Kereső toggle

Üdvözlet Opatijából

Ahol a hegyek, az utak és a tenger összefut

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A Kvarner-öböl legészakibb szegletének elegáns üdülőhelye kivételes, páratlan klímája miatt vált igen népszerűvé. A babérerdőkkel körülölelt Opatija sziklás tengerpartja pedig egyszerűen festői: a szuper strandok mellett eldugott kis öblök sorakoznak, míg domboldalait pálmaligetek, fügék, valamint számos mediterrán és szubtrópusi növényfaj tarkítja. A fürdőváros gazdagságot sugárzó atmoszférájához patinás palotáin túl hozzájárul a közterek kreatív kialakítása, üdítő tisztasága, a romantikus parkok, leanderes sétányok rendezettsége. Egy biztos: Opatija nem csak a fürdőzők és a vitorlázás szerelmeseinek kedvelt helye, hanem az ínyenceké is.

Opatija (régi nevén Abbázia) eredetileg egy kis halászfalu volt, mára viszont a horvát Monte Carlóként vagy az Adria Nizzájaként emlegetik, és ugyanúgy töretlenül vonzza a látogatóit, mint egykor. Horvátország legrégebbi tengerparti üdülőhelyének felemelkedése a 19. században kezdődött, amikor rijekai nemesek költöztek ide. A hely történetét tanulmányozva azonban kiderül: az igazi nagy lökést a város fejlődésének Mária Anna osztrák császárné (az V. Ferdinánd néven magyar királyként is uralkodó I. Ferdinánd császár felesége) adta, aki 1860-ban pihent itt, és elégedettségét tükrözi, hogy beszámolójának hatására számos uralkodó és nemes érkezett az elkövetkező évektől. Így felfedezték maguknak az Osztrák–Magyar Monarchia arisztokrata rétegei, és ennek köszönhetően számos szebbnél szebb villa, nyaraló épült.

Egy-egy nyári rezidencia – amelyet már akkor is kiadtak barátoknak vagy idegen szállóvendégeknek – lassanként státusszimbólummá vált. Opatija többek között I. Ferenc József kedvenc helyének számított, de több király, író és művész mellett megfordult itt II. Vilmos német császár is. Az egészségre rendkívül jótékony hatású levegője miatt itt nyaralt és gyógyult például: Csehov, Gustav Mahler, Móra Ferenc, Karinthy Frigyes és Jókai Mór. Abbázia a szanatóriumairól is híres volt, amelyet nagyrészt magyar orvosok vezettek, 1868-tól ugyanis hazánkhoz tartozott egészen 1918-ig. A város hovatartozása amúgy gyakran változott: 1918-tól Olaszországhoz, 1945-től Jugoszláviához tartozott, majd 1991-ben a Jugoszláviából kiváló Horvátország része lett.

Az épületek közül sok maradt fenn a Monarchia időszakából, ami egyfajta elithangulatot kölcsönöz Opatijának. Visszarepítenek a régi időkbe a pálmafás sétányokon sorakozó patinás hotelek, elegáns villák, melyeket alpesi, barokk, velencei-gótikus vagy art nouveau stílus jellemez. A város központja a Villa

Angiolina és az azt övező csodálatos szubtrópusi park, tele gyönyörű egzotikus és különleges növénnyel, mint például a bambusz, az eukaliptusz- és mamutfenyő, virágzó kaméliák, citrusfélék és az óriási magnólia. Az előkelő villa üdülőszezonban kortárs művészeti kiállításoknak, dzsessz- és komolyzenei koncerteknek ad helyet.

Opatija legrégebbi szállodája a Hotel Kvarner, melynek érdekessége, hogy a közvetlenül a vízparton álló épületet alig tíz hónap alatt építették a 19. század végén. A gyorsaság oka legnagyobbrészt az volt, hogy a városnak olyan hirtelen megnőtt az idegenforgalma, hogy nagyon rövid időn belül kellett kielégíteni a főleg arisztokrata turisták igényeit. Fiume (Rijeka) kikötőjének kiépülésével fejlődött üdülőterületté a város, 1884-ben a vasút kiépülésével pedig nyüzsgő pihenőhellyé vált Opatija, melynek jelképe az 1956-ban Zvonco Car szobrászművész alkotta tengerparti sziklán álló szobor, a leány sirállyal, a címe pedig: Üdvözlet a tengernek.

A tökéletes nyaralásról persze a helyszín tökéletes klímája is gondoskodik: éghajlata a legforróbb napokon is kellemes, mivel a környékbeli hegyek mérséklik a meleget; míg a levegője, csakúgy, mint a tenger kristálytiszta. Az erős napsugárzástól a platánligetek, pálmaligetek és babérfák védenek. Klimatikus gyógyhely lévén a reumások, az asztmások és a szívbetegek is előszeretettel keresik fel a gyógyulás reményében. Idegenvezetőnk elmondása szerint főleg a cseh és a német turisták kedvelt úti célja Opatija. Utunk során természetesen számos magyar vonatkozású emlékre bukkanunk, és több honfitársunkkal is találkozunk, akik itt töltik jól megérdemelt vakációjukat.

Az egész adriai partszakasz egyik legszebb és leghosszabb parti sétánya a mintegy 12 kilométeres sziklába vágott gyalogút, amely rendkívül hosszan belátható. A Lungomarét, magyarul tengerparti sétányt több mint 100 éve kezdték építeni, és bizton állítható, hogy minden egyes szakasza bámulatos. Akár egyben, akár részletekben is megéri végigjárni, mivel rengeteg szépséggel és pazar hellyel találkozhatunk. A kanyargós sétány mentén épültek Opatija legszebb villái és szállodái. Egyik ilyen a Hotel Palace, előtte hosszan elnyúlik a Slatina, a városi strand. A város és a környék szabadstrandjai egyébként jellemzően vagy apró kavicsosak vagy betonozottak, sziklásak. Ha azonban nem szeretnénk zsúfolt strandon csobbanni, akkor egyszerűen csak menjünk végig a Lungomarén, és válasszunk egy zegzugos kis öblöt. Úszkálás után a hangulatos sétányon végigsétálhatjuk a Riviéra további településeit: Ičićit, Lovrant, Medveját.

A tengerpart számtalan szemszögből tekinthető így meg, és a sétányon teraszok és pihenőhelyek lettek kialakítva, hogy legyen időnk kényelmesen megcsodálni minden részletet – miközben az errefelé bőven tenyésző babér és mirtusz illata gyakorta megcsapja az orrunkat.

Az Opatijai Riviéra mintegy negyven kilométer hosszú partszakaszának előnyeihez tartozik – azon túl, hogy itthonról autóval végig autópályán gyorsan, könnyen elérhető –, hogy az aktív nyaraláshoz a szolgáltatások igen nagy választéka biztosított. Például lehetőségünk van válogatni a látványos búvárhelyszínek között, de bérelhetünk vitorlást, jet-skit, csúszdás vízibiciklit, motorcsónakot, vagy épp szörfdeszkára is pattanhatunk. A bátrabbak kipróbálhatják a siklóernyőt, amikor ejtőernyőt kötnek a hátunkra, majd felhúznak egy motorcsónakkal, így a víz felett ejtőernyőzve is gyönyörködhetünk a tájban. A vitorlázók a Hotel Admiraltól délre, a jól felszerelt Admiral-Marinában köthetnek ki, amelyet nem csak a szálloda vendégei használhatnak. Ám megéri vízre szállni a környező szigetek, öblök felfedezésére is: sok kisvállalkozó kínál hajókázással egybekötött pikniket a kikötőben.

A város szárazföldi környékét se hagyjuk ki: mivel az Učka hegye (1396 méter) emelkedik a város fölé, ezért hegyi kirándulást is szervezhetünk. A hegység kilátójából szintén mesés látvány tárul elénk az Isztriára, a Kvarner szigeteire és a Gorski kotarra (hegy- és karsztvidék).

Az Isztria gyöngyszemeként aposztrofált Opatija esténként teljesen más arcát mutatja, mint napközben: az épületeket igényesen kivilágítják, az éttermekben gyertyákat gyújtanak, és a vacsorához kellemes élőzene is jár.

Szállás tekintetében a luxushotelektől kezdve a kényelmes 3 csillagos szállodákon keresztül, alacsonyabb színvonalú 2 csillagos szálláshelyekig mindenfélét találunk. A minőséget itt (is) meg kell fizetni, de rá lehet bukkanni barátságos 3 csillagos szállodára, viszonylag jó ár-érték arányban.

A privát szobák, apartmanok árai már kedvezőbbek, viszont zömmel messzebb vannak a parttól, gyakran elég magasan a hegyoldalban. Opatijától északra és délre rendkívül színvonalas és tiszta kempingek vannak (például Medveja). Voloskoban, Ičićiben és a környék kisebb településein inkább csak magánszállásokat lehet foglalni.

Amúgy a horvát emberek általában rendkívül vendégszeretők, segítőkészek, többen tudnak kicsit magyarul is, bár a pontosság nem bír akkora jelentőséggel, mint nálunk. A várakozás sem jelent nagy gondot számukra: szinte mindenki egyfolytában késik, mert tudja, hogy úgyis megvárják…

Az Adria „legfinomabb” félszigete – avagy az isztriai konyha nyomában

Miután Horvátország rengeteg hatásnak volt kitéve izgalmas történelme során, ezért a helyi ízek tulajdonképpen a görög, a magyar (Szlavóniában), a török (Horvátország szívében), és az olasz (Isztriában és

Dalmáciában) ételek „horvátosított" változatai. Emellett a tipikus szerb és a bosnyák  ételek közül is sok megkóstolható itt. Az ízletes étkek széles választékától függetlenül egy közös dolog megállapítható: mindig friss, szezonális alapanyagokból készülnek

a finom fogások, melyek jó minőségűek és többnyire a helyi őstermelőktől származnak. Természetesen minden árkategóriában találhatunk kedvünkre való harapnivalót.

Az isztriai konyha alapját a fűszerek jelentik, az ételeket rozmaringgal, bazsalikommal, majorannával és zsályával ízesítik. Nagyon fontos alapanyaguk a hal, valamint a különféle „tengeri herkentyűk”, melyeknek rengeteg fajtáját sokféle módon készítik. A szardella, a tonhal és a szardínia közkedveltek, de előszeretettel fogyasztják a ritkábban kifogott fehér halakat is. Számunkra érdekességnek számított az agyagedényben, parázs fölött főzött halleves, a brodet, vagy a tejszínes, rákhúsos zöld tészta.

A sertéshúst, illetve a bárány- és a kecskehúst is gyakran fogyasztják, amelyek mellé a paradicsom, a paprika és a padlizsán felhasználásával készített pürét, az ajvart érdemes megkóstolni. Nagyon jóízű a ražnjiči (rablóhúsféle), vagy a

čevapčići (amely bosnyák és szerb specialitás, többféle darált húsból készült kolbászkák). Az ételeik kevésbé zsírosak, mint nálunk, a fogásokat leginkább roston vagy nyárson, esetleg olajban sütik. A hagyományosan készített szarvasgombás ételek igen egyszerűek, épp azért, hogy a delikátesz pompás zamatát semmi se rontsa el: ebből a kivételes (és nagyon drága) csemegéből leginkább a frissen főzött tésztára, a fuzira vagy a njokira a vendég előtt reszelnek.

Széles körben kedvelt édességük a burek vagy a štrukli, amelyek a réteshez hasonló sütemények: előbbi túró vagy hústöltelékkel, utóbbi almát vagy sajtot tartalmaz. Nem véletlenül fenségesek gesztenyés desszertjeik, mert mint megtudtuk: egy különösen ízletes fajtájából, a másutt nem is termő maróniból rengeteg nő a környéken! A kamelija nevű helyi süteményspecialitás sem utolsó, mely kamélia virágból és fügéből készül.

Nem szabad megfeledkezni a ropogós lovrani cseresznyéről sem. De megterem a narancs, a mandarin, a kivi is, és nagyon fontos a füge, amelyet nemcsak nyersen, de szárítva, valamint bor formájában is fogyasztanak. Egyébként csakúgy, mint az olívaolaj, az isztriai borok is a világ élvonalába tartoznak. A fagyöngypálinka (biska) pedig valódi kuriózum. A horvát kávé (kava) is jó minőségű, bár kissé zaccos, azonban szerencsére más fajta kávét is kérhetünk. A horvátok nagy szerelmesei a fagylaltnak (sladoled), ezért feltétlenül kóstoljuk meg ezt is – nem fogjuk megbánni! A kiszolgálás többnyire laza és lezser, mégis tisztelettudóan udvarias.

Tovább nem is ragozzuk, minden útrakelőnek: „Stretan put i dobar tek!” – Jó utat, jó étvágyat!

Olvasson tovább: