Kereső toggle

Segítség! Pornót néz a gyermekem!

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A szexforradalom kétségtelenül nagyot robbant: ez a világ már nem ugyanaz, mint a hatvanas-hetvenes évek előtti. A digitális forradalom csak ráerősített erre, és sokan csak pislogunk, hogy nincsenek tabuk, nincsenek átléphetetlen korhatárok, de vannak kérdőjelek, szorongó szülők és főképp az átszexualizált világunk útvesztőjébe tévedt gyerekek, akikre ráömlik az internetes pornó.

Laura, a kedves, szőke, tízéves kislány táblagépén szülei keménypornót találtak a Minyonok és disney-s programok mellett. A kínálatban komoly keménypornó-repertoár szerepelt: anális, szado-mazo, animal filmek. Laura szülei nincsenek egyedül: egyre többeket ér a sokk, amikor rájönnek, miért van el csendben a gyermek a szobájában. Gyakorló szülők pedig jól tudják, hogy a csend mindig gyanús! Mondhatnánk – és talán igazunk lenne –, hogy felelőtlenség a blokkolóprogramok alkalmazása nélkül a számítógép elé engedni gyermekeinket. Igen ám, de sokszor hiába minden otthoni óvintézkedés, a gyerekek belefuthatnak ezekbe a tartalmakba máshol is.

Jónap Rita, a Nők Lapja újságírója Túl sok szex túl korán című cikkében saját gyermekei példáját is felhozza arra, hogy a bármilyen óvintézkedések ellenére sem garantált az, hogy a gyermekkel nem jön szembe a pornó: „Mindkét fiam alsó tagozatos korában látott pornófilmből részletet, a nagyobb egy edzőtársa táblagépén, a kisebb egy évfolyamtársa telefonján. A szülők megtehetnek, és tegyenek is meg mindenféle óvintézkedést, tiltsák le a számítógépekről, kütyükről a korhatáros tartalmakat, beszéljenek otthon bizalmasan, kulturáltan a szexről, a pornótól azonban nem fogják tudni megóvni gyerekeiket.” Ettől függetlenül mindenképpen hasznos blokkolóprogramok telepítése, hogy legalább otthon biztonságban legyenek a gyermekeink.

Korai érés, hiányos ismeretek

Bár a biológiai, fizikai, nemi érés egyre korábban következik be (manapság egyre gyakoribb, hogy már 9-10 éves korban), lelkileg, érzelmileg nagyon le vannak maradva a gyermekek, és a tudásuk is rendkívül hiányos. Az Országos Egészségfejlesztési Intézet több mint háromezer diák körében végzett 2010-es felmérése szerint az első szexuális aktusra fiúknál átlagosan 13,5 éves korban, lányoknál pedig 14 éves korban került sor. A tizedikesek közül a fiúk 63 százaléka, a lányok 56 százaléka veszítette már el a szüzességét. Eközben ezek a fiatalok szinte senkivel nem beszélnek a szexről, sem a szülőkkel, sem a tanárokkal, sem a védőnőkkel és orvosokkal nem osztják meg kételyeiket: a vizsgálat eredményei szerint átlagosan 80 százalék feletti azok aránya mindkét nemben, akik sohasem beszélnek erről a témáról szüleikkel vagy tanáraikkal.

Magyarországon ugyan tantervben megjelölik a szexuális felvilágosítást, azonban nem szerepel külön a pornó veszélyeinek oktatása. Ilyen kérdésekben a Köznevelésért Felelős Államtitkárság kizárólag a valós szülői, társadalmi igények ismeretében dönt. „Ilyen kérés az államtitkársághoz eddig nem érkezett” – írta az államtitkárság az Origónak arra a kérdésre, hogy miért nincs szó erről az iskolában.

A védőnők által tartott évi egy előadás azonban nem valódi szexuális nevelés, csak felvilágosítás, ami nem ellensúlyozza a gyermekeket érő pornográf hatásokat. Az ilyen előadásokat a gyerekek nem veszik komolyan, zavarukban nevetgélnek, s ami igazán érdekelné őket, azt nem merik megkérdezni. Ugyanakkor egy pornójelenet egy kisiskolás számára pszichés traumát is jelenthet, hiszen nem az ő személyiségének való, ahogyan Vekerdy Tamás is rámutat erre: „A probléma az, hogy a gyerekek ebben az életkorban ezeket a személytelen, érzelemtelen »technikai« élményeket nem tudják személyiségükbe integrálni, miközben felizgatja őket, és tartós feszültséget okoz bennük”, amit viszont fel kell dolgozni. Mit lehet tenni tehát, ha a gyerekünk belefut a pornóba, és ha nemcsak belefut, hanem netán el is időz benne?

Semmi esetre ne verjük szét a tabletjét, a laptopját vagy az okostelefonját, amin a tartalmat találtuk, bármennyire is ez lenne az első zsigeri reakciónk.

Ne viselkedjünk ingerülten a gyermekkel! Ne feledjük, ő nem tudja, amit mi tudunk, így nem is értené, mire a nagy felhajtás.

Próbáljuk megőrizni hidegvérünket. Amennyiben ez rögtön nem sikerül, várjuk meg, míg nekünk sikerül feldolgozni a megrázkódtatást, és csak nyugodt állapotban üljünk le beszélgetni a gyermekkel.

Hozzuk szóba! Vannak szülők, akik legszívesebben a szőnyeg alá söpörnék a problémát, de a gond negligálásával nem fogjuk jobban érezni magunkat, és a gyereknek sem tudunk segíteni. Bármennyire is kínos, elkerülhetetlen, hogy szóba hozzuk az esetet.

Ha úgy látjuk, hogy a probléma feldolgozása meghaladja a kompetenciánkat, akkor forduljunk szakemberhez!

Mint mindig, legjobb ebben az esetben is a megelőzés. A témában jártas szakemberek szerint ennek egyik módja az, hogy a szexualitás kérdése nem tabu a családban. Legyünk nyitottak a gyermek kérdéseire, és életkorának megfelelően válaszoljunk azokra. Az ismeretek átadását minél hamarabb el kell kezdeni az életkori sajátosságoknak megfelelően, hogy az „aktív” korba jutó fiatalok már biztos alapokon nyugvó ismeretekkel rendelkezzenek.

Ha kellemetlen lenne számunkra, vagy éppen nincs időnk, akkor se küldjük el gyermekünket a megválaszolatlan kérdéseivel, hiszen megvan az oka annak, hogy miért éppen akkor és ott van szüksége a válaszunkra. Fontos, hogy a gyermek tudja, hogy a teste érték, és azzal minden csakis az ő beleegyezésével történhet – ezzel együtt tartsuk is tiszteletben a gyermek határait. Többen felvetik, hogy a mostani gyerekek, fiatalok kritikus helyzete a jelenlegi szülői generáció állapotával áll összefüggésben. Egy biztos: a szülőséget nem „ússzuk meg” példamutatás és a gyermekeinkkel való folyamatos kommunikáció nélkül.

(A szerző ifjúsági szakértő, a Pán Péter Stop! blog szerzője; panpeterstop.blog.hu)

Olvasson tovább: