Kereső toggle

Csalogánydallal fűszerezett esték

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A tavasz nemcsak a természet feléledését, a virágillatú levegőt, hanem az egyre hangosabb és változatosabb madárcsicsergést is magával hozza még a városban élők számára is. Az évente megrendezésre kerülő Fülemülék éjszakája országos programsorozattal kiváló lehetőségünk nyílik közelebb kerülni és megismerni változatos madárvilágunk képviselőit, miközben természetes zenei élményekre is szert tehetünk.

A fülemüle az egyik legismertebb énekesmadár Magyarországon. Neve a görög „philoméla” magyarosodott alakja, melynek jelentése „az ének kedvelője” – nem véletlen, hogy a dal királyának is nevezik. A versekben, népdalokban csalogányként is említik, amely változatos és sokszínű énekére utal.

A fülemülére használt török szó, a bülbül – perzsául bulbul –, szintén nem ismeretlen a magyar fül számára. Arany János balladájából ismerhette meg a nagyérdemű a „bülbülszavú rózsák két mennyei bokrát”, vagyis Szondi két hős apródját.

 „A mily fönségesen szép a fülemüle éneke, olyan egyszerű a ruházata (…) Sötétbarna szeme szinte lángol és megmondja annak, a kinek fogékony a szíve-lelke, hogy ez a szem nemes tekintetű” – írja róla Herman Ottó. És valóban: pompás, színes tollruházat nem díszíti ezt a bámulatos madarat, egyszerű, szinte szürke megjelenése mellett még a hangja sem okoz mindenkinek olyan élvezetet, mint azt sok beszámoló alapján várnánk. Bár a rigófélék családjába tartozik, a sípoló-csattogó, kissé monotonnak tűnő éneke a feketerigó dallamos csicsergése után a kevésbé műértőknek akár kimondottan szerényen hangozhat. Ám ennek ellenére a világ egyik legszebb énekhangú, legzeneibben éneklő madaraként ismert. Gégéje négy hangot képes egyidejűleg kiadni, és zeneileg tökéletes akkordokat is énekel. Szenvedélyes, odaadó énekét még a veszély közepette is folytatja, de olyannyira a szabadság szerelmese, hogy fogságban elpusztul.

A fülemüle különlegessége, hogy más énekesmadaraktól eltérően éjszaka is énekel, s talán ez tette a szerelem és a vágy jelképévé. Mindenesetre Oscar Wilde A csalogány és a rózsa című novellájának főhőscsalogánya dalát és vérét áldozta a szerelem oltárán – igaz, hiába. Arany János jól ismert költeménye mellett Petőfi, Babits, Vörösmarty verseiben is feltűnik, de a sort hosszan folytathatnánk Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Tóth Árpád, Kosztolányi Dezső, Tompa Mihály és még sok más költő és író nevével, akiknek írásaiban, fordításaiban szerepel.

Vonuló madárként a telet Afrika trópusi tájain tölti, majd április derekán érkeznek hazánkba az első hímek, és azonnal éneklésbe kezdenek. Így jelölik ki ugyanis a területüket, valamint ezzel csábítják fészekrakásra a tojókat. Költési időszakban szinte egész éjjel hallhatjuk az éneklő hímek messze hangzó dalolását, ezzel őrzik folyamatosan a territóriumukat. Leginkább május első felében énekelnek, ez náluk csak a „férfiak dolga” – a tojó addig a fészket építi. A fiókák etetése, nevelése már lefoglalja a hímeket is, és így elhallgat az énekük. A fiókák még röpképességük elérése előtt szétugrálnak a talajon, ahol a szülők tovább etetik őket. A földön vagy bokrok tövén található rovarokkal, férgekkel, pondrókkal táplálkoznak, ezért a kert- és termőföld-tulajdonosoknak hatékony segítőik. Élőhelyük az árterek, bokros sűrűségek, de parkokban, temetőkben és kertekben is megtelepszenek. Szeptember végére az utolsó fülemüléink is útnak indulnak Afrika felé, hogy majd következő tavasszal visszatérjenek.

 

Fülemülék éjszakája

A program során minden év április-májusában a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szakemberei előre szervezett csoportvezetésen ismertetik meg a fülemüle és más énekesmadarak énekét. A májusi estéken akár 8-10 éneklő madárfaj is látható-hallható: rigók, vörösbegy, poszáták képviselői is énekelnek, de kevésbé lakott területen baglyok és fácán is szerepelhet a fellépők között. Ráadásul ebben az időszakban már sok madárnak fiókás fészekaljai vannak, ezért a korábban érkezők többnyire etető madarakat is meg tudnak figyelni. Amint az esti szürkülettel a többi madár elhallgat, rázendítenek a fülemülék. Ilyenkor a hímek se látnak, se hallanak, nemigen zavartatják magukat, ezért a csoportok nem ritkán két-három méterről hallgathatják az elképesztő hangerejű és változatosságú éneklést. A program a sötétség beálltával zárul, mert ilyenkor a fülemülék néhány órára elhallgatnak, rövid pihenőt tartanak, hogy aztán éjféltől hajnalig folytathassák szerenádjukat. A pontos helyszínekről és időpontokról további információt a http://www.mme.hu/fulemulek-ejszakaja-2016 linken olvashatnak az érdeklődők.

 

Zeneszerzők múzsái

A zeneszerzőkre is mély benyomást gyakoroltak a tollas előadóművészek, a madárvilág dalaiból merített ihletet több ismert művész. Az énekesmadarak közül is kitűnt azonban a fülemüle, az éjjel is szenvedélyesen daloló csalogány dallamvilágát gyakran megirigyelték. A citromsármány énekét Beethoven V. szimfóniájának vissza-visszatérő motívumában is felismerhetjük, Händel orgonaversenyében pedig a kakukk és a fülemüle strófái is megszólalnak. Andersen Fülemüle című meséjéből Sztravinszkij írt operát, amelyhez természetesen a fülemüle énekművészetéből nyert ihletet. Messiaen, a híres francia zeneszerző, ornitológus és madárhanggyűjtő előszeretettel fűzte bele műveibe egy-egy madár csicsergését, sőt az ő hangjuk szolgáltatta zeneművei alapját. A magyarok sem szégyenkezhetnek, hiszen Szőke Péter, a világhírű magyar ornitomuzikológus jött rá, miként lehet a madárzenét lekottázni. Munkája révén a kevésbé muzikálisok számára is egyértelművé és láthatóvá vált a madárcsicsergés és az emberi zene közötti szoros kapcsolat. 1924 májusában Angliában a rádió közvetített egy szabadtéri koncertet, ahol Beatrice Harrison csellóművész a kertjében duettet játszott az ott éneklő fülemülékkel. A zenei kísérlet akkora sikerrel járt, hogy a műsort újra meg kellett ismételni, és még 12 tavasszal tűzték műsorra.

Olvasson tovább: