a szájában, mert szervezete ezzel már a szelénmérgezés tartományába került. (Kivéve, ha előtte valóban fokhagymát evett.)

Mi legyen hát ezek után a napi javasolt mennyiség, ami biztonsággal megtart bennünket a keskeny úton? Ebben az értékben egységes a két kontinens: 55 mikrogramm. Mivel a különböző szelénmódosulatoknak különböző a hasznosulása, az adagolásnál ezt is figyelembe kell venni, így az 50 körüli értékkel a forgalomban lévő szelénvegyületekkel biztonságban vagyunk.

A természetes táplálékban jelenlévő szelén főleg húsokban, tojásokban, gabonafélékben, zöldségekben, diófélékben van jelen. A húsmentes, vegetáriánus étrendet vagy különleges diétát, fogyókúrát folytatóknak ezért külön oda kell figyelniük a szelén pótlására.

A nyomelemet tartalmazó készítményeken a következő feliratokat találhatjuk: „a szelén hozzájárul a haj és köröm állapotának fenntartásához, az immunrendszer és a pajzsmirigy működéséhez, valamint támogatja a spermaképződést”. Ezek az egészségügyi állítások tulajdonképpen irányt mutatnak a vásárlóknak arra, hogy milyen problémákra alkalmazható a szelénpótlás. Ezeket a javaslati területeket az EFSA engedélyezte a megfelelő tudományos vitákat követően.

A szelén szervezetünkben játszott szerepe, a különféle szelénvegyületek biohasznosulása, a növények szeléntartalma, vagy az álla-tok szelénpótlása ma már jól kutatott terület, ahol jelenleg is folynak a vizsgálatok, és ahol biztosan sok érdekes dolog kerül majd még napvilágra.

Olvasson tovább: