Kereső toggle

Távirat Rómából

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„A nagy impérium”, „az örök város” – ilyen és ehhez hasonló grandiózus kifejezések juthatnak eszünkbe, ha Rómára gondolunk. A birodalmi centrum szerepét jelenleg ugyan nem tölti be, még mindig megkerülhetetlen. Nos, mi is jónak láttuk felfedezni, vagy legalábbis egy kicsit beleszimatolni a különleges itáliai város levegőjébe.

Az Utazómajom (utazással kapcsolatos Face-book-oldal) jóvoltából potom összegért sikerült repülőjegyet vásárolnunk. Ezt az oldalt egyébként ajánlom minden külföldi kiruccanást tervező figyelmébe, megéri böngészni a felkínált lehetőségek között, könnyen rálelhetünk egy-egy kihagyhatatlanul kecsegtető ajánlatra, olcsó repülőjegy-szállás kombinációra.

A legkorábban induló járat mellett döntöttünk, hogy a lehető legtöbb élményt sűríthessük bele abba a napba is, amelyen megérkezünk. Teljes sötétségben hagytuk el Budapestet, annál inkább kárpótolt viszont a látvány, ami landolásunk előtt fogadott: az Appenninek sötétbarna, havas vonulatai hevertek a lábunk alatt, mint egy nagy, összegyűrt takaró. Felemelő látvány volt.

A Termini metrómegálló kvázi a római Deák, több metróvonal csomópontja, rengeteg busz, vonat indul és érkezik ide a nap folyamán. A reptéri transzfer is a Terminihez futott be, innen vágtunk neki a nézelődésnek. Kezdésképpen egy közeli butikban praktikus, vízálló térképet szereztünk be – egy vérbeli turistán holmi eső nem foghat ki! –, és rövid tanácskozás után felállítottuk az útitervünket.

Apropó, Termini: érdemes a megállóhoz közeli szálláshelyet keresni. Olyannyira a központban helyezkedik el, hogy a legnagyobb emlékművek sétatávolságra vannak, okos tervezéssel több napon keresztül spórolhatunk a tömegközlekedés költségein úgy, hogy ez idő alatt számos jellegzetes részét fel tudjuk fedezni a városnak. Azért nem árt tisztában lenni, hogy pontosan melyik városrészben töltjük az éjszakáinkat.

A mi szállásunk egyébként – ahogy a helyszínen szembesültünk vele – egy muszlimok lakta környéken volt, erről árulkodott a „halal” módon készített ételek reklámplakátja, egy muszlim élelmiszerbolt, a járókelők megjelenése, illetve egy aprólékosan kidolgozott „Ne bízz az izraeli termékekben, Izrael apartheid! Szabadságot Palesztinának!” falfirka is.

Rómában sétálgatva az ember úgy érzi, megállt az idő valahol a ’70-es évek körül. A város atmoszférája igen különleges: benne kavarog a több ezer éves múlt, a jelen és a jövő izgalma.

Róma olyan, amilyennek egy igazi olasz várost elképzelünk: jókedvvel, határozottsággal, nagy hangerővel és egészséges életszeretettel.

Az ókori épületek felé közeledve egy történelmi kiállításba botlottunk, mely a második világháborús olasz katonák német fogságra vitelét mutatta be igen sokrétűen. Beleolvastunk egy korabeli amerikai napilapba, címlapon az 1943-as olasz fegyverszüneti megállapodással, láttunk antifasiszta olasz nyelvű röplapot ’VIVA L’ITALIA!’ felirattal.

Az idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy több mint 600 000 olasz katonát hurcoltak el fogságba német és lengyel területekre, ahonnan több tízezren soha nem tértek vissza.

A vitrinekben egy leeresztett bőr focilabda, hegedű, Bach-kotta, útlevelek, személyes dokumentumok, dögcédulák, fecnire írt üzenetek jelenítették meg a tábori élet mindennapjait.

A városban egyébként kevés a kéregető, de az utcák koszosak, és a házfalak, metrók tele vannak graffitikkel. Önkéntelenül is elkezdtük hasonlítgatni az utcák állapotát a magyar viszonyokhoz, és megállapítottuk, hogy tisztaság szempontjából a mi Budapestünk valahol a Bécs–Róma szélsőértékek között félúton helyezkedik el. Több plakátot láttunk belvárosi utazásaink közben, melyek a köztárgyak állagának megóvására hívják fel a figyelmet. A nyilvános helyek rongálásával, úgy tűnik, a rómaiak hócipője is tele van.

Az ember lánya nem teheti meg, hogy legalább egy pizzát vagy kávét ne kóstoljon meg, ha Olaszországban jár. Mi sem hagytuk ki. A császárfórumok főútjáról számos kis utca nyílik, tele vendéglátóegységekkel, mindenféle menü- és ételajánlattal.

Vendéglőt végül nem mi választottunk, hanem a vendéglő választott ki minket: egy alacsony, de erős testalkatú, idősödő olasz néni behajtott minket a pizzázójába, és mire felocsúdtunk, már hozatta is be kintről a pótasztalt székekkel, hogy lerakják elénk, majd emberünk ellentmondást nem tűrő mozdulattal jelezte, hogy foglaljunk helyet.

Az első megdöbbenésen hamar túltettük magunkat, mert a pizza, amit rendeltünk, szenzációs volt: vékony, ropogós, füstös szélű, gazdag feltéttel, friss alapanyagokkal. Tökéletes körítés a délutáni pihenőhöz és egy barátnői csevejhez.

Az utcakép nem lehetne teljes a mozgóárusok nélkül. Mi egy – elmondása szerint – albán festő akvarelljeinél ragadtunk le. Némi alkudozás után elégedetten távoztunk két szép festménnyel – és egy kis bizonytalansággal, hogy ténylegesen kinek a műalkotásait is tartjuk a kezünkben.

Nagyon tudatosnak és körültekintőnek, illetve határozottnak kell lennünk turistaként: szemtelenül, tolakodóan állítanak meg tízlépésenként például a Colosseum környéki jegyárusok, hogy használjuk ki a vissza nem térő lehetőséget, és vegyünk ár-érték arányban igen kedvező jegyet a Colosseumba, amivel sorban állás nélkül bejuthatunk.

Fényképezkedni sem sikerült zavartalanul: ugyanaz (!) az árus újra és újra megzavart minket, hogy ránk tukmáljon egy szelfibotot a készletéből.

Azért ismerős kultúrdarabokkal is találkoztunk a városban. A metróaluljáróban a Kaliforniai álom, a mozi előtt a Fegyvertelen katona című filmet reklámozták. McDonald’s pedig mindenütt van, még a legeldugottabb tengerparti sétányon is.

Ha már tenger: Róma a vízközelbe vágyóknak sem okoz csalódást. A regionális vasútvonalak egyike egyenesen a tengerpartig szállít minket. Bátran használjuk Róma-bérletünket, a megálló még a város körzetén belül van. A tengerpart télen inkább egy eldugott vidéki kis település hangulatát idézte, mintsem egy világváros üdülőhelyét.

Az éttermek, bárok némelyikébe azonban télen is érdemes betévedni. Utóbbiak igényes sütemény- és szendvicskínálattal várják az arra járókat, az éttermekben pedig megkóstolhatunk valami „tengeri” dolgot.

Mi egy friss tonhalsaláta mellett döntöttünk – jó választás volt. A pékárukínálatokban vissza-visszatér egy helyi sütemény, amit ugyancsak bátran ajánlunk: egyszerű vajas tésztából készült ropogós édesség, különböző öntetekkel (eper, csoki, Nutella és citrom variációkban).

A tengerpartra sziesztaidőben érkeztünk, így csak ücsörögtünk a parton, mélyen magunkba szívtuk a sós tengeri párát, élveztük a napsütést, a madarakat pedig megajándékoztuk egy vízbe pottyant gofriszelettel.

Nem muszáj minden alkalommal a nagy áradattal sodortatni, ha üdülésről van szó. Főszezonban a legdrágábbak a repülőjegyek, a szálláshelyek: a tengerpartok, a híres városok, a terek és múzeumok ekkor a legzsúfoltabbak.

Családom társaságában volt szerencsém egy rekkenő júliusi napon az olvadó aszfaltban gyalogolva nekivágni Róma városának, ahol egy-egy híresebb hely előtt szó szerint kilométeres sorok kígyóztak. Természetesen minden nézőpont kérdése: a lézengő napernyőárusok minden bizonnyal alig várják a csúcsidőszak beköszöntét.

Akit nemcsak a tengerparti napsütés-barnulás motivál, és megengedhet magának egy pár napos kiruccanást év közben is, annak erősen ajánljuk a holtszezont. Teljesen más arcát ismerhetjük meg nyugalmi időben egy-egy helynek, mint nyáron, turistaként a sok ezer másik ember között.

 

Négy ajánlott látnivaló

Piazza di Spagna: A Trevi-kúttól nem messze van a virágokkal szegélyezett lépcsősor, a híres Fontana di Bracciával, a léket kapott hajót szimbolizáló márvány szökőkúttal.
A környéken található a többek szerint Olaszország legrégebbi kávézójának számító Caffé Greco, és az 1890-es évek óta működő Babington Teaszalon is. Colosseum: Róma jelképeként tartják számon, a „Panem et circenses!” jegyében gladiátor- és vadállatjátékoknak adott otthont több tízezres férőhellyel. „Amíg a Colosseum áll, állni fog Róma, ha elpusztul, elpusztul Róma és a világ is” – jegyezte le a 7-8. században élő Beda Venerabilis angolszász bencés szerzetes.
Villa Borghese: Róma egyik legnagyobb zöldövezete, impozáns park szökőkutakkal, tavakkal, nagy pálmafákkal, szép kilátással. Itt található a Cinema dei Piccoli, a világ egyik legkisebb (eredetileg is mozinak épített) mozija, mindössze 63 férőhellyel.
Vittoriano-emlékmű: A város legmonumentálisabb épülete, melyet Itália egyesítésének tiszteletére emeltek, mértani közepén II. Viktor Emánuel szobra magaslik. Az építményen belépő nélkül sétálgathatunk, érdemes fentről a panorámát megtekinteni. (Forrás: roma-szenvedely.eu és www.getyourguide.com)

Olvasson tovább: