Kereső toggle

Budapest, te csodás

Vidéki urbánusok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Magyarósi Csaba (felül) és Szűcs Ádám újságíróként dolgoztak évekig, ám a két jó barát 2010-ben gondolt egy nagyot, és olyan oldalt hoztak létre, amiről mára kétség nélkül állítható: a vidéken született srácok úgy ismerik a fővárost, mint a tenyerüket. Több mint ezer írást publikáltak népszerű életmód-blogjukban mindarról, hogy milyen kincsek is rejtőznek itt. A közelmúltban pedig megjelent az Alexandra Kiadó gondozásában rendhagyó városkalauzuk könyv formájában is: az Egy hét a városban hét nap történetét meséli el, melyben minden napra megkaphatjuk a magunk szellemes Budapest-történetét, vagy épp gasztro- és programtippjeit. Szűcs Ádámmal beszélgettünk.

Budapestről lehet-e még újat mondani az itt élőknek? Lehet-e egy látogatónak, vagy akár átutazónak bemutatni fővárosunk valódi arcát?

– Az Egy nap a városban című blogunk épp így indult: bár vidéken születtünk, de elkezdtük megmutatni az itt élőknek, hogy: „Hé, ezt nézzétek, mekkora változások vannak! Milyen szerethető a város!” Sokszor azok, akik mindennap látják, észre sem veszik már a jó dolgokat: vagy megszokásból, vagy olyan irányba terelik a saját figyelmüket, hogy nem tudnak örülni a hétköznapi dolgoknak. Nekik is ajánlott elolvasni a könyvünket, hiszen – noha sok helyről egyenként és részletesen is írunk benne – mégiscsak egy érzéscsomagot közvetít, ami mind az ide utazóknak, mind az itt élőknek hasznos.

A könyv nyilván a blogotokra épül, először erről beszéljünk.

– 2010-ben hoztuk létre a blogot, belső indíttatásból: szerettünk volna olvasni Budapest jó helyeiről, jó hangulatáról, szerethető arcáról, de nem volt olyan médium, ami ezzel foglalkozott volna. Valami elkezdődött akkoriban Budapesten, elkezdett pezsegni a város, és azt gondoltuk, hogy figyelemmel kísérjük ezt a változást. Sok ismerősünk minket kérdezett, kérdez ma is: hová érdemes menni, mit érdemes kipróbálni. Mi a mai napig egy olyan blogot írunk, ami ezekre a mindenkit érdeklő kérdésekre válaszol, és éppen úgy, mintha egy jó barátunknak válaszolnánk épp.

Hogy fogalmaznád meg a blog misszióját, küldetését?

– A blog küldetése, hogy kiemelje a jót, és hagyja eltűnni a rosszat. Azok a helyek, amikért rajongani kezdünk, mert annyira örülünk nekik, az írásunkon keresztül sokaknak lesz a kedvence. Hiszen jók, és érdemesek a rajongásra. A nagyon rossz helyekről is írunk néha, hogy még inkább erősítsük a fent említett küldetést, de általában nem kell: érdeklődés hiányában elmúlnak.

Ezek szerint van olyan is, amit megváltoztatnátok Budapesten.

– Sokat emlegettük a rakparti forgalon föld alá terelésének ötletét, amit először a SzeBu fogalmazott meg. Mélyen egyetértünk azzal, hogy a Dunát vissza kellene adni a maga természetességében a városnak, úgy hogy közben az észak-déli irányú közlekedés zavartalan legyen. Egy olyan várost szeretnénk, ahol bárhol kiülhetünk a vízpartra, és élvezettel szemlélhetjük a szépségeit.

Melyek a kedvenc témaköreitek?

– A város, minden részletével. Budapest olyan meglepetéseket tartogat, hogy nem tudsz előre felkészülni. Persze a munkánk része, hogy kóstoljunk új éttermeket, nézzünk meg kiállításokat, darabokat, vagy akár filmeket, és tájékozódjunk a várostörténeti, városépítészeti kérdésekben. De a kedvenceim mégis azok a napok, amikor egyszerűen belevetem magam a városba, és hagyom, hogy sodorjanak az események. Az élménynek sok arca lehet, és mindegyiket szeretjük.

Mégis mit szeretsz benne a legjobban? Kedvenc városrész? Kedvenc törzshely?

– Én a sokszínűséget szeretem a városban, egy külső kerületben is meg tudom látni a szépet, de nyilván inkább a belső részeken járok sűrűbben. Szeretem a Kamermayer teret, ha nyugira vágyom, és a Gozsdu-udvart, ha pörgésre. Szeretem a Múzeum körút antikváriumait, szeretek a Filozófusok kertjéből lenézni a városra. Beülős helyek esetében ritkán járunk ugyanarra a helyre többször, hiszen mindig újabb és újabb helyeket kell kipróbálni, de minden konyhának, stílusnak megvan az a néhány helyszíne, ahová szívesen megyünk.

Egy New York-i lap szerint Budapest a második legjobb város lett a világon tavaly. Szerinted vajon miért, mi alapján hozták ki ezt az örömteli eredményt?

– Azt nem tudnám megmondani, hogy ők hogyan hozták ki az eredményt, de az biztos, hogy kevés városról beszélnek most olyan sokat világszerte, mint Budapestről. A turizmusban ez egy új célpont, úgy hogy közben régi: Kelet-Európa, miközben Nyugat-Európa.

A Széchenyi fürdőben feküdtem a termálvízben, miközben hallgattam, miről beszélgetnek mellettem az amerikai turisták. Az egyikük elkezdte sorolni: „Tegnap fent voltunk a hegyekben, aztán zseniális éttermekben ettünk, aztán gyönyörű barokk épületeket láttunk, aztán hatalmasat buliztunk a Kazinczy utcában, most meg itt vagyunk ebben a csodálatos fürdőben. Úgy értem, hű, meddig lehet ezt még fokozni? Mit tartogat még ez a város?”

Apropó! Egy külföldi vendégnek mit mutatnál még meg mindenképp mindezeken kívül is?

– A fent említett sokszínűséget. Egyik ámulatból a másikba ejteném: török emlék, reneszánsz, barokk, Bauhaus, cukrászda, street-food, kis bisztrók, coffeeshopok, régi kávéházak, paloták, Népszínház utca, Andrássy út, Rákóczi tér, Margitsziget. Ahhoz, hogy megismerje Budapestet, ezeket a természetes „feszültségeket” kell látnia, és azt, ahogyan ez az egész mégis összeáll egy várossá.

A könyveteknek is ez a fő mondanivalója?

– Azt meséli el, hogyan szeretjük mi Budapestet. Azokat az élményeinket gyűjti egybe, amikkel öt év blogírás alatt találkoztunk, illetve több szemszögből mutatja be a várost. Megmutatja a régi szakmák utolsó képviselőit, az öreg mesterembereket, megmutatja, mennyit költhetünk egy élménydús napra – ha sok, vagy ha kevesebb pénzünk van rá.

A fejezetek között rövid írások is találhatóak – ezeket a budapestiekkel készült interjúk alapján állítottuk össze –, és épp abban segítenek, hogy rájöjjünk, mennyiféleképpen látják a várost a lakói: egy külföldről itt ragadt kocsmáros, egy gazdag üzletember, egy vak, aki nem látja a szépségeit, egy fotós, aki pedig szinte csak azt lesi…

Egyébként szerinted Budapest mennyire élhető város?

– Ezen a téren rengeteg még a feladat. Azok a kezdeményezések, amelyek Budapestet jó hellyé teszik, általában alulról jönnek. Az élhető város megteremtése azonban egy olyan feladat, amit definíció szerint inkább a város vezetésének kell megteremtenie, a város lakóinak érdekében és pénzéből. Ha a város vezetésének nincs egy egyértelmű koncepciója, és egy út, amin azt eléri, vagy nincs meg a lehetősége, hogy elérje azt, akkor csak elszórt, összefüggés nélküli javulások lehetnek, az átütő erejű változások kizártak. Ezekre még várunk…

Ha már itt tartunk: nekem nagyon tetszik a Város hőse kezdeményezésetek is. Kicsit beavatnál a részletekbe?

– A Város hőse egy olyan jótékonysági „háromszög”, amiben mindenki jól jár. A Város hősei azok az olvasóink, akik vállalják, hogy havonta befizetnek egy bizonyos összeget, amivel egy éhező gyermeket támogatnak.

Az összeget a Gyermekétkeztetési Alapítvány juttatja el a rászorulóknak, a teljes összeget élelemre fordítják. Ez idáig a klasszikus adományozás, de itt jön a csavar: akik Város hősei lettek, egy csomó budapesti helyen, igazán jó helyeken, olcsóbban étkezhetnek.  Valaki, aki sokat eszik a mi kedvenc helyeinken, simán vissza tudja kapni az adományának összegét ezekkel a kedvezményekkel. Az adományozóhelyek pedig örülnek, mert nő a forgalmuk, és pozitív példát mutatnak.

Idei tervek?

– A 2015-ös év elég sűrű volt. Könyvet adtunk ki, elindítottuk a Város hőse kezdeményezést, megvalósítottuk a „menő lakásom”, az átverések nélküli lakásfelújítás ötletét. Idén szeretnénk ezeket tovább gondozni, növelni, esetleg egy angol nyelvű könyvet is megjelentetni, és biztos, hogy lesz még néhány új ötletünk idén is. Általában tavasszal indulnak be nálunk igazából a nagy álmodozások, majd a szilárd elhatározások.

Olvasson tovább: