Kereső toggle

A ruha teszi?

Divat kontra stílus

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ha nem hangsúlyozzák ki eléggé a személyiségünket a ruháink, vagy egyszerűen valami stílusosabbra, változatosra vágyunk, fordulhatunk profihoz. Manapság a személyi stílustanácsadás ugyanis hosszú távon megtérül: nem luxus, hanem spórolás, mellyel időt és energiát takaríthatunk meg. Molnár Tímea évek óta szín- és stílustanácsadással, sminkeléssel foglalkozik. A stílusmentor.hu oldalán a szolgáltatásai és remek olvasnivalók között szemezgethetünk, például arról, hogyan tudnánk magabiztosabban öltözködni, sminkelni, vásárolni.

Miről szól röviden a stílustanácsadás?

– A stílustanácsadás elsődleges feladata az egyéni adottságok feltérképezése és részletes elemzése. A tanácsadó nem átváltoztat, pusztán javaslatot, iránymutatást ad a vendégnek arra vonatkozóan, hogy melyek az alkatához, személyiségéhez, életviteléhez, korához legelőnyösebb öltözködési szabályok és trükkök. Ez a típusú megközelítés az egyénre, a kommunikációra, az alapismeretek elsajátítására épül, amiben nincs alá-fölérendeltségi viszony, sokkal inkább egyfajta közös munkafolyamat.

Honnan tudhatjuk, hogy igazából mi áll jól nekünk? Hogyan lehet leginkább megtalálni a saját stílusunkat?

– Az, hogy a fizikai megjelenésünkhöz milyen színek, fazonok, anyagok, léptékek illenek a legjobban, megtanulható. Hogy mindebből a tudásból mit és hogyan valósítunk meg, az már a saját ízlésünkön múlik. A stílusunk felfedezése inkább arról szól, hogyan is határozzuk meg magunkat a világban. Romantikus, sportos, drámai, extravagáns stb. részletek tükrözik leginkább a személyiségünket? Mivel tudunk azonosulni? Mi tükrözi leginkább az életvitelünket? Milyen karaktereket, szerepeket érzünk közel magunkhoz? A stílusunk bármikor újradefiniálható, finomítható, fejleszthető. Tehát kettébontva a kérdést: azt, hogy mi áll jól nekünk, elsajátíthatjuk akár tapasztalati úton, akár szakértő segítségével. A saját stílusunkra sok-sok kísérletezéssel, egy kis önismerettel és a határaink felfedezésével fogunk rátalálni.

Mégis miért van szükség például színtanácsadásra?

– A színtanácsadás a megjelenésünk egyik legfontosabb alappillére. Bizonyára mindenki felfedezte már, hogy léteznek számára kifejezetten előnyös és látványosan előnytelen árnyalatok. Előbbiek sugárzóvá teszik a megjelenésünket, utóbbiak nyúzottá, sápadttá tehetnek minket – és bizony nemtől függetlenül! A színtanácsadó feladata pontosan meghatározni: mely árnyalatok jelentik számunkra a jolly joker kártyát az öltözködés, a smink, vagy akár a hajszínválasztás terén, és melyek azok a színek, melyeket tanácsosabb távolabb viselnünk az arcunktól, vagy akár teljesen kiiktatnunk a ruhatárunkból. Ezzel az ismerettel hosszú távon nemcsak időt, de pénzt is spórolhatunk, hiszen tudatos vásárlóvá válva nem fogunk többé az első szemet gyönyörködtető, de számunkra kevésbé előnyös ruhadarabbal hazafutni a boltból. És nem utolsósorban, akár egy lényegesen szerényebb méretű ruhatárat is változatosabban tudunk kombinálni egymással: hiszen ha a színek kiválasztásában van valamiféle irányelvünk, onnantól kezdve a variációs lehetőségeink száma szinte végtelenné válik.

Ha már a színeknél tartunk: mindenki besorolható valamely évszaktípusba?

– Az emberek megjelenése legalább annyira izgalmas, összetett és változatos, mint a természet bármelyik más csoportjáé. A színtípus besorolás alapvetően négy fő csoportot különböztet meg, mely csoportok az évszakok után kapták fantázianeveiket. Ez a négy csoport a tavasz, a nyár, az ősz és a tél. Mindezen belül léteznek további altípusok is, éppen azért, hogy mindenki megtalálhassa a helyét valamelyik kategóriában. A válasz tehát igen, mivel mindenki rendelkezik valamilyen genetikai jellemzővel (domináns színtulajdonsággal), a hozzá leginkább passzoló árnyalatok is kiválaszthatók rassztól, nemzetiségtől függetlenül.

Mennyire stílusosak a magyarok? Mit rontunk el leginkább?

– Úgy vélem, nem szükséges nemzeti szinten ítéletet hoznunk a stílusosságunkról, hiszen ez egy elég szubjektív fogalom. A magyarok ugyanúgy vágynak az igényes, kellemes megjelenésre, mint bárki más. Az öltözködési kultúránk éppen egy átmeneti időszakban tart. Próbálunk felzárkózni, fejlődni, de ez nem megy zökkenőmentesen. Ez egy generációkat átívelő tanulási folyamat. Aki most fiatal, egészen más mintákat fog követni, megtanulni az öltözködés terén, mint azok, akiknek a szülei, nagyszülei még az előző korszakban, az állami áruházakból vásároltak. Napjainkra lényegesen több a lehetőség, az információ, nagyobb a választék, ugyanakkor még nem tanultunk meg megfelelően bánni mindezzel a szabadsággal.

Ami szerintem a leginkább megkönnyítené ezt a változást, az az, ha már iskolai szinten hallanának a gyerekek a jólöltözöttség alapjairól. Égetően hiányzik az oktatásból például az az alapismeret, hogyan is öltözködjünk fel egy állásinterjúra, netán egy esküvőre, randevúra? Teljes a káosz például az üzleti, protokolláris megjelenés szabályai körül is. Megkopott és ódivatú témakörnek tűnhet az illemtan, vagy akár egy öltözködési szabályokkal foglalkozó tanóra, de a hiányát sajnos naponta láthatjuk a környezetünkben, sőt, akár a televízió képernyőjén is.

A stílusunkat kövessük-e szerinted, vagy az épp aktuális divatot?

– Kinek-kinek ízlése, elképzelése és pénztárcája szerint. Tapasztalatom szerint nagyon sokan keverik össze a két fogalmat, illetve gondolják úgy, hogy a stílusos megjelenéshez elegendő divatosan öltözködni. Ha divatosak szeretnénk lenni, lapozzuk át az aktuális divatmagazinokat. Ha az egyediséget keressük az öltözködés terén, a saját véleményünk, személyiségünk a mérvadó, nem a kirakatok vagy az, mi áll jól a kolléganőinknek. Divatosnak lenni mindig egyszerűbb (és drágább mulatság), mint sok éves munkával kicsiszolni a saját stílusunkat. Ugyanakkor egyik nem zárja ki feltétlenül a másikat, hiszen a különböző divatirányzatok ki- (vagy inkább fel-) próbálásával újabb és újabb arcunkat ismerhetjük meg. Végeredményben viselni csak olyat érdemes, amiért képesek vagyunk lelkesedni. A kényszerből, divatból viselt holmikban én még nem láttam nőt ragyogni.

Vásárláskor mikor indokolt szakember segítségét kérni?

– Egyre népszerűbbek itthon a szakértővel zajló bevásárló körutak, amik nagyon hasznosak, hogyha valaki szeretné megtanulni a ruhavásárlás trükkjeit, fortélyait. Bár a személyi stylist szolgáltatásoknak is díja van, egy észszerű és igényeinknek megfelelő, közös vásárlásnál ez a befektetés többszörösen megtérül. Másfelől sokan nincsenek tisztában a méretezésekkel, a mérethibák tipikus tüneteivel (mikor kicsi, mikor nagy rajtunk valami, meddig érjen a blézer, zakó ujja stb.). Nem tudják felmérni az ár/érték viszonyokat, a különböző boltok kínálatát. Nem ismerik az alapanyagok buktatóit, karakterét, a kezelési útmutatókat. A jó hír, hogy mindez egy kis odafigyeléssel, gyakorlattal elsajátítható.

Ha valaki biztosra szeretne menni, a legjobb egy szakértő mellett megtanulni ezeket az apróságokat, hogy a jövőben magabiztosan el tudja dönteni: miért is ad ki pénzt a kasszánál? Ugyanakkor fontosnak gondolom hangsúlyozni, hogy bármikor szabadon lehet élni a vétójoggal: a közös vásárlás nem a stylistról szól, hanem a vendég alkatának, életvitelének, elképzeléseinek, pénztárcájának, stílusának legmegfelelőbb darabok beszerzéséről. Mivel ő fogja viselni, fontos, hogy komfortosan és hitelesen érezze magát a megvásárolt darabokban, és ne egy vadidegennel nézzen farkasszemet reggelente a tükörben.

És melyek a tipikus divat-bakik?

– Itt számtalan közismert, meghökkentő, mosolyogtató vagy csak értelmezhetetlen tévedést lehetne felsorolni (például zoknival viselt szandál, csípőnadrágból kikandikáló pocak, mérethibás fehérneműk stb.), mégis inkább talán az okukat érdemes felkutatni. Meglátásom szerint a leggyakoribb divatbakikat az önbizalomhiány, a kényszeres megfelelni vágyás, a másokhoz való hasonlítgatás, az önostorozás, az irreális ideálképek kergetése, a torz énkép szüli, ami sajnos a nőkre nagyon jellemző. Kevesen elégedettek azzal, amit a tükörben látnak, kevesen mernek saját útra lépni, ha a megjelenésről van szó.

Így az öltözködésbeli eszköztár is gyakran tükrözi mindezt az állapotot: a túlságosan harsogótól (akár közönségestől) a klónozott egyenkinézetig számtalan formában testet ölthet a belső bizonytalanságunk. Mindazok, akik elfogadják az adottságaikat, megkeresik a pozitívumokat a megjelenésükben, tisztelettel törődnek a testükkel, és megtalálják az egyensúlyt az elvárások és a belső igényeik között, az öltözködésükben is képesek harmóniát teremteni.

A másik oka a kisebb-nagyobb arányvesztéseknek a már említett tudásbeli hiányosság: amíg nem ismerjük a szabályokat, nem is tudjuk, mit és miért szegünk meg belőlük. Sajnos gyakran láthatjuk, hogy azok a közszereplők sem mutatnak példát a kifogástalan megjelenésből, akik pozíciójukból, társadalmi helyzetükből adódóan hivatottak lennének egy ilyen jellegű misszió betöltésére. Sok tanulnivaló van még ebben a témában, bármerre is nézünk.

Mi a jó megjelenés titka? Ez      feltétlenül csak a külsőtől függ?

– A jó megjelenéshez szervesen kapcsolódik a külsőnk, hiszen ezzel nyitunk a külvilág felé. Tudjuk, hogy első benyomást csak egyszer tehetünk, érdemes tehát törekednünk az ápolt, ízléses, személyiségünkkel és alkatunkkal egységben lévő öltözködés kialakítására. Azonban hasonlóképp hozzájárul a megjelenésünkhöz a testbeszédünk, a verbális kommunikációnk, a viselkedésünk, a modorunk stb. Így a jó megjelenés leginkább egyfajta életformaként definiálható, melyben egyaránt harmóniában van a külcsín és a belbecs.

Végezetül: mi a véleményed a magyar fashion szakmáról? Mennyire van itthon divatélet?

– A hazai divatipar – akár a legtöbb iparág itthon – komoly válsághelyzetben van. Nincs nyersanyag, nincs megfelelő utánképzés, nincs szakmai fejlesztés. A mesterek távozásával sajnos szó szerint kihalnak belőle bizonyos részterületek, szakmai kincsek, a több évtizedes átörökölt, értékes tudás. Divatkövető, kis piaccal rendelkező országként igen korlátozottak a lehetőségeink. Ma, aki szeretne szakmailag előrébb jutni, leggyakrabban külföld felé nyit.

A rendszerváltás óta eltelt évek nem a fejlődésről vagy a tőke bevonásáról szóltak, sokkal inkább a túlélésről és a gyártói folyamatok kiszervezéséről. Sorra bezártak a termelői üzemek, a textilipari gyárak, megszűntek az alapképzések, ma már nem jelent perspektívát varrónőnek, szabónak, szűcsnek stb. tanulni.

A globális márkák, a fast fashion üzletek térhódításával egyre nagyobb szakadék keletkezett az igényes, kis- szériás kollekciók és az egy szezonra gyártott, minőségében gyengébb, árában megtévesztően olcsó tömegcikkek között.

Mivel a ruhák napjainkra bármikor eldobható tucatáruvá váltak, kevésbé van megbecsülése egy egyedi szabóságban készült darabnak, aminek az árát kevesebben is engedhetik meg maguknak, mint néhány évtizeddel ezelőtt, amikor még nem számított luxusnak az egyénre készült ruhatár kialakítása.

Természetesen itthon is felbukkannak fiatal tehetségek, sorra alakulnak a különböző tervezői csoportok, közösségek, egyre tudatosabb karriert építenek azok, akik a divatiparban szeretnének boldogulni. A divatélet is a maga, hazai tempójában csordogál. Csak remélhetjük, hogy a szakma vissza fogja egyszer nyerni az értékét és a megbecsülését, és megtalálja a helyét a megváltozott piaci körülmények között is. Én optimista vagyok, bár úgy gondolom, nagyon rögös út előtt állunk.

Olvasson tovább: