Kereső toggle

Jön a gyümölcseső!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A vitaminszegény tél után ahogy a természet ébred, az emberi szervezet is egyre inkább kívánja, hogy felfrissüljön, kimozduljon és nem utolsó sorban, egyen egy jót. Mit tegyünk hát? Irány az eperföld!

Tisztán emlékszem, amikor kiskoromban egyszer elmentünk a családommal barackot szedni egy óriási barackföldre: órákig szedtük a kajszit, mire végre az utolsó rekesz is megtelt, lemérték, és mehettünk haza. A hosszú szedés kifárasztott, de odahaza hamar megvigasztalt a tűzhelyen készülő baracklekvár illata.

Múlt héten nyitották meg kapuikat a „szedd magad” kertek: egyelőre csak az eperföldek, később majd barack- és szilvaerdők és más idénygyümölcsök várják, hogy leszedjék a termést roskadozó ágaikról az ország valamennyi pontján. A gyümölcsszedés remek program a családok és barátok számára is, hiszen a fárasztó munka hamar megtérül. Megtanít a csapatmunkára, kitartásra és arra is, hogy bizony van jutalma az erőfeszítésnek. Nem elég, hogy olcsóbban juthatunk hozzá így a gyümölcshöz, a hazai mezőgazdaságot is támogathatjuk, ha egy napot rászánunk a szedésre. Ezenfelül a friss gyümölcsök rendkívül jót tesznek az egészségünknek.

A boltban vásárolt gyümölcsök többsége külföldről importált termék, melyek mérföldeket utaztak, míg eljutottak hazánkig, és legtöbb esetben még érési idő előtt leszedték őket, hogy a hosszú út során ne romoljanak meg. Mennyivel ízletesebb a hazai, frissen szedett gyümölcs! A „szedd magad” földek nemcsak diákoknak nyújtanak nyári munkalehetőséget, hanem a kimozdulni és kihívásra vágyó embereknek is. Mit kell tennünk? Kosarakat vagy rekeszeket kell vinnünk magukkal, szedés közben ügyeljünk, hogy a gyümölcsöket a szárával együtt vágjuk le, így tartósabbak lesznek. A szedés végén a megrakott kosarainkat lemérik, átadjuk az összeget, majd vihetjük is haza a gyümölccsel teli rekeszeket.

Hogyan, mikor, mennyi gyümölcsöt együnk?

A nyári időszakban érdemes kihasználni, hogy könnyen juthatunk friss gyümölcsökhöz. Ha tehetjük, minden nap, lehetőleg délelőtt fogyasszunk gyümölcsöt. Habár jól felválthatná a nassolást az eper és a barack, ügyeljünk arra, hogy este inkább ne együk őket, mivel éjszaka a gyomorműködés lelassul, a cukros gyümölcsök pedig erjedésnek indulnak. Érdemes néha úgynevezett gyümölcsnapot tartani, hogy szervezetünk megtisztuljon, méregtelenítsen. Szakértők hetente-kéthetente egy alkalmat javasolnak – hosszú távon nem tesz jót a gyomornak, ha csak gyümölccsel tápláljuk, könnyen gyomorégést okozhat.

Fontos, hogy ha tehetjük, héjával együtt együk a gyümölcsöket. A legtöbb vitamin közvetlenül a héj alatt koncentrálódik – ha nemcsak finomat, hanem egészségeset is szeretnénk enni, akkor jobb, ha abbahagyjuk a hámozást. Emellett sokan javasolják, hogy ha tehetjük, inkább válasszuk a szabadföldi termést, mint a melegházban „mesterségesen felpumpáltakat”, mivel előbbinek jóval magasabb

a vitamintartalma. A gyümölcsökben levő, úgynevezett másodlagos növényi anyagok segítik az egészséges vérnyomás fenntartását, csökkenhetik a gyulladásos betegségek, sőt még a daganatos betegségek kialakulásának kockázatát is. A különböző termésekben ezek az anyagok különböző mennyiségben és minőségben vannak jelen, amiket közvetetten a gyümölcs színén és ízén érzékelünk, ezért a szakértők azt javasolják, hogy minél sokszínűbben fogyasszuk a gyümölcsöket.

Gyümölcstartósítás

Ezek után megkérdezhetjük magunktól, mégis mit kezdjünk ennyi gyümölccsel? Süthetünk belőle süteményt, készíthetünk smoothie-t és shake-et, reggelire egy tál zabkását friss gyümölcsökkel, vagy tálalhatjuk natúr joghurttal. Tárolhatjuk a mélyhűtőben vagy lekvár, befőtt formájában tartósíthatjuk.

A gyümölcstartósítás meglepően nagy múltra tekint vissza. A perzsák naspolyát tartósítottak, a görögök birsalmát tettek el mézben. Az ókori római receptkönyv, a Re Culinaria is tartalmaz írásokat, melyek a gyümölcsök tartósításáról szólnak. A középkorban az orvostudomány vette hasznát a lekvároknak: a rossz ízű gyógyszereket a gyümölcsök ízével tették elviselhetővé. És hogy miből készíthetünk lekvárt? Hazánkban legelterjedtebb a sárgabarack, eper és szilva, a németek almapürét készítenek, Angliában narancslekvárt, míg Skóciában az áfonyalekvár örvend nagy népszerűségnek, de manapság kezdenek elterjedni a zöldségekből készült lekvárok is.

A lekvárkészítés lényege, hogy a gyümölcsöt hosszú távon, hűtés nélkül tudjuk tárolni. A felfőzéses tartósítást két lényeges tényező teszi sikeressé: a cukor segít a tartósításban, a hő pedig elpárologtatja a fölösleges vizet, így sűrítve be a gyümölcsöt. Hagyományos cukor mellett használhatunk befőzőcukrot is. Utóbbi abban különbözik megszokott társától, hogy zselésítő anyagot és citromsavat tartalmaz – előbbi biztosítja a lekvár állagát és csökkenti a főzési időt, míg utóbbi a főzet ízét javítja.

Mit készíthetünk még? Amennyiben van türelmünk és jól szellőző, napos, száraz hely a lakásunkban, illetve kertünkben, akkor megpróbálkozhatunk az aszalással is. Ez egy bonyolultabb és hosszabb folyamat, hetekig is eltart, mire a megfelelő aszalmányt kapjuk. Akár sütőben is elkészíthetjük: 55-65°C-ra hevítjük a sütőt, majd rácsra helyezve betesszük a gyümölcsöket, a sütőajtót résre nyitva hagyjuk, majd naponta egyszer megfordítjuk az aszalmányokat. A gyümölcs akkor lesz jó, ha könnyen összenyomható, de a nyomásra nem cseppen ki belőle lé. A folyamat sok időt igényel, ami annak köszönhető, hogy az eljárás során a nedvességet szeretnénk kipárologtatni, miközben a gyümölcs vitamintartalma és tápanyagai megmaradnak. Ha mindez bonyolultnak tűnik, az ínyencek beruházhatnak akár egy aszalógépbe is.

Olvasson tovább: