Kereső toggle

Amikor az ész megáll

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A természettudományok képviselőit úgy ismerjük, mint akik mindig szilárd tényanyaggal dolgoznak, kísérleteik megismételhetők, állításaik logikusan épülnek a már meglevő ismereteink rendszerébe, és nem dőlnek be légből kapott meséknek. Ez mind így is van. Azt azonban egyetlen nagy tudós sem állította, hogy maga az ötlet ne jöhetne a „légből”. Sőt!

Az intuíció az a tudattalan intelligencia, amelynek révén racionális következtetés nélkül, közvetlenül jutunk ismerethez. Albert Einstein szerint „az elemi törvényeknek a felismeréséhez nem vezet logikai út. Csak az intuíció útja áll előttünk, amelyet a látszat mögött rejlő rend megérzése támogat.” Több tudós is vall arról, hogy korszakalkotó ötlete alvás vagy kikapcsolódás alatt pattant ki – elég Arkhimédészre gondolnunk, aki a kádból kiugorva meztelenül rohant publikálni eredményeit az utca emberének.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy tanulás nélkül is eljuthatunk az ismeretre pusztán intuíció segítségével, lapozzuk fel Selye János Álomtól a felfedezésig című könyvét, melyben részletesen foglalkozik az intuíció tudományban betöltött szerepével. Állítása szerint először megfigyelés útján össze kell gyűjtenünk a tényeket,

és elraktározni az emlékezetünkben. A tényeket legtöbbször ilyen-olyan logika mentén rendszerezzük, és eljutunk bizonyos következtetésekre. Ugyanakkor előfordulnak helyzetek, amikor a gondosan összegyűjtött tényeinkből racionális gondolkodás útján nem jön ki semmi. Ilyenkor, ahogy Selye mondja, szabad teret kell engedni a fantáziának. „A fantázia kaleidoszkópja által konstruált számtalan ténymozaik közül valamelyik esetleg olyan közel kerül az igazsághoz, hogy intuitív villanást idéz elő, s ennek robbanóereje a tudatba löki a felismerést.”

Nagyon hasonlóan ír Henri Poincaré, francia matematikus a Fuchs-függvényekkel kapcsolatos felismeréséről: „Egy este szokásom ellenére kávét ittam, és nem tudtam elaludni. Számtalan gondolat tódult az agyamba, éreztem, amint egymásnak ütődnek, mígnem kettő – hogy úgy mondjam – összeakadt, és stabil kombinációt alkotott. Reggel megállapítottam, hogy létezik a Fuchs-függvényeknek egy osztálya, melynek tagjai a hipergeometrikus csoportból származnak. Már csak az eredményt kellett leírnom, ami néhány órai munkámba került.”

Otto Loewi egy éjszakai ébredés alkalmával jött rá, hogyan bizonyíthatná, hogy az idegsejtek között kémiai ingerületátvivő anyagok közvetítik az információt. Felébredt, lejegyzetelte amit álmodott, de reggel nem tudta elolvasni a macskakaparását, az ötletre pedig a tudatával nem emlékezett. Következő éjjel, amikor ugyanez a villanás felébresztette, már igyekezett szebben írni. Másnap pedig elvégezte híres kísérletét, melyben bebizonyította, hogy az idegsejtek között kémiai úton áramlik az ingerület.

Az inzulint felfedező Banting szintén hajnali két órakor jegyezte le annak a forradalmi kísérletnek a gondolatát, amelynek köszönhetően az I-es típusú (inzulinhiányos) cukorbetegek kezelhetők.

Bár a benzolgyűrű szerkezete vajmi kevés érdeklődésre tarthat számot laikus körökben, a C6H6 képletű vegyület szerkezetének megfejtése forradalmasította a szerves kémiát. Kekulé így vall a felfedezéséről. „A kandallóhoz toltam a székemet, és félálomba merültem. Szemem előtt röpködtek az atomok. Hosszú, lazábban vagy szorosan összekapcsolódó sorok, valamennyi vonaglik, gyűrűzik mint a kígyó. Egyszer csak... hát ez mi? Az egyik kígyó bekapja a farkát, s a kép gúnyosan pörög a szemem előtt. Úgy ugrottam fel, mintha villám csapott volna be mellettem. Az egész éjszakát munkával töltöttem, kidolgoztam a hipotézis következményeit... Tanuljunk meg álmodni uraim, akkor talán közelebb kerülünk az igazsághoz!”

Az alvás, félálom azért kedvez a dolgok intuitív megragadásának, mert a szokásos megközelítési módok, előítéletek, egyéb akadályok nem gyakorolnak befolyást a „fantázia kaleidoszkópjára”, engedik új szemszögből látni a dolgokat. A legtöbb, amit a tudat megtehet, hogy a villanást megragadja, és alapos tesztelésnek veti alá. A kapott ötletet ugyanis a már említett reprodukálható kísérletekkel igazolni kell, beépíteni a meglevő ismereteink közé, és elfogadtatni a többi tudóssal, ami sok esetben egy élet fáradságos munkája, de ez már egy másik történet…

Olvasson tovább: