Kereső toggle

100 év a nemzeti parkok szolgálatában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kereken 100 éve alapították a nemzeti parkok felügyeleti szervét az USA-ban, ami fontos mérföldkő Amerikában és a világ más országaiban is a nemzeti parkok történetében. Nem elegendő ugyanis kiemelt védelemben részesülő területeket kijelölni, ezek irányítására, a vonatkozó jogszabályok megalkotására és betartatására is éppoly nagy szükség van, ami állami feladat.

A nemzeti park a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) meghatározása szerint olyan terület, amelynek ökológiai egységessége megőrzendő a jelen és a jövő generációi számára; amely megvédendő mindenfajta mezőgazdasági és ipari hasznosítástól; és amelyben lehetőség nyílik nemcsak tudományos, hanem oktatási és szabadidős tevékenységek végzésére is.

Az első nemzeti parkok a 19. század végén alakultak, ezek célja még főként az volt, hogy az emberek élvezhessék a természet szépségeit, elérhetővé váljanak az ilyen helyek mindenki számára. A Yellowstone Nemzeti Park – amely a világ első nemzeti parkja volt – példája rávilágít arra, hogy a látogathatóság mellett mennyire fontos az értékek megóvása, hogy a jövő generációi is a maguk eredetiségében tekinthessék meg a parkokat.

1872-ben az Amerikai Kongresszus megalapította a Yellowstone Nemzeti Parkot. A páratlan természeti képződmények létezéséről pár évtizeddel korábban még szinte senkinek nem volt tudomása. Néhány utazó beszámolójára hivatkozva indítottak felfedezőutakat, kutatókat, fotósokat, festőket küldve a helyszínre. Ekkor akadtak rá a fantasztikus gejzírekre, meleg vizű hőforrásokra, iszapmedencékre, fumarolákra (gőz-gáz kitörések). Az ámulatba ejtő természeti kincset sűrű fenyvesekkel övezett vulkanikus táj rejti magába, egyedi állatvilággal és ökoszisztémával.

A felfedezések nyomán úgy döntöttek, hogy a közel 9 ezer négyzetkilométernyi területet kivonják az eladásra, letelepedésre szánt földek köréből, mivel túl értékes ahhoz, hogy ilyen célokra hasznosítsák. A park alapító törvénye szerint rendelkezésre bocsájtják a köz számára a területet kikapcsolódás, szabadidős tevékenység céljára. Kijelöltek egy parkfelügyelőt, aki azonban kezdetben sem fizetéssel, sem egyéb, a park védelmének céljára elkülönített forrással nem rendelkezett. A nehezen járható utak balesetveszélyesek voltak, a látogatók nemegyszer égési sérüléseket szenvedtek a forró vizekkel érintkezve. Pénzforrások híján a parkfelügyelőnek módja sem volt megvédeni a területet orvvadászok, vandálok és a természet kizsákmányolói elől. A látogatói létszám növekedésével felismerték, hogy szükséges a védelem központi szabályozásának megszervezése.

Az évtizedekig tartó, a valós állami őrködést nélkülöző működést követően így 1916-ban a világon másodikként, Kanada után az Egyesült Államok is létrehozta a United States National Park Service-t (NPS), a nemzeti parkjainak felügyeletét biztosító szervezetet, ezzel megteremtve az aktív védelem és szakértői irányítás bázisát. A szervezet amellett, hogy megakadályozta a természet károsítását a parkokban, kiépítette a megfelelő infra-struktúrát, utakat, szolgáltatásokat hoztak létre, kialakították a kutatói munka feltételeit.

Az NPS-nek ma két fő célja van: megőrizni a parkokat a maguk természetes állapotában, illetőleg a köz használatára elérhetővé tenni azokat. A védelem magában foglalja a természeti értékek védelmét (például tilos vadászni, haszonállatot legeltetni, kitermelni) és a kulturális értékek (például indián közösségek) védelmét. Ez gyakorlatilag azonos George Catlin amerikai költő, felfedező és művész elképzelésével, aki már 1832-ben olyan parkot álmodott meg, amely a nemzeté, benne az emberek és a vadak együtt létezhetnek, ugyanakkor a parkban fellelhető természet vadságát és frissességét megőrzik.

Az első nemzeti park létrehozását követően a földkerekség szinte valamennyi országában a szárazföldek mintegy tized részén (15 millió négyzetkilométeren) százezer hektáros átlagterülettel kereken 15 ezer védett területet jelöltek ki, közöttük a védett területek több mint egyharmadán nagyjából 2500 nemzeti parkot.

A védetté nyilvánítások a századfordulótól a hetvenes évekig lassan, de többé-kevésbé emelkedő ütemben folytak, majd felgyorsultak. A védett területek kiterjedése az utóbbi évtizedekben megháromszorozódott.

A legtöbb országban a tudományos körökben és a társadalmi szervezetek szintjén fogalmazódott meg elsőként az igény területek, természeti értékek védelem alá helyezéséről. Az USA-hoz hasonlóan jellemző, hogy jogilag ugyan oltalom alá helyeztek területeket, azonban csak a későbbiekben alakult ki a tényleges szervezeti háttér. A nyugati országokban már a 20. század elején létrehozták az ilyen célú hatóságokat, mint az NPS, precedenst teremtve ezzel a Föld többi állama számára.

Magyarországon az első nemzeti parkot, a Hortobágyit – jelentős késéssel, jó száz évvel a Yellowstone Park megalapítása után – 1973-ban hozták létre. Jelenleg 10 nemzeti parkunk van, ezek kezelői a nemzetipark-igazgatóságok, melyek működési területét kormányrendeletben határozták meg. Az igazgatóságok hazánkban az illetékes miniszter irányítása alatt állnak.

Olvasson tovább: