Kereső toggle

Svédasztal, nem csak énekeseknek…

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Bár a zord idő beköszöntével ritkábban hallatszik a madarak csicsergése, számos énekesmadár télen is itt marad a környezetünkben. Ha szeretnénk segíteni nekik, hogy a kemény hideget könnyebben átvészeljék, tavasszal biztosan dalra fakadva köszönik meg az ínséges időkben nyújtott támogatást. Arról nem is szólva, hogy míg mi „asztalt terítünk nekik” a szűk környezetünkben, könnyen tanulmányozhatjuk, fotózhatjuk is őket, vagy egyszerűen gyönyörködhetünk bennük, várva a tavaszt.

A hideg időben a veréb méretű, gyakran alig 4,5–10 grammos, szó szerint pehelysúlyú madarak számára egy megbízható etető és itató életmentő lehet. Bár a normál testhőmérsékletük 41–43 Celsius-fok között alakul, a nem vonuló fajok, mivel nincs rá szükségük, nem halmoznak fel jelentős mennyiségű energiatartalékot, azaz zsírt. Ezeknek az apróságoknak ezért a –10 Celsius-fokos – vagy az alatti – hőmérséklet a túlélésért való küzdelmet jelenti, tartalékaik sokszor arra elegendők csak, hogy a fagyos éjszakát átvészeljék. Télen az esti szürkület és a hajnali pirkadat közötti akár 13-14 órát az etető madarai mozdulatlanul pihenve töltik, amikor nélkülözniük kell az izommozgás fűtő hatását.

Jól jöhet a segítség

Ha másnap az alig 5-6 órányi nappali periódusban nem tudnak eleget táplálkozni, például azért, mert nem töltöttük fel a már bejáratott etetőt, könnyen elpusztulhatnak a következő hideg éjszakán! Ezért a madáretető óriási felelősség is: egy bejáratott etető fel nem töltése, az etetés hirtelen megszüntetése végzetes lehet a madarak számára!

Hazánk klímája ugyan nem igényli a madárvédelem szempontjából az egész éves etetést, de egy aszályos nyár utáni ősz vagy a keményebb hideg madárpróbáló lehet, amikor jól jön a segítség. A madáretetés – a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) információi alapján – az első fagyok beköszöntétől (általában november elejétől) ezek tartós megszűnéséig (akár március végéig) jelent igazán nagy támogatást.

Madarak és szokások

Az etetést a körülményeinkhez szabottan számtalan formában tudjuk végezni, érdemes szem előtt tartani azonban, hogy nem minden madár szeret ugyanabban a magasságban étkezni! Kedvelt társasági korzót jelent például a rigók, vörösbegyek és magevők számára az alacsonyabb szinten, például talajon kihelyezett eleség. Magasabb területen, a biztonságot nyújtó ágak között szeret viszont táplálkozni például a királyka (Európa legkisebb madara) és az őszapó. Számukra az ágak közé felszerelt, vagy erkélyre, ablakpárkányra kihelyezett tálcás megoldás is könnyen kivitelezhető. Akár egy  műanyag cserépalátét vagy virágláda is alkalmas erre, ha a fedetlen tálca aljára néhány kisebb lyukat fúrunk, ahol a csapadék el tud távozni. Ezenkívül lógathatunk az erkélyről, ablakból, kerti fáról cinkegolyót, dróthálós etetőt vagy faházikót is, de mi magunk is készíthetünk kókuszdióból, lopótökből, necchálóból vagy más kreatív módon készült kínáló eszközt.

Magok, zsiradék, gyümölcs

S hogy mi mindent esznek a madarak? A klasszikusnak számító magok, vagyis a napraforgó, len, köles, búza stb. mellett a dió, mogyoró, pisztácia is finom csemegének számítanak, ha nem sózottak és nem pörköltek. Nyugodtan kitehetjük a süteménykészítéskor megmaradt, félig feltört diót, mogyorót, napraforgót is, nem minden madárcsőr tudja ugyanis feltörni ezeket, de kicsipegetni igen!

A második fontos táplálék, melyre szükségük van a hidegben a madaraknak, a magas energiatartalmú zsiradék. Ez lehet faggyúba kevert magokat tartalmazó cinkegolyó, kifőzött (sómentes) szalonna, faggyú, kacsa- vagy libaháj. A faggyú és a háj a fakopáncs, a lágyabb zsiradékok a gyengébb csőrű, kis testű rovarevő fajok kedvence (ökörszem, vörösbegy vagy az áttelelő házi rozsdafarkú, barátposzáta, csilpcsalpfüzike). A tartósabb fagy esetén a keményre fagyott zsiradékból bajosan tudnak csipegetni a madarak, ilyenkor inkább vajat, lágy sajtot tegyünk ki, amelyet magokkal megszórva feltűnőbbé és vonzóbbá tehetünk a „vendégek” számára.

A harmadik fontos tápanyagcsoport a gyümölcs, télen a legkönnyebben és legolcsóbban elérhető az alma, amelyet cikkelyekben, egészben vagy egy ágra felszúrva is tálalhatunk. A hidegben megfagyott, majd felengedő alma kimondottan kedvelt csemege a madaraknak.

Mivel puhább, könnyebben fogyasztható, ezért a gyengébb csőrű, kis testű áttelelő fajok számára is gyors segítséget jelenthet. A háziasszonyok számára külön öröm lehet, hogy a megmaradt főtt tészta, főtt rizs, levesben főtt zöldségek is hasznosíthatók az etetőn: a rigók és rovarevők számára is különösen értékes falatok lehetnek.

Az életveszélyes etetés

A svédasztalos terítést a madarak is szeretik, ezért érdemes mindhárom táplálékfajtából kihelyezni az etetéskor. A „beetetéshez” vagy odaszoktatáshoz nagy segítséget jelent, ha a magokat eleinte szétterítjük nagyobb felületen, így könnyebben észrevehető a madaraknak. Szigorúan tilos viszont az énekesmadaraknak kenyeret, kenyérmorzsát adni, mert ezek a légnedvesség és csapadék hatására átnedvesednek, és erjedésnek indulva gyomor- és bélgyulladást, akár pusztulást okozhatnak! Kivételt képez ez alól a verebek, galambok elé szórt friss morzsa, amennyiben azonnal fogyasztásra kerül, illetve a vízi madarak (hattyúk, récék, libák) számára sem jelent egészségügyi problémát az alkalmi – nedves – kenyérfogyasztás.

Ha már javában tart a hideg, és még csak most kaptunk kedvet a madáretetéshez, akkor se szomorkodjunk! Az etetést még akár a tél végéhez közeledve is elkezdhetjük, persze ilyenkor már kisebb forgalomra kell számítani a vendégasztalnál. Azonban egyetlen jóllakott madárka gondűző csicsergése is meghálálja a fáradozást.

Olvasson tovább: