Kereső toggle

Mozgásra fel!

Miért fontos a hatékony, örömmel végzett testedzés?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A rendszeres testmozgásnak talán még soha nem volt akkora jelentősége, mint napjainkban, amikor a modern életmód túl kényelmessé tette az életünket. Tavalyi adatok alapján Magyarországon a felnőtt lakosság 65 százaléka túlsúlyos vagy elhízott, és minden ötödik gyermek küzd ugyanezzel a problémával, ami az egészségtelen táplálkozás mellett egyértelműen az aktív életmód hiányát jelzi. Holott – a megelőzésen túl – az edzésre fordított idő és energia életminőségünk javulásával már rövid távon is megtérül: nem csupán az elhízás és a betegségek kialakulásának veszélyét csökkenti, de kimondottan pozitív hatással van mind a szellemi, mind a lelkiállapotunkra, de még a kapcsolatainkra is. Mindezt Cseresnyés Beáta egészségmentorral (képünkön) veséztük ki.

Milyen érvekkel motiválnál minket a rendszeres testedzésre? Melyek a sport pozitív hatásai?

– A mozgás mindenkié, velünk született adottságunk, ezért bármikor, bárhol, szinte bármilyen kis ideig érdemes mozogni, csak kezdjük el!

A sport egy tartalmas időtöltés, ami épít, és gyakorlatilag egész életünkben művelhető. Nagyszerű barátságok alakulnak így ki, van közös téma. Sőt, a rendszeres közös sportprogramok a családon belül is erősítik az összetartozást. De javul például a keringés, a szív munkája gazdaságosabbá válik. Erősödik a légzőrendszer, a csontrendszer, az immunrendszer. Javul az állóképesség, a testtartás, a hajlékonyság és az ízületi mozgékonyság. Nő a betegségekkel szembeni ellenálló képesség, a szervezet szinte megfiatalodik, az anyagcsere felgyorsul. A vérnyomás és a testzsírszázalék optimalizálódik, míg az izomzat tónusa fokozódik. Javul az egyensúlyérzék, a térérzékelés, a terhelhetőség, a munkabírás, a küzdőszellem, az összpontosítás, az egészséges önértékelés. És a sort hosszan folytathatnám…

Ám fontosnak tartom még kiemelni a tudatosságot, és azt, hogy ne divatból sportoljunk, hanem konkrét céllal, és járjunk utána a technikai követelményeknek is. A mértékletesség és a fokozatosság elve is a listámon szerepel, hiszen a sportot sem jó túlzásba vinni. Különösen figyelnünk kell arra, hogy a testedzésre szánt időt és energiát a megfelelő helyen kezeljük, mert bizony át lehet esni a ló másik oldalára is…

Tehát akkor számoljunk a mozgásmennyiséggel, a mozgás-gyakorisággal és a mozgásminőséggel is?

– Mindenképp. A túl sok vagy túl gyakori sport túledzetté tehet bennünket, a rossz mozgástechnika pedig sérültté. Úgy veszem észre, hogy míg egyik oldalon a „civilizált” lakosság jelentős része inaktív, a másik oldalon megjelent a „sportaholic”-ok csoportja, akik rengeteget edzenek. Egyrészt azért, mert teljesíteni szeretnének egy sportcélt, másrészt azért, mert az alakjukat szeretnék tökéletessé tenni. Ez utóbbiak azok, akik rengeteg időt töltenek az alakjuk formálásával, nézegetésével, hasuk kockásításával, a gyúrással, a tömegnöveléssel, a szálkásítással stb.

Az emberiség története során egyébként a mozgásrepertoár mennyire volt eltérő?

– Ez az eltérő életformából adódott. A napi rutin mozdulatsémái függnek az adott kor életkörülményeitől, kultúrájától, a technológiai fejlettségtől stb. Természetesen itt most leginkább Európát és szélesebb körben az úgynevezett „civilizált” társadalmakat értem. Az ember mozgásrepertoárja szerintem az emberi test felépítéséből adódik, azaz abból, hogy eleve mit tud megtenni az emberi test, ám a tényleges mozgásrepertoár ezen belül az, amit használ belőle. Nagyon érdekes, de az emberi test több mint 17 milliárd mozgásvariációt képes végrehajtani! A cél, hogy minél többet használjunk ebből. Például, ha valaki dinamikus munkát végez, és a sport, amit szeret, és amit űz, az szintén dinamikus, akkor a dinamikus habitust erősítjük az illető életében, és bár szereti az adott sportmozgást, kiegészítő mozdulatsorokra és „faktorokra” is szükség van. Ez lehet például a nyújtó-mobilizáló, valamint a statikus gyakorlatok beiktatása, valamint az olyan keresztedzések, amelyek a funkcionális tréningek csoportjába tartoznak.

Miért lényeges a perifériák (kézfej, lábfej) átmozgatása?

– Mert visszahat a gerincre, serkenti a vénás visszaáramlást, tehát csökkentheti a visszerek kialakulásának kockázatát, a puffadást, erősíti a bokát, és formálja a lábszár és az alkar izmait, a mozdulatsoroknak pedig pontos kivezetést ad. Egyszóval mozgásunk összeszedettebbé, rendezettebbé, esztétikusabbá, pontosabbá, ezért egészségesebbé válik. Viccesen azt szoktam mondani, hogy a lábfejtorna kockásítja a hasat, és csökkenti a narancsbőrt.

Vannak már olyan mozgásprogramok, amelyeknél a sztenderd edzés eleve sokoldalú, azaz komplex?

– A Strike Zone olasz mozgásprogramot ilyennek ismertem meg, de a saját edzésrendszerem is ilyen. Ennek a programnak a neve: BEACTIVE.

Mindenki azt a mozgásformát válassza csak, ami számára örömöt, élvezetet is nyújt?

– Véleményem szerint a tudatosan végzett átmozgatásokat, valamint a tartásbeállítást, a kéz-, lábfej- és nyaktornát – esetleg szemtornát –, mindenkinek rendszeresen kellene végeznie. Nőknél még ide sorolnék némi intimtornát is. A haskontroll kialakítását is érdemes megtanulni, mert védi a gerincet és az ízületeket, formálja a derekat, erősíti a tartóizmokat. Ezenfelül persze nem hátrány, ha valakinek van kedvenc sportága, amit örömmel űz. Ha valaki például szeret kenuzni, az számára örömforrás, de számolni kell azzal, hogy az aszimmetrikus terhelést ki kell egyenlíteni. A squash-olóknak is tudniuk kell, hogy ez a mozgásforma sok váratlan irányváltással és sok gyorsulással, majd hirtelen megállítással, megtorpanással jár, ami a mozgásnak, a koordináltságnak már egy magasabb szintje; jó testtudat, megfelelő technika kell hozzá. Nem beszélve a gerinc-, a térd- és bokaízületek olajozásáról, megfelelő felkészítéséről, ami magához a játékhoz kell.

Összefoglalnád akkor röviden, hogy miként eddzünk okosan?

– Tanuljunk meg az ízületek és a gerinc „okos” terhelésével mozogni és edzeni. Például sokan futnak nagyon gyenge törzsizmokkal, nincs core-stabilitás, nincs futótechnika. Így a futás nem lesz olyan hatékony, az alakjuk lehet, hogy nem is fog változni, vagy rossz irányba, ráadásul még extrasérüléseket is beszerezhetnek magunknak. Train with brain! – szoktam mondani. Ez kétféle dolgot jelent. Egyrészt fontos az emberi mozgatórendszerről és a testmozgásról beszerezni az alapvető információkat, ám itt erősen kell szűrni a netet. Érdemes hiteles szakemberrel konzultálni. Sajnos ma sokan tartják magukat szakembernek vagy követendő példának, holott a legelemibb képzettségük sincs meg. Ugyanakkor a sok okoskodás sem célravezető, hiszen – bár az emberi test egy bonyolult rendszer – a megoldás sokszor mégis nagyon egyszerű, a saját tapasztalat és önmegfigyelés pedig kulcsfontosságú. Figyelnünk kell a testünk jelzéseit, esetleg feljegyezni, naplózni az érzeteket.

Erre a tudatos mozgásra mondanál konkrét példákat?

– Vegyünk például egy banki osztályvezetőt, háromgyermekes apukát, aki szabadidejében a félmaratonra készül. Kocsival jár munkába, kertes házban lakik. A munkája során sokat ül, stresszel. Ám ez a sok stressz- és rajthelyzet az életében merevvé teheti az izmokat, túl keménnyé és túl „lelketlenné” a szívet ahhoz, hogy szerető, ám szigorú apaként viselkedjen a családjában. Ezért a versenycélok mellé olyan mozgást is javaslok, ami megnyugtat, ellazít, kompenzál, és a wellnessezés, a jól érzem magam, úgy csinálom, ahogy jólesik érzés elérésén kívül nincsen direkt célja. Itt nyújtásokra, mobilizálásokra, statikus gyakorlatokra, valamint egyszerű mozdulatsorok gyakorlására gondolok, lehetőleg nem álló vagy ülő testhelyzetben. Ilyenkor a törzsnek más lesz a helyzete a talajhoz képest, mint a függőleges, ez pedig nagyon jó a tartóizmoknak, de a törzs felületesen lévő izmainak is. De a kéz- és lábfej, valamint a nyak- és szemtorna is fontosak számára. A nyaktorna, a nyakcsigolyák átmozgatása például azért lényeges, mert a sokáig tartó monitornézés sajátos fejtartást, a nyakcsigolyák egyoldalú terhelését okozza.

Milyen mozgásformát részesítsen előnyben még, aki sok ülőmunkát végez?

– A fentieken túl jó ötlet még egy kis kardioedzés, valamint a törzsizmokat is igénybe vevő saját testsúlyos gyakorlatok. Ha van idő, akkor úszni is érdemes elmenni, mert az is saját testsúlyos gyakorlat, a test a gravitációra merőlegesen van, nem függőlegesen, mint ülésnél, ráadásul a víz felhajtó ereje is jótékony hatású.

Más példa?

– Kétgyermekes anyuka, utoljára a gimiben sportolt tesióra keretei között, van rajta némi súlyfelesleg, és előregörnyedő a testtartása. Számára fontos néhány alapgyakorlat megtanítása. Én ehhez a tartásbeállítást, a négyütemű gerincmobilizálást állásban, valamint a kéz- és lábfejtornát szoktam első körben javasolni, és van egy úgynevezett Start csomagom, amelyben egy hónapra elegendő mozgásanyag található. A kibővített listámon pedig összesen 19-20 gyakorlat első vagy első néhány fokozata szerepel, melyek egyben tesztgyakorlatok is. Ezt a listát egyébként nemrég állítottam össze az eddigi tapasztalatok alapján.

A gyermekeknél hány éves kortól és miért ajánlott a testmozgás?

– Négy-ötéves koruktól érdemes rendszeresen sportoltatni őket, előtte pedig az a jó, ha aktív életet élnek, és a spontán mozgásokat gyakorolják. A gyermekkori mozgásélmények egész életünkben megmaradnak, az aktív gyermekkor – kirándulások, játszóterezés, biciklizések, sportnapok, egyesületi edzések, iskolai testneve-lésórák stb. – pedig pozitív hatással van a felnőttkori életünkre: a szabályszerű küzdelmet, a sportszerűséget, az egyenességet a felnőtt életünkben is kamatoztatni tudjuk.

Végül mit tanácsolnál azoknak, akik ugyan néha elkezdik a mozgást, de ilyen-olyan okokból hamar feladják…

– Legyenek türelmesek, tartsák be a fokozatosság elvét, a kevesebb, de minőségi edzés több, mint a sok, de szedett-vedett, átgondolatlan mozgás. Például a videóimra sokan tornáznak, és utána küldenek összefoglalót, megírják a tapasztalataikat. Többen közülük nagyon összeszedettek, értik az apró mozdulatok jelentőségét, és nagyon jókat írnak. Ennek azért örülök, mert látszik, hogy edzés közben figyelnek magukra. Az ilyen hozzáállás nagyon jó, és tartós eredményre vezet. Ma ugyanis többen hirdetik úgy a mozgásprogramjaikat, hogy gyors eredményt hoz rövid idő alatt. De bármily kecsegtetően hangzik is ez, tudnunk kell, hogy a fejlődéshez idő kell. A céljaink eléréséhez vezető út pedig legtöbbször kitartó munkával jár, de hosszú távon megéri, hisz kifizetődő fittnek lenni! Ne adjuk fel! A mérleg másik oldala persze a táplálkozás: mi megy be, hányszor egy nap, milyen mennyiségben, milyen minőségben – de ez már egy másik történet.

 

Találkozz Beáékkal a legközelebbi, kismamáknak szóló fittrendezvényen!

Kismamák Napja – 2016. június 25.

Info: info@cseresnyesbea.hu

www.kismamaknapja.hu

 

Névjegy

Cseresnyés Beáta egészségmentor, master trainer, a BEACTIVE mozgás- és életmódrendszer létrehozója, a SYSTEM4 LIFE Életmentor Rendszer és Mozgásfejlesztő Akadémia alapítója. Tizenöt éve tanítja kollégáit is.
A többgyermekes anyuka 2 éves kora óta sportol, több mint 20 éve tevékenykedik a fitness és a wellness területén. Több mint 10 ezer edzésóra áll már mögötte.
www.beactive.info.hu, www.youtube.com/cseresnyesbeata, www.facebook.com/cseresnyesbeataegeszsegmentor, e-mail: info@cseresnyesbea.hu

Olvasson tovább: