Kereső toggle

Add elő magad!

A magával ragadó előadás titkai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mitől lesz izgalmas egy előadás? Mi a hatásos beszéd jellemzője? Fejleszthetők-e a retorikai képességek? A Personal Brand Institute tanácsadó-trénerét, Györffy Kinga egyetemi oktatót faggattuk annak kapcsán, hogy a közelmúltban jelent meg Add elő magad – A magával ragadó előadás titkai című kötete. Ez az első magyar könyv, amely részletesen tárgyalja a storytelling, vagyis a meggyőzési célú történetmesélés témáját.

Sokan hiánypótló alkotásnak vélik a könyvét. Miért tartotta fontosnak megírni?

– Az elmúlt húsz évben számos olyan üzleti könyv jelent meg magyarul, amely a retorikai, előadás-technikai, prezentációs készségek fejlesztésével foglalkozik; ezeknek többnyire külföldi (főleg amerikai) a szerzője, ebből adódóan külföldiek a bemutatott példák, esettanulmányok, történetek is. Az utóbbi időszakban egyre inkább hiányoltam egy olyan könyvet, amely a magyar gyakorlatból veszi a példáit – magyar előadói környezetben megvalósítható, továbbgondolható, alkalmazható szemléletet, elveket és eszközöket kínálva. A könyvben hazai felső- és középvezetőket, értékesítőket, üzleti oktatókat és egyetemistákat állítok rivaldafénybe, olyan előadókat, akiket személyesen ismerek, akikkel együtt dolgozom vagy dolgoztam. Az ő történeteiket, sikereiket, próbálkozásaikat bátorításnak szánom az olvasók számára.

Kiknek ajánlaná elsősorban ezt a kötetét?

– Azoknak a vállalatvezetőknek, vállalkozóknak, értékesítőknek, startuppereknek és egyetemistáknak, akik az előadásaikkal, beszédeikkel, pitcheikkel nem letudni akarnak egy kötelező feladatot, hanem alakítani szeretnék a dolgok menetét. Akik előadásaikkal változást szeretnének elérni a mindennapokban. És akik nem utolsósorban elfogadják, hogy magával ragadó előadóvá válni nem ellazulás, hanem elszánás, elköteleződés és kemény munka.

Sajnos az oktatási rendszerünkből hiányzik az a szemlélet, hogy milyen fontos a retorika, a jó előadás, szemben például az amerikai oktatással, ahol sokkal bátrabbak, magabiztosabbak a diákok…

– Itthon nagyrészt még mindig az él a fejekben, hogy a magabiztos előadó az, aki henceg és hivalkodik. Önmagát fényezi. A diákoknak azt kellene elsősorban megtanítanunk, hogy az előadói magabiztosság egészen mást jelent.

A magabiztos előadó nem önmagával van elfoglalva, hanem önmagát a hallgatóság szolgálatába állítja. Ebből meríti bátorságát.

Nem azt kérdezgeti magától, hogy: „Vajon mit gondol majd rólam a közönség?”, „Elég okosnak fogok-e tűnni?”, „Biztosan nem néznek bolondnak?” Hanem azt, hogy: „Mivel tud-nám felkelteni a kíváncsiságukat?”, „Hogyan tudnám megnevettetni őket?”, „Hogyan tudnék lelkesedést ébreszteni bennük?” Ez óriási különbség.

Az előadás nem más, mint a hallgatóság figyelméért való küzdelem. Mitől lesz ez izgalmas, magával ragadó?

– A kutatások szerint ma az aktív figyelem időtartama öt perc, vagyis a hallgatóság figyelme az ötödik percnél kezd lankadni (és a rossz hír az, hogy ez az időtartam tovább fog csökkenni). Képzeljük el: egyórás előadást tartunk, és a hallgatóság érdeklődő része már az ötödik percben azért küzd, hogy ránk figyeljen. A másik része nem is próbálkozik: a teste ott ül ugyan, de a figyelme máshol jár.

Van viszont egy jó hír is. Méghozzá az, hogy a figyelem – a váratlan váltásokkal, változtatásokkal – újraaktiválható. Előadóként tehát az a feladatunk, hogy minél többször – lehetőleg öt percenként – váltásokkal, változtatásokkal dinamizáljuk az előadásunkat. Ezek a váltások olyanok kell, hogy legyenek, mint a krimi fordulópontjai, amelyek újra és újra felcsigázzák az olvasók, nézők kedélyeit, miközben a cselekményt is előrelendítik. A váltásra számtalan lehetőségünk van: számokról a történetre, monologikus részről az interaktívra, komolyról a humorosra, beszédről a taktikai szünetre, gyorsabb beszédtempóról a lassabbra, és még sokáig sorolhatnám.

Mennyire témafüggő a jó előadás?

– Semennyire. Ami témafüggő, az az, hogy mennyi érzés, érzelem fér bele egy előadásba. Vannak témák, amelyek a fejhez, és vannak, amelyek a szívhez kapcsolódnak inkább.

Mi a hatásos beszéd jellemzője?

– A hatásos beszéd gondolatokra, érzésekre és tettekre mozgósítja a hallgatóságot.

A sztorizgatásnak mi a szerepe?

– A történetről és történetmesélésről az az általános vélekedés, hogy nincs keresnivalója komoly előadásokban. A történet a kávézóba vagy legfeljebb a céges kávéautomata mellé való. Ezzel szemben én azt állítom, hogy a komoly, szakmai előadásoknak is része kell, hogy legyen a történet. Tíz évvel ezelőtt a figyelmetlenségnek „halmai” voltak – ma a figyelmetlenségnek inkább falai vannak, amelyek elválasztják a hallgatóságot az előadótól.

A történet pedig a legkézenfekvőbb és legerősebb eszköz arra, hogy ezt a falat lebontsuk és a hallgatósággal kapcsolatot teremtsünk, illetve elmélyítsünk.

Sokat foglalkozik a könyvében a történetmesélés mikéntjeivel is. Miért tulajdonít ennek ekkora jelentőséget?

– Azért, mert nincs még egy olyan retorikai eszköz, amelynek használata kapcsán annyiféle bizonytalansággal és félelemmel találkoznék, mint a történetmesélés kapcsán. Olyan előadók, akik egyébként értik és érzik a fontosságát, nem kezdik el használni, mert a legkülönfélébb akadályokat gördítik maguk elé. „Nekem nincsenek történeteim”, „nem tudom, milyen céllal meséljek”, „nem tudom jól elmondani” – ilyen és hasonló ellenvetésekkel találkozom. A történetforrások és  -típusok, valamint a különböző történetmesélési technikák, amiket a könyvben kínálok, ezeknek a belső akadályoknak a leküzdésében segítik az előadókat.

Van-e helye a rögtönzésnek, például egy begyakorolt szövegnél?

– Erre hadd válaszoljak egy példával. Kapros Gábor, Magyarország legnagyobb szoftverfejlesztő cégének, az Evosoftnak a középvezetője egy ízben így kezdte az előadását: „René 140 napja, én 7357 napja vagyok a cégnél.” Ez a mondat válasz volt arra, hogy egy órával korábban René Kottlowski, a cég operatív igaz-

gatója így indította prezentációját: „140 napja vagyok a cégnél.” A nagy derültséget kiváltó „párbeszédet” természetesen nem tervezték, Gáborban a helyszínen született meg az ötlet. Pontosabban született volna, ha nem egy mellette ülő kollégája súgja oda neki: „Közel húsz éve dolgozol a cégnél, kiszámolhatnánk, hogy pontosan hány napja…”. Így kezdődött a számolás, és a végeredmény annyira impozáns lett, hogy az már előadásba kívánkozott.

Mindezek fényében az igazán izgalmas kérdés az, hogy van-e egyáltalán olyan jól sikerült improvizáció, amelyre nem készülnek az előadók. Nos, az én válaszom az, hogy nincs. A hatásos improvizációra, rögtönzésre, különösen a bevezetésben, készülni kell. Ez jelentheti a konkrét rákészülést, ahogyan az Kapros Gáborék esetében történt, vagy jelentheti – némi túlzással szólva – egy fél élet munkáját. Az emberi, de legfőképpen az előadói tapasztalatokat: a gyakorlottságot, a ráhangolódás képességét, a figyelmet és az érzékenységet.

Sokszor hallani különféle előadóktól: ha a közönségre néznek, elmegy a kedvük.

– Márpedig az előadó felelőssége hangulatba hozni a közönséget. Mondok egy egyszerű példát. Ha a téma megengedi, mosolyogjunk! Mert a mosolynak, túl azon, hogy tisztítja az artikulációt, van még egy felbecsülhetetlen előadás-technikai hozadéka, éspedig az, hogy mosolyt vált ki a hallgatóságból. Ennek a folyamatnak felelősei is vannak a szervezetben: a tükörneuronok.

Erről jut eszembe: érdemes-e tükör előtt gyakorolni?

– Nem, mert megszokjuk, hogy önmagunkra koncentrálunk. Helyette a videofelvételt javaslom.

De ha valaki gátlásos, netán beszéd közben elakad?

– Az elakadásoktól, hibáktól nem kell félni, mert azok teszik emberivé az előadást. Ahogy a kanadai dalszerző-énekes, Leonard Cohen mondja: „Mindenen van egy repedés. Azon keresztül jut be a fény.”

Ön azt is írja: vannak, akik úgy érzik, hogy nem született előadók, hogy vérmérsékletük és személyiségük – például halkságuk, szelídségük, szerénységük – alkalmatlanná teszi őket arra, hogy közönség elé álljanak. Mit tehet az, aki alkalmatlannak érzi magát több ember vagy a tömeg előtt való beszédre?

– Sok mindent tehet. Kérheti például szakember segítségét. Olyanét, aki bátorítólag, ösztönzőleg hat rá. Aki nem „nyesegetni” próbálja, hanem természetes erősségeinek kibontakozásában segíti.

Mi a fejlődés titka?

– A titok nem abban rejlik, hogy valaki férfi vagy nő, hangos vagy halk, bőbeszédű vagy szűkszavú, extrovertált vagy introvertált, született előadó vagy nem; a titok abban rejlik, hogy van-e erős mondanivalója, valamint ellenállhatatlan vágya arra, hogy ezt a mondanivalót megossza a hallgatósággal. Ha ez a kettő megvan, akkor a retorikai készségek, képességek fejleszthetők, a kifejezés eszközei elsajátíthatók, csiszolhatók.

PowerPoint, Prezi vagy klasszikus retorika?

– A magával ragadó előadó csak akkor (és úgy) használja a technikát, ha az valóban segít: nem neki, hanem a hallgatóságának. Neki nincs szüksége a technika segítségére.

Hogyan látja a nyilvános beszéd jövőjét az egyre nagyobb online véleményközlés térnyerése közepette?

– Van egy kínai mese, amely arról szól, hogy a király a feláldozásra váró marhának megkegyelmezett, és helyette egy birka levágását rendelte el. Bevallotta, hogy azért tett így, mert a marhát élőben látta, míg a birkát nem. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy ami/aki jelen van „élőben”, annak nagyobb jelentést és jelentőséget tulajdonítunk. Ez így volt, és így lesz a jövőben is – bármekkora teret is nyerjen az online véleményközlés.

 

Névjegy

Györffy Kinga, a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen, majd az ELTE-n tanult pszichológiát és nyelvészetet. Még egyetemistaként, a két terület találkozási pontján találta meg azt a témát, amellyel ma is foglalkozik: a meggyőzést.
Egy amerikai és egy angliai ösztöndíj, három országos szónokverseny és két díjnyertes beszéd után, már huszonhárom évesen lehetőséget kapott arra, hogy amit addig tanult-kutatott, azt élesben is kipróbálja. Méghozzá egy olyan műfajban, amelyről láthatatlansága miatt Magyarországon alig tudunk valamit, miközben eredményeiben, hatásában meghatározó. Ez a beszédírás.
Szakterületei: történetmesélés magával ragadó előadásban, a meggyőzés természete és technikái, modern retorika. Az elmúlt tíz évben több száz felső- és középvezető, startupper, valamint egyetemista fejlesztésében, illetve felkészítésében vett részt.
A 2015-ös Imagine Cup innovációs világverseny döntőjében közönségdíjat nyert Mistory nevű magyar csapat felkészítője. Ismeretterjesztő és tudományos cikkek szerzője, mintabeszédes kötetek társszerzője.

Olvasson tovább: