Kereső toggle

Enni vagy nem enni: ez itt a kérdés…

Becsaphatnak-e bennünket az élelmiszergyártók?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kezdünk elveszni a sok táplálkozási tanács között? Már a csapból is diéta folyik? A témáról Kiss Virággal beszélgettünk, aki már évek óta figyelemmel kíséri és jól ismeri a reformélelmiszerek és étrend-kiegészítők piacát. Életmódblogot ír az ezegychopper.cafeblog.hu oldalon, ahol az egészségünkkel kapcsolatos változatos hírek bemutatása mellett segít eligazodni ebben a néha kaotikus, de kétségtelenül színes és izgalmas világban.

Magyartanárként kezdted, ma több blogot is írsz életmódról, futásról. Honnan jött a váltás?

– Az alapvégzettségem középiskolai tanár (magyar), amit öt évig gyakoroltam is. És imádtam, csak meguntam, hogy nyáron mindig kirúgtak, ősszel meg felvettek újra. Ezért az első gyermekem születése után, a gyes alatt elkezdtem online életmódportáloknak dolgozni távmunkában. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal ez van jelen az életemben. A biobolt úgy jött képbe, hogy anyósom több mint húsz éven át vezetett egy szuper kis drogériát Kisteleken, aminek a biobolt részét én vittem pár évig. Később úgy döntöttem, belevágok az online kereskedelembe, és kifejezetten reformélelmiszerekkel, étrend-kiegészítőkkel foglalkozom. Ennek a munkának fontos része, hogy a blogon keresztül reflektáljak a hozzám befutó kérdésekre, érdeklődési körökre, új irányzatokra, ötletekre. A blog egy lehetőség nekem is, hogy elmélyedjek és tanuljak.

A lakosság 1-2 százaléka diagnosztizáltan gluténérzékeny. Mégis a gluténmentes termékek aránya jóval magasabb. Szerinted miért?

– Számomra is megdöbbentő, hogy míg néhány évvel ezelőtt is szinte vért izzadtunk, hogy a vásárlóknak legalább az alapvető gluténmentes termékeket és alapanyagokat beszerezzük, addig ma már egyik napról a másikra gomba módra szaporodnak a különféle vállalkozások, és egyre színesebb a termékek palettája is.

Emlékszem, hogy míg korábban elsősorban olyan szülőkkel kerültem kapcsolatba, akiknek a gyermekénél gluténérzékenységet (is) diagnosztizáltak, mostanában egyre nagyobb számban vásárolnak olyanok, akik esetleg nem is diagnosztizált gluténérzékenyek, hanem más megfontolásból vásárolnak ilyesféle termékeket.

Sokan saját maguk orvosává szeretnének válni, vagy egyszerűen nem kaptak kielégítő magyarázatot szokatlan tüneteikre az orvosoktól, és mivel úgy hallották, hogy a gluténmentes diéta megoldhatja ezeket a problémákat, ezért önként belevágnak ebbe. Jellemzően ilyenek például a különféle emésztési zavarok. Ezekkel a tünetekkel nem feltétlenül tud mit kezdeni a hagyományos orvoslás. Elküldik a beteget egyik kivizsgálásról a másikra, de konkrét diagnózist nem kap a problémájáról. Ráadásul hallanak ezt-azt a paleo diétáról is, aminek az egyik alappillére szintén a gluténmentes táplálkozás, így a gluténmentes étkezést választók máris az egyre nagyobb és divatossá váló paleo piacon találják magukat, ahol szintén hatalmas a kínálat az ilyesféle termékekből.

Nos, a gluténmentes termékek egyre nagyobb elterjedésének ez a másik oka: a paleózás, ami hihetetlen méreteket öltött. Paleo üzletek, webáruházak, paleo termékek – ezek most nagyon mennek. A paleo pedig rengeteg olyan tünetre, problémára ígér megoldást, amire a háziorvosunk évekig csak csóválta a fejét vagy széttárta a karját.

A másik fogalomzavart a gluténmentes diétában maga a diéta szó okozza – legalábbis én így tapasztalom. Az emberek fejében a diéta szó gyakran a fogyókúra szinonimájaként jelenik meg, így egész egyszerűen összekapcsolják a gluténmentes és fogyókúrás fogalmakat, és azért kezdenek el gluténmentes termékeket vásárolni, mert azok „diétásak”. Egyre többször tapasztalom ezt a vásárlók körében. Ez teljesen rendben van azoknál a termékcsoportoknál, ahol a gyártó valóban úgy állítja össze a termékeit, hogy azok beleférjenek ebbe a szemléletbe (például szénhid-rátcsökkentettek, lassú felszívódásúak), de csak önmagában a paleo címke nem jelenti azt, hogy ész nélkül lehet enni ezeket a termékeket.

A piac pedig egyszerűen csak reagál erre a megnövekedett igényre. Mindig voltak ilyen hullámok a reformélelmiszerek piacán. Vannak gyorsan eltűnő, és vannak tartósan megmaradó hullámok.

Mi az a „rejtett cukor” és miért fontos vele foglalkozni?

– Ez az egyik legkomolyabb probléma, ami a táplálkozásunkat illeti. Amikor terhességi diabéteszem lett, és szigorúan diétáznom kellett, akkor döbbentem rá, hogy alig találok a boltban olyan élelmiszert, amiben ne lenne cukor. Mivel a terhességeim után maradt rajtam némi súlyfelesleg, így tudatosabban elkezdtem erre odafigyelni. Döbbenetes volt az eredmény: anélkül, hogy különösebb mozgást iktattam volna az éle-tembe, majdnem 10 kiló lement azzal, hogy igyekeztem minél jobban elkerülni azokat az élelmiszereket, amelyekben rejtett cukor van vagy lehet.

Sokszor dühöngenek a fogyni vágyók, hogy hiába a kitartó diéta, mégsem akarnak lemenni a könnyen felszedett kilók, pedig ők nem is esznek cukrot. Úgy látom, hogy sokak fejében a cukor az a plusz, amit a kávénkba, teánkba vagy süteménysütéskor a süteménybe teszünk. Szóval az, ami kézzelfogható. Pedig valójában ez a cukor szinte elenyésző a táplálkozásunkban. Jóval veszélyesebb az a cukor, amit tudtunkon kívül etetnek meg velünk az élelmiszergyártók. Minél nagyobb „metamorfózison” ment keresztül az alapanyag, amiből valamiféle élelmiszer készült, annál nagyobb a valószínűsége, hogy lesz benne valami nagyon nem odavaló. Például cukor.

Az összetevők között milyen néven szerepelhet a cukor?

– Sajnos a termékcímkéken sokan nem tudnak eligazodni, így ha nem a „cukor” szót látják, akkor tévesen hihetik, hogy jól választottak. Pedig a barna cukor, a nádcukor, a glükóz, fruktóz, dextróz, maltóz, szacharóz, glükóz-fruktóz szirup, kukoricaszirup mind-mind arra utal, hogy a termékben bizony hozzáadott cukor van.

A készételekben – mártásokban, szószokban, édesített gabonapelyhekben, cukrozott kakaóporokban, gyümölcsjoghurtokban, desszertekben, italporokban, üdítőkben – alapból töméntelen mennyiségű rejtett cukor van.

A vásárlók mennyire vannak tisztában a kapcsolódó egészségügyi kockázatokkal?

– Mindig azt gondolom, hogy ennek a hatalmas cukormennyiségnek a veszélyeiről már nem kell újra és újra beszélni, de hihetetlenül keveset tudnak az emberek. A többség számára – és itt most nem azokról beszélek, akik foglalkoznak az egészségükkel – ez egyszerű esztétikai probléma. A cukor hízáshoz vezet, és ennyi. Ha már nagyon zavaró a túlsúly, akkor belekezd egy fogyókúrába. Pedig ma már tudjuk, hogy a finomított cukrok ilyen mértékű fogyasztása a diabétesz, az elhízás és az ezzel járó számtalan probléma (magas vérnyomás, gyulladások, magas koleszterin) előszobája. Az emésztésünkre, a légzésünkre éppúgy rossz hatással van, mint az idegrendszerünkre.

Melyek azok a hívószavak, amelyekről azt hisszük, hogy egészségesek, és ez mégsincs így minden esetben?

– A zsírszegény, csökkentett szénhidráttartalmú, gluténmentes, paleo, bio és natúr jelzők mindig becsalogatják a vásárlókat. Ezek mind-mind pozitív tulajdonságokkal ruházzák fel a terméket, és a vásárló úgy érzi, hogy valami egészségeset vásárolt.

Sajnos azt hisszük, hogy a gyártók valóban olyan élelmiszert, alapanyagot csomagolnak be számunkra, amelyektől lefogyunk (de legalábbis nem hízunk), vagy vegyszermentesek/tiszták és biztonságosak. Ez azonban nincs így feltétlenül.

Manapság nagyon mennek az úgynevezett szuperélelmiszerek. „Messziről jött ember azt mond, amit akar” – tartja a mondás, ami ezeknél a termékeknél különösen igaz. Mind-mind egzotikus, vitalizáló, immunerősítő, ilyen-olyan betegséget megelőző tulajdonsággal van felruházva, ami igen csábító a gondjaira azonnali megoldást kereső embernek. Sokan utána sem olvasnak ezeknek, vagy csak felületes információik vannak ezekről a termékekről.

Akkor mire figyeljünk a vásárláskor?

– Elsősorban koncentráljunk a megvásárolni kívánt termék címkéjére, és ne egy felületes olvasással dobjuk a kosárba! A tápanyag-információknak rajta kell szerepelniük, így azonnal látni fogjuk, hogy valóban zsírszegény vagy szénhidrátcsökkentett-e az adott termék. Mint ahogyan azt is látnunk kell, hogy esetleg más, kevésbé egészséges tulajdonsága is lehet. Például magas cukortartalma, amit már nem hirdet a csomagolás, csak némi böngészés után találunk rá a címkén. Sokan trükköznek a bio minősítéssel is, pedig a csomagoláson elég egyértelműen kell jelölni, ha a termék bio minősítésű.

Előfordulhat, hogy a gyártó lazán rányomja a címkére a gluténmentes jelzőt, miközben az adott termék olyan gyártósoron készült, ahol gluténnel szennyeződhetett. Egy súlyosan lisztérzékeny ember számára ez nagyon nem mellékes!

Szerintem az a legtisztább dolog, ha igyekszünk olyan alapanyagokat vásárolni (vagy ideális esetben megtermelni, előállítani), amelyek a lehető legkevesebb feldolgozáson estek át. Nyers húst, zöldséget, gyümölcsöt, magvakat, gabonát stb. Ez persze a mai életformánkat tekintve szinte kivitelezhetetlen. De jó lenne, ha mégis ez lenne a fő csapásvonal.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy tudatosan keresgéljünk, és merjünk kérdezni!

Felválthatja-e a hurkát, kolbászt, szalonnát a tönkölybúza? Mennyire változnak a magyar táplálkozási szokások?

– Úgy látom, hogy egyre szívesebben keresgélnek új alapanyagokat az emberek. Ennek persze számtalan oka lehet, de nagyon sok esetben valamilyen táplálkozással kapcsolatos probléma indítja el az útkeresést. Ez lehet táplálékallergia vagy egy tudatos életmódváltás, egy súlyos betegség.

Örömmel látom, hogy a mi kultúránkban korábban oly népszerű köles, hajdina és gersli megint bekerült a háztartásokba. Sokan keresik, és kérnek tanácsot a használatukhoz.

Én magam is több előadáson vettem részt, ahol megismerkedhettem az úgynevezett gabonakonyha technikájával és szemléletmódjával. Sokan próbálkoznak már ezzel is, és itt elmondanám, hogy az ő esetükben például nem feltétlenül kell különleges alapanyagokra gondolni. Csak olyanokra, amelyek a régi magyar konyha részei voltak (köles, hajdina, tönkölybúza, zab, árpa). Igen változatosan lehet ezekkel is dolgozni.

Olvasson tovább: