Kereső toggle

Az illemtan klasszikusa

Harminc éve jelenik meg Köves J. Julianna illemtankönyve

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha kezünkbe veszünk egy régi klasszikus regényt vagy bekapcsolunk egy kosztümös filmet vagy sorozatot, láthatjuk, hogy a történetek szereplőinek mindennapjait, kommunikációját és társasági életét mélyen áthatotta az etikett ismerete és betartása. De mit is takarnak pontosan ezek az oly gyakran hangoztatott szavak, mint „illem” és „etikett”? Az illem fogalmát az emberi kapcsolatokat szabályzó viselkedéskultúraként határozhatjuk meg, mely kultúránként, koronként változik. Az adott korban, egy bizonyos társadalmi közegben jelen lévő viselkedésszabályok összességét pedig etikettnek nevezzük.

Mai kultúránk a mindennapi érintkezésekben nem tulajdonít túl nagy jelentőséget a különböző formuláknak; kevesebb illemszabályt ismerünk és tartunk be, mint elődeink. A téma iránt érdeklődők azonban antikváriumokban búvárkodva könnyen rálelhetnek régi illemtankönyvekre, melyekben a felsorolt illemszabályok mai szemmel néhol viccesnek, máskor furcsának tűnhetnek, de találhatunk bennük olyan intelmeket, melyek betartása napjainkban is a másokra való odafigyelést erősítik.

El nem évülő intelmek

1986 óta generációk illemre nevelését segítette Köves J. Julianna eddig közel 20 kiadást megélt Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai című illemkönyve, melyben paragrafusokba szedve tárgyal az élet különböző területeire vonatkozó illemszabályokat.

A könyv szerzője kiemeli: minden illemszabály egy legfontosabb és legnagyobb szabályra vezethető vissza, mely szabály betartásából mindegyik másik kiindul. Ez pedig az, hogy „figyeljünk egymásra, becsüljük és értsük meg egymást”, az ehhez kapcsolható legfontosabb tulajdonság pedig az önuralom és az önfegyelem. Az illem ismerete pedig készséggé fejlődhet, mely által ki tudjuk fejezni embertársaink felé megbecsülésünket, tiszteletünket és türelmünket.

Az illemszabályokra alapvetően igaz, hogy nem lehet, sőt nem is kell mindig, mindet betartani, mivel a szabályok rugalmasak; az ember máshogy viselkedik különböző környezetekben, más illemszabályokat tart be az otthonában, megint másokat a munkahelyén vagy egy elegáns étteremben.

Míg egy színvonalas étteremben szigorú szabályok vonatkoznak az evőeszközök használatára (például tálból húst saját evőeszközzel kivenni illetlenség, a kanalat pedig nem telemerve, viszont hegyével magunk felé fordítva illik a szánkhoz vinni, a használt kanalat pedig úgy kell a tányérba tenni, hogy a nyele jobbra álljon), addig otthonunkban nem számít illetlenségnek, ha nem tartjuk be ezeket a szabályokat. Ugyanez igaz a tunkolásra is, amely egy hivatalos vacsorán nem megengedett, de otthoni környezetben úgy fogyasztjuk a házi pörköltet, ahogy jólesik.

Szabályok mindenhol

Köves J. Julianna könyvéből is láthatjuk, hogy szinte nincs az életnek olyan területe, amelyre ne vonatkozna valamilyen útmutatás: szabályok hatják át a beszélgetéseinket, a mindennapi kapcsolatokat, ahogy a bemutatkozást,

a bemutatást, a megszólításokat, vagy a köszönést. Lássunk néhány példát ezekre is! Mindenképpen illik bemutatkozni olyan környezetben, ahol a kapcsolat várhatóan az első találkozást követően is fennmarad. A bemutatásra vonatkozó alapvető szabály, hogy a férfit mutatják be a nőnek, a fiatalabbat az idősebbnek, az alacsonyabb rangút a magasabb rangúnak. Ezt követően nem a bemutatott személy kezdeményezi a kézfogást, hanem megvárja, míg az, akinek bemutatták – azaz a nő, az idősebb vagy a tekintélyesebb nyújtja a kezét. A bemutatkozó hangosan és jól érthetően mondja a nevét, ha azonban az, akinek bemutatták, mégsem érti, a visszakérdezés nem számít udvariatlanságnak. Az viszont már igen, ha a személy- vagy vezetéknév rosszul rögzül benne, és hibásan szólítja meg újdonsült ismerősét. Tehát inkább kétszer kérdezzünk!

A bemutatást követő beszélgetést ideális esetben az kezdeményezi, akinek a másikat bemutatták. A jövőben pedig fordítsunk figyelmet arra, hogy akinek egyszer bemutattak, minden azt követő találkozáskor köszönjünk. A bemutatás elutasítása súlyos sértésnek számít, ahogyan az is, ha valaki a feléje nyújtott kezet, vagy a felajánlott tegeződést nem fogadja el. A tegeződést is a nő, a tekintélyesebb vagy az idősebb kezdeményezheti, és a létrejövő tegeződő viszony a későbbiekben is érvényben van. A tegeződésre vonatkozó szabály még, hogyha olyan társaságba kerülünk, ahol mindenki tegezi a másikat, akkor mi is ezt a példát kövessük.

A köszönésre vonatkozó legfontosabb szabály, hogy „csak a köszönés elmulasztása illetlen”. Jobban részletezve: hogyha valahova belépünk, nekünk illik először köszönni, illetve itt is igaz az a szabály, hogy a nőknek, idősebbnek, és tekintélyesebbnek előre kell köszönni, és üdvözléskor nézzünk annak a szemébe, akit megszólítunk.  u

Otthon és az utcán

Vonatkoznak az élet további területeit lefedő illemszabályok például a családi körben való érintkezésekre, otthoni kommunikációra. Itt egy kiemelt szempont, hogy az otthonunkban és családi találkozókon is beszéljünk udvariasan, legyünk kölcsönösen tapintatosak egymáshoz – akárcsak a szomszédokkal való találkozások során. Ha vitára kerülne sor, higgadtan, tiszteletteljes hangnemben érveljünk, ne adjunk teret elszabaduló veszekedéseknek. Családi ünnepekkor gyereket tilos alkohollal kínálni. Ajándékozás esetén az átnyújtott csomag mellé illendő szavakkal is kifejezni gratulációnkat az ünnepelt felé. Ballagásra vagy diplomaosztóra pedig ha meghívást kapunk, akkor is vigyünk magunkkal virágot, ha a végzett tanuló férfi.

A családi körből kilépve ismerkedjünk meg néhány utcai alapszabállyal is! Ha valaki az utcán velünk levőnek köszön, azt a köszönést nekünk is illik viszonozni, még akkor is, ha a köszönő számunkra ismeretlen. Szintén az utcai közlekedésre vonatkozó szabály, hogy ha valakit véletlenül meglökünk, kérjünk bocsánatot, illetve ha tőlünk kérnek elnézést, akkor udvariatlan dolog méltatlankodni. Ha pedig egy ismerősünket pillantjuk meg messziről, ne kiabáljunk utána, hanem gyorsított léptekkel melléérve köszöntsük őt.

Korunk etikettje

Mai korunkra vonatkozóan is jelennek meg a könyvesboltokban újabb illemtankönyvek, ezenfelül számos blogon olvashatunk a legújabb szabályokról, hiszen az új technikai eszközök új szokások és újabb illemszabályok kialakulását eredményezik.

A Facebook-etikett a közösségi oldal használatával kapcsolatosan fogalmaz meg általános viselkedési útmutatókat. Itt is a tapintat az alapvető szabály. Fontos, hogy „gondold át, mit posztolsz, milyen képeket osztasz meg magadról és másokról”, ugyanis nagy illetlenség megosztásainkkal másokat kínos helyzetbe hozni. Tilos megosztani másokról olyan képet, amely a személyiségi jogait sérti, főleg, hogy munkahelyi jelentkezéseknél az önéletrajz mellett gyakran ellenőrzik a pályázó Facebook-profilját is. Még egy közösségi oldalon sem illendő mindent véleményezni; magánjellegű problémák, konfliktusok nyilvános megtárgyalása kifejezetten súlyos hibának számít, munkahelyi dolgokat, titkokat posztolni pedig egyértelműen tilos.

Sokan illetlenségnek tartják a közösségi oldalon küldhető játékmeghívásokat is, melyekre vonatkozóan az a megszívlelendő tanács, hogy csak azoknak az ismerőseinknek küldjünk ilyen felkérést, akiket valóban érdekelhet az adott játék.

A határokon túl

Az illem nemcsak koronként, hanem kultúránként is eltérő. Míg nálunk ajándékozáskor illik a csomagot az ajándékozó előtt kibontani, ugyanez Kínában illetlenségnek számít – a bontatlan ajándékkal azt fejezik ki, hogy örülnek, akármit is kapnak. Sőt, az átadás előtt egyszer már udvariasan vissza is utasították a meglepetéscsomagot, nehogy mohónak és kapzsinak tűnjenek az ajándékozó szemében, ha rögtön elfogadják.

A Fülöp-szigeteken pedig kivételesen nem számít illetlenségnek a késés, sőt, nemzeti hagyománnyá is vált – egy európai utazó jó, ha erre felkészül és türelemmel fogadja az ebből fakadó esetleges kényelmetlenségeket. (Közreműködött: Borbás Katalin)

 

Régi korok illemtana

Szemelvények 19-20. századi illemtankönyvekből
 „Nem illő, hogy az ara az oltár felé menve, körülnézzen és köszöngessen, szemeit lesütve, komolyan, meghatottan megy új sorsa elé, azonban ezen meghatottságot lehetőleg legyőzi.
A hangos sírás, zokogás, sőt ájuldozás igen kellemetlen hatást idéznek elő, s csak azt bizonyítják, hogy az ara nem részesült jó nevelésben, miután a jó nevelés első föltétele – az önuralom.” (Egy nagyvilági hölgy, 1880)
 „Egy nőtől kérdezi a nagyban szivarozó férfi, ha vajon nem alkalmatlan-e neki a dohányfüst? Nem tudom, volt a finom válasz, mert jelenlétemben még nem dohányzott senki. Szükségtelen hozzátennünk, hogy az illető úri ember nem vette többé elő a félrelökött szivart.” (Kalocsa Róza, 1884)
 „Azon módról, hogy valaki utczákon jön, megy, fel lehet ismerni a mívelt, jó nevelésű embert, mehet lassan lépésben vagy gyorsan, léptei mindig egyenletesek, nem ténfereg a járdán jobbról balra, nem ácsorog czél nélkül, nem tekinget bámulattal majd fel az égre, majd le a földre, nem bámul az emberek szeme közé, vagy be a lakóházak ablakain” (uő.)
 „Aki jó társalgó akar lenni, tisztában kell lennie a nyelvtannal, elismert, jó íróktól kell sokat olvasnia, érthető, helyes kiejtésre kell törekednie, anélkül, hogy kiabálna (…) az idegen szókat lehetőleg kerülni kell, és legalább egy világnyelvet tanácsos megtanulnia.” (Szabó István Andor, 1923)
 „Hölgyeket feltűnően megnézni, utánuk megfordulni, őket nyomonkövetni, megszólítani, szemtelenül zavarni, reájuk ízléstelenül, sértő megjegyzéseket tenni, az aszfaltbetyárok magatartása.” (Dr. Vida Vilmos, 1940)
 „A Szilveszter éjszakát ne töltsd mámoros dorbézolással, igazán nem magyar emberhez méltó hazájának nehéz sorsa mellett részegen köszönteni az újesztendőt, mennyivel felemelőbb a turisták és cserkészek szép szokása, akik a szabadban vagy erdei menedékházakban rögtönzött kis ünnepségek komoly hangulatával készülnek az új esztendő erőfeszítéseire: a szebb magyar jövőért.” (uő.) (Köves J. Julianna: Illik tudni – a kulturált viselkedés szabályai című könyve alapján készült összeállítás)

Olvasson tovább: