Kereső toggle

Aranytojás, ezüstkolloid, fabatka

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Gyógyítja az AIDS-et, erősíti a csontokat, az örök élet elixírje, csak a gyógyszermaffia titkolja előlünk. Az ezüstkolloidok gyártói puszta jóindulatból csinálnak 3000-szeres hasznot hígított ezüstből. Mire jók az ezüstkolloidok, van-e bármiféle haszna az ezüstnek a gyógyászatban? Meleg Sándor, az Alimento Blog szerzője válaszol.

Mi pontosan az ezüstkolloid?

– Ezüstkolloidról beszélünk, amikor vizes közegben apró, jellemzően 10-100 nm közötti ezüstszemcsék találhatók. Az ezüstkolloid-oldatok többsége 10-50 ppm töménységű kiszerelésben van forgalomban, a 20 ppm koncentrációt úgy lehet elképzelni, mintha egy kockacukrot 150 liter vízben oldanánk fel. Ez rendkívül alacsony bevitelt jelent, főleg hogy a gyártók által javasolt napi adag mindössze néhány milliliter. Azt, hogy pontosan melyik termék mit és mennyit tartalmaz, nem lehet tudni: előfordulhat, hogy valóban tiszta ezüst van az oldatban, de nem lepődnék meg, ha valamilyen szerves vagy szervetlen (ezüst-acetát vagy ezüst-nitrát) kötésben szereplő ezüst kerülne némelyik üvegcsébe.

A helyzet ugyanis az, hogy a gyártó gyakorlatilag azt tesz az üvegbe, amit csak akar, senki sem ellenőrzi.

Hogyhogy nem ellenőrzik?

– Az ezüstkolloid tartalmú készítmények vagy engedély nélkül kerülnek forgalomba, például külföldi online kereskedelem révén, vagy – hazai forgalmazó esetén – étrend-kiegészítőként jelentik be őket. Ez utóbbi esetben az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetnél be kell jelenteni a terméket, de egy adatlap kitöltésén túl nincs semmilyen bevizsgálási kötelezettség. Az ezüstkolloid tartalmú készítményeknél gyakori, hogy a bejelentőlapon nem tüntetik fel az ezüsttartalmat – máskülönben nem regisztrálná a terméket az intézet. Az EU és a hazai szabályozás egységes abban a tekintetben, hogy az ezüst és vegyületei nem engedélyezett összetevők étrend-kiegészítőkben.

Mit tud az ezüst, mit várnak tőle, akik megveszik?

– Az interneten rengeteg ígéretet lehet olvasni a csontok erősítésétől elkezdve a hallásjavításon át számos fertőzés elleni győzelemig, beleértve az AIDS-et is. Ezek az állítások azonban nem bizonyítottak, rendszerint forrást sem tudnak megjelölni ezek az oldalak.

Az ezüst nanorészecskék ugyan sejtölő hatással rendelkeznek – a gombák, baktériumok kifejezetten rosszul tolerálják ezt –, erre épül a fertőtlenítő hatása, de ehhez el kell érni egy megfelelő koncentrációt.

Az ezüstkolloid fogyasztása során átlagosan bevitt ezüstmennyiség nem elegendő e hatás kiváltásához.

Az ezüstnek egyébként nincs ismert biológiai funkciója, így nincs ismert hiányállapota sem. A szervezetbe kerülve azonban több káros hatása is lehet. Szerencsénk, hogy rendkívül rosszul szívódik fel az emésztőrendszerből. A legtöbb ezüstkolloid, mint említettük, csak jelképes mennyiségű ezüstöt tartalmaz, és ennek 80-90%-a fel sem szívódik.

Tehát a kereskedelemben kapható mennyiségben ugyan nem használ, de legalább nem is árt?

– Gyakorlatilag minden belső fogyasztásra szóló ajánlás esetében hatástalan, szedése tehát felesleges, ilyen módon persze árt a pénztárcánknak. Kicsi az esély, hogy típusos ezüstmérgezési tünetekkel találkozzunk, ahhoz igen komoly mennyiséget kell fogyasztani, de vannak ebben jelentős sikereket elérő embertársaink.

Ők a hupikékek, igaz?

– Így van. A jelenség hátterében az áll, hogy az ezüst igen nehezen ürül a szervezetből, így a rendszeres és bőséges fogyasztás révén felhalmozódhat, s jellemző tünete az úgynevezett argyria: az ezüst szürkés-kékes elszíneződést okoz a bőrön és a szem kötőhártyáján. Rossz hír, hogy a jelenség visszafordíthatatlan, aki egyszer bekékül, az élete végéig úgy marad.

Egyes eredmények szerint egyébként az ezüst károsíthatja a fehérvérsejtek működését, így a szervezet védekezőképességét is, megzavarja a réz és a szelén anyagcseréjét, valamint tönkreteheti a beleket benépesítő jótékony baktériumflórát. A kereskedelmi forgalomban kapható ezüstkolloid-oldat koncentrációja vélhetően nem elégséges a mérgezéshez (még az érdemi hatás kiváltásához is kevés), de a világhálón elérhetőek olyan „házi receptek”, amikkel már komolyabb kockázatnak tehetik ki magukat a fogyasztók.

Van racionális felhasználási módja az ezüstnek?

– Meggyőzően csak az antibakteriális hatásokat sikerült igazolni, azokat is élő szervezeteken kívül. Fontos azonban különbséget tenni az ezüstvegyületek és a tiszta ezüst között. Gyógyhatású készítményekben csak külsőleg alkalmaznak ezüstkomponensű hatóanyagot, léteznek ilyen speciális kötszerek is, de tiszta ezüstöt még ott sem használnak.

Számos vizsgálat folyik azonban az ezüsttel kapcsolatban, még daganatos sejteket is sikerült ezüsttel elpusztítani, de ez is élő szervezeten kívül kapott eredmény. Sok kérdés van még, amit tisztázni kell a dózis, mellékhatások, alkalmazási terület kapcsán. Nem kizárt, hogy egyszer lesz ebből egy jó kis gyógyszer, de ettől most még nagyon messze vagyunk.

 

Egy kis matematika

Vegyünk egy félliteres (500 ml), 20 ppm-es ezüstkolloidot.
20 ppm 0,002% töménységet jelent, vagy másképpen: 20 mg/liter.
Üvegünkben tehát 10 mg ezüst található. Ha valaki napi szinten 0,5 dl ezüstkolloidot fogyaszt, azzal mindösszesen napi 1 mg ezüstöt juttat a szervezetébe, aminek jelentős része fel sem szívódik.
Az ezüst világpiaci ára 150 Ft grammonként, vagyis üvegünkben 1,5 forintnyi ezüst van. Fizettünk érte 4 725 forintot.
Az eredmény: 3150-szeres haszon az eladónak.

 

Nem élelmiszer, nem gyógyszer

Az élelmiszer kategóriát a hazai szabályozás (2008. évi XLVI tv.) az EU-rendelkezéshez köti, az érintett 178/2002/EK rendelet 2. cikke pedig az élelmiszernél a fogyasztási célt hangsúlyozza. Az ezüstkolloid nem élelmiszer, s az is nyilvánvaló, hogy az ezüstkolloid esetében az ezüst nem tekinthető szermaradványnak, szennyeződésnek vagy adalékanyagnak sem, mivel a termék jellegadó komponenséről (vagyis lényegéről) van szó.A 37/2004. (IV. 26.) ESzCsM rendelet szerint az étrend-kiegészítő „olyan élelmiszer, amely koncentrált formában tartalmaz tápanyagokat vagy egyéb táplálkozási vagy élettani hatással rendelkező anyagokat”, tápanyag alatt értve például a vitaminokat és ásványi anyagokat. Az ezüst nem élelmiszer, a kereskedelemben elterjedt formája nem koncentrált forma, és bár vannak élettani hatásai, azok nem pozitívak, így tehát az ezüstkolloid nem tekinthető étrend-kiegészítőnek sem. A rendelet azt is pontosan rögzíti, milyen ásványi anyagok szerepelhetnek az étrend-kiegészítőkben: ezüst, és ezüstvegyület nincs megadva. Ezüstkolloid sem élelmiszerként, sem étrend-kiegészítőként nem hozható forgalomba.

Olvasson tovább: