Kereső toggle

„Meg kell nyernünk az élet meccseit”

Többszörösen hátrányos helyzetből a dobogóra

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

2017. márciusában startolt Ausztriában a Speciális Téli Olimpia. Az 51 fős delegáció nem lehetett volna teljes Gerencsér Gábor nélkül, aki a padlóhokisok kapuját védi, immár több mint 20 éve. Boldog, mosolygós fiatalember, tervekkel, célokkal. Pedig a körülmények egészen más jövőképet vetítettek előre számára. Hátrányos helyzetű – mondanák a pesszimista emberek lemondóan, Gerzson ugyanis komoly hallás- és beszédsérüléssel született, ráadásul csecsemőkorától kezdve nevelőintézetben nőtt fel.

Az első napsütéses márciusi szombaton találkozunk. Gerzson feleségével, Verával az oldalán érkezik, láthatóan nagyon büszkék egymásra. Találunk egy kedves kávézót, itt mesélik el a történetüket. Bár leírni egyszerű, hogy „elmesélik”, Gerzson esetében mindez állandó figyelmet és koncentrációt igényel: jóval halkabban beszél, mint az átlagemberek, és nehezebben is formálja a szavakat, de mindent értünk, amit mond. Azt mondják, az elmúlt időszakban rengeteget fejlődött. A régmúltnál kezdjük.

„Hat hónapra születtem, talán az oxigénhiány az oka annak, hogy már kicsi koromtól kezdve gondok voltak a hallásommal és a beszédemmel is. A szüleim ráadásul úgy döntöttek, hogy nevelőintézetbe adnak, így Kőszegen nőttem fel szigorú, de igazságos szabályok között. Hatéves koromban kezdtem el beszélni.” Bár hátránnyal indult, mégsem fogta fel szomorúan a körülötte történteket. „Voltak kudarcok, de alapvetően mégis vidáman, pozitívan éltem a mindennapjaimat.”

Fontos dátum 1995 nemcsak Gerzson, hanem a kőszegi sportélet történetében is, ekkor tört be ugyanis a városba a padlóhoki mint sportág. Ők voltak az elsők, akik hazánkban ezt a sportágat művelték. „Kapus lettem, mégpedig azért, mert utálok futni, és inkább a védekezést választottam – nevet Gerzson, aki hozzáteszi: azóta látszik, jó döntést hozott. – A sport megtanított arra, hogy nem szabad feladni, tovább kell lépni, nem elég folyamatosan küzdeni, de túl is kell élnünk, sőt meg is kell nyernünk az élet meccseit is.” A kemény edzések aztán szép eredményeket hoztak; 1996-ban vettek részt először Európa-bajnokságon. Ekkor tulajdonképpen még ők is csak tanulmányozták a sportágat, ám mégis elsők lettek. 1997-ben Torontóban aranyérmet szereztek a speciális olimpiai játékokon. 2000-ben ismét megnyerték az Európa-bajnokságot. „2001-ben Alaszkában rendezték meg az olimpiát, ott »csak« a negyedik helyet tudtuk megszerezni, túl hideg volt” – nevet Gerzson. 2005-ben és 2009-ben viszont újra az aranyéremnek örülhetett a magyar padlóhoki-csapat. Legutóbb pedig 2013-ban, Dél-Koreában állhattak szintén a dobogó legtetejére.

A sport mellett persze tisztes polgári foglalkozása is van: a lukácsházi ampullagyárban kapott munkát, ahol kollégái nagyon szeretik és megbecsülik. Emellett nem titkolja azt sem, hogy pár évvel ezelőtt megváltozott az élete, megismerte Istent, és csatlakozott egy keresztény közösséghez, amely tovább segíti abban, hogy sikeresen vegye az előtte álló akadályokat. Itt találkozott feleségével, Veronikával is. „A gyülekezetben Gerzson volt a ruhatáros, én pedig a könyvárusító pultnál segédkeztem, így egymás mellé kerültünk. Elkezdtünk beszélgetni. Ő mindig kedvesen mosolygott. De ekkor még egyikünknek sem fordult meg a fejében, hogy akarna a másiktól valamit” – veszi át a szót a feleség. Egyre többet beszélgettek, míg a végén rádöbbentek, egyre jobban hiányoznak egymásnak. „Ha nem találkoztunk, hiányérzetünk volt, innen tudtuk, hogy többet érzünk egymás iránt.” Azt már Gerzson teszi hozzá, hogy ő hívta el először randizni Verát: „Mindig is családcentrikusnak éreztem magamat. Tisztában voltam a körülményekkel, de tudtam, ha türelmesen várok, megkapom azt a lányt, akit Isten nekem tervezett.” „Nem voltak kételyek bennem, hogy vele szeretném leélni az életemet” – mondja Vera, kiemelve, hogy bár ő is tudta, hogy vőlegénye beszédhibás, ez egyáltalán nem akadályozta a kapcsolatukat.

És hogy történt a lánykérés? Hiszen ilyenkor sokszor még azok is küszködnek a szavakkal, akik jól tudnak beszélni. „Vicces volt, mert mindenki azt várta, hogy karácsonykor kéri meg a kezemet, de végül nem így történt. Teljesen váratlanul ért a dolog; mentem haza munkából, és ő otthon várt, pedig nem is találkoztunk volna aznap. Mikor odaállt elém, és hozta a virágot, akkor sem esett le, hogy mi történik, hiszen másnap névnapom volt. Arra gondoltam, hogy amiatt jött. Ám egyszer csak elővette a dobozt…” „Kérdeztem tőle, hogy hozzám jössz, vagy hozzám jössz?” – teszi hozzá Gerzson. Vera pedig igent mondott.

Azt mondják, ugyanúgy képesek órákon keresztül beszélgetni, mint az átlagos párok. „Anyukám az elején nem értette, hogyan tudunk telefonon beszélgetni. De mindent meg tudunk oldani” – mondja Vera. Azóta már megvolt az esküvő is, jelenleg a gyermekvállaláson gondolkodnak. „Akarok majd egy hokicsapatot” – viccelődik a férj, aki nemrég Ausztriába utazott csapatával a speciális olimpiára, ahol Arnold Schwarzenegger volt az egyik díszvendég, és ahol ötödszörre is aranyérmesek lettek. Előtte persze még eskütételen vett részt a köztársasági elnöknél, hogy Forrest Gumpot idézzük: „Megint”.

Olvasson tovább: